Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Szegedi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézet két oktatója, Dr. Sipos György és Dr. Barta Károly, valamint egy hallgatója, Vincze Ákos, egyedülálló expedíción vett részt a Tien-san nyugati és a Pamír hegység középső részében, ahol kutatásaikhoz értékes szakmai adatokat gyűjtöttek, emellett életre szóló élményekkel gazdagodtak. Az egyhónapos expedícióról a napokban tértek haza az SZTE kutatói.
A kutatók magashegyi körülmények között, négy héten át gyűjtöttek mintákat, eddig megoldatlan geomorfológiai kérdések megválaszolásához. A csapat tagjai nagy egyetemi elődök nyomdokain járt, például a Prinz Gyula által is vizsgált, a Föld egyik legintenzívebben emelkedő térségében. Az SZTE két oktatója, valamint egy hallgatója, Vincze Ákos mellett egy geológus szakértő, Ugrin Péter alkotta a közép-ázsiai expedíciót, amely Tádzsikisztánban járt. A 26 napos kutatómunka során több mint 3500 km-t tettek meg, a magashegyi völgyekben 3000-3200 m tengerszint feletti magasságig vizsgálták a folyóvízi felszínformálás nyomait, összesen több mint 230 üledék és kőzetmintát gyűjtöttek, melynek összsúlya mintegy 540 kg.
–A tervezett mintavételi helyszínek mellett további területeket is sikerült bevonni a kutatásba. Így az eredeti tudományos kérdéseken túl - egy-egy kulcsfontosságú mintaterület bevonásával - nemcsak a kiválasztott völgyek fejlődését, de a Tádzsik-medence ártéri szintjeinek kialakulását, valamint a Dél-Tádzsikisztánban található hatalmas homokdűnék képződését, és a magashegységi körülmények között nagyon ritkán megfigyelhető löszképződés ütemét is meg lehet határozni a kutatóút során gyűjtött minták segítségével – ismertette az expedíció céljait és eredményeit Dr. Sipos György, az SZTE TTIK Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék tanszékvezetője.
A kutatómunka megkezdését némileg hátráltatta, hogy csomagjaik késve érkeztek meg, kettő közülük csak egy héttel érkezésük után jutott el Dushanbéba, ezért a helyi bazárban kellett pótolni az eszközök egy részét, például a csapat által használt speciális talajfúró egy toldalékát, amit egy helyi mester készített el és hegesztett hozzá a fúróhoz, hogy egyáltalán használni tudják. Mivel volt idő az akklimatizációra, ezért a magashegyi körülmények közötti munkavégzés nem jelentett gondot, sokkal zavaróbb volt a nagy mennyiségű szállópor, ami európai mércével szinte végig egészségre ártalmas koncentrációban volt jelen, esetenként még 2000-2500 m magasságban is. Ennek hátterében a térség száraz éghajlata, a gyér növényzet, illetve az emberi tevékenység hatására erodálódó lösszel borított térszínek nagy kiterjedése áll. A por mennyisége a Tádzsik-medencében volt a legnagyobb, itt gyakorlatilag a napot sem látták a kutatók, olyan porviharok közepette dolgoztak.
–Az expedíció során bejártuk az ország északi felét uraló Nyugati-Tien-san fő völgyét, melyet a Zaravshan folyó mélyít folyamatosan. Két völgy mentén is geomorfológiai feltáró munkát végeztünk az ország keleti felét elfoglaló, 7000 m-es hegycsúcsokkal tűzdelt Pamír hegységben, és szerencsére arra is jutott idő, hogy a Tádzsik-medence folyóvízi és eolikus formakincsét tanulmányozzuk, illetve ezeket a felszínformákat néhány kulcsfeltárásban megmintázzuk. Így a kutatás végére majd igen komplex képet kaphatunk az amúgy kevéssé feltárt térségben végbemenő geomorfológiai és természetföldrajzi folyamatok múltbeli intenzitásáról és üteméről – fogalmazott Dr. Sipos György az expedíció vezetője.
Mindennek sajnálatos aktualitást adnak a térségben egyre gyakoribb porviharok, amiket idén ráadásul szokatlan módon és időben (augusztus végén) heves esőzések szakítottak meg, melyek következtében a főváros térségében 11 halálos áldozatot és hatalmas károkat okozó villámárvizek, sárfolyások és földcsuszamlások alakultak ki az SZTE-s delegáció ottjártakor. A katasztrófa napján a csapat éppen Észak-Tadzsikisztánban, a Zaravshan völgyében volt, ahol csak kisebb esők voltak.
Az utat támogatta a Tádzsik Tudományos Akadémia Geológiai, Szeizmológiai és Földrengés Kutató Intézete, mely két segítőt is delegált, így a sofőrökkel kiegészülve a nyolc fős csapat, két csoportra bontva kereste fel a sokszor szinte megközelíthetetlen mintavételi pontokat, melyeket a kutatás kezdeti fázisában műholdfelvételek és térképek segítségével jelöltek ki. Az előzetes szakmai felkészülés jól sikerült, ugyanis a kiutazást megelőzően kiszemelt potenciális feltárások mintegy 70-75%-a terepen is alkalmasnak bizonyult a mintavételre. Az SZTE FFI hallgatójával, Vincze Ákossal közösen kidolgozott és kialakított offline térinformatikai rendszer nagyban megkönnyítette ehelyek felkeresését. Részben ennek is köszönhető, hogy a tervezett kutatási, illetve mintagyűjtési programot gyakorlatilag túlteljesítették.
Mindeközben a helyiekkel is közelebbi kapcsolatba kerültek. –Az, hogy a terepen dolgoztunk folyamatosan lehetőséget biztosított a helyiekkel történő kapcsolatteremtésre, számos ebédmeghívást kaptunk, többször kedveskedtek kenyérrel, aszalt gyümölcsökkel vagy teával. Ennél is megkapóbb volt, hogy estefelé még a legeldugodtabb hegyi faluba is betérve, amint szállás után érdeklődtünk, egyből meghívást kaptunk, akár szegényebb, vagy gazdagabb családról volt szó, nem volt számukra kérdés, hogy fekhelyet, vacsorát és reggelit is biztosítsanak számunkra, pusztán vendégszeretetből. Természetesen ahol engedték, fizettünk, de sok esetben egyáltalán nem fogadtak el pénzt – mondta el Dr. Sipos György.
A kutatás következő lépéseként, amint a minták Magyarországra érkeznek, megkezdődik azok laboratóriumi feldolgozása, melynek során elsősorban lumineszcens módszerekkel, valamint kozmogén izotópok felhasználásával fogják a minták képződési korát meghatározni, így rekonstruálva Tádzsikisztán különböző területein a domborzat és a felszín fejlődését. Az eredmények nemzetközi szinten is nagy érdeklődésre tartanak majd számot, lévén egy tektonikusan nagyon aktív térségről van szó, és a kiválasztott mintaterületeken hasonló vizsgálatokat még nem végeztek.
Az út során mód nyílt a tudományos kapcsolatépítésre is. A szegedi szakemberek a University of Central Asia, Khorogban található Környezettudományi Karán bemutatták a kutatás céljait, addigi terepi megfigyeléseiket, illetve hosszútávú tudományos és oktatási együttműködések alapjait fektették le, melynek eredményeként remélhetőleg néhány tádzsik hallgató is érkezik majd az SZTE Földrajzi és Földtudományi Intézet mesterképzéseire.
Az expedícióról előadás is készül majd, hisz több felkérést is kaptak már a kutatók élményeik megosztására. Addig is, ha még nem is rendszerezett formában, de magáról a kutatásról, illetve a vizsgálatok során alkalmazandó kormeghatározási módszerekről is hallhatnak az érdeklődők a Kutatók Éjszakája alábbi programjai keretében:
https://app.kutatokejszakaja.hu/esemenyek/szegedi-tudomanyegyetem-termeszettudomanyi-es-informatikai-kar/fennyel-stimulalunk
Lévai Ferenc
Fotó: SZTE FFI
