November Hónap Alma Mater Tagja Dr. Ruff János

Dr. Ruff János matematikus, az SZTE, vagyis a JATE egykori alumnusa az izgalmas véges síkok geometriájával foglalkozik. Mindig is matematikusnak készült. Fontos számára a tudományos ismeretterjesztés, ennek kapcsán tart előadásokat, és novemberben került piacra a már a megjelenése előtt hatalmas érdeklődésre számot tartó Møbee játéka. Komolyan vett hobbija a gasztronómia. Szerteágazó érdeklődés, sokszínű mindennapok, a matematika tudománya mind mögött.

– Meséljen magáról!

– Matematikusként dolgozom a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Matematikai és Informatikai Intézetében. Alma materem a Szegedi Tudományegyetem, illetve az akkori JATE. Ott végeztem matematikus szakon 2000-ben és tanárszakon 2001-ben, illetve ott szereztem doktori fokozatot is. A szakdolgozatomat írván kezdtem el foglalkozni a véges geometriával. Dr. Kiss György volt a témavezetőm, ekkor kapcsolódtam az ő kutatócsoportjukhoz, ami Dr. Szőnyi Tamás nevével fémjelzett kutatócsoport, a hazai véges geometria kutatás központja. A doktori fokozatot is ilyen témában szereztem. A kutatási és oktatási területem azóta is ez. A matematika ezen területe a klasszikus projektív geometriából nőtte ki magát és a felmerülő kérdések a kombinatorika, a gráfelmélet, az algebra és a geometria határterületéről származnak. Az ilyen határterületek mindig izgalmasak. És bár elméleti matematikáról beszélek, mégis, ezek az ismeretek a hétköznapok számos területén alkalmazottak.

– Mi indította el a tudományos pályán?

– Már középiskolában eldöntöttem, hogy matematikus leszek. 10 éves koromban kezdtem el versenyekre járni, és a feladatokon keresztül, utánajárással sajátítottam el az elméletet. A székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban már matematika speciális tagozatra jártam, ahol kiváló matematika tanárok (Mihályi Gyula és Láng Hugó) tanítottak, onnan kerültem Szegedre az egyetemre.

– Milyen volt JATE-snak lenni? Milyen viszony fűzi Szegedhez?

– Életem egyik legjobb periódusa volt, mint sokunknak. Egyetem után még 6 évig Szegeden maradtam, utána költöztem Pécsre. Nagyon jó volt JATE-snak lenni. A koncertélet a JATE Klubban, a Tisza-part. Pécsen például sokáig hiányzott a víz. A szegedi élményt erősen meghatározza az a látvány, az a közeg. Egyszóval szeretek visszamenni, még most is úgy megyek, mintha hazamennék. Épp mostanában voltam konferencián is.

– A tudományos oldal mellett az oktatás, nevelés is evidens volt?

– Mindig is érdekelt a matematika tudományos oldala is, de a tanítás része is. Fontosnak tartom a tehetséggondozást, a tudományos ismeretterjesztést. Rendszeresen előadok különböző fórumokon, például a Kutatók Éjszakáján. A középiskolások számára a kollégákkal egy tehetséggondozó műhely, a Töprengő Klub elnevezésű foglalkozássorozattal segítjük a megyei fiatalokat, támogatjuk a beiskolázási folyamatokat. Fontos, hogy a tankönyveken, tanórai kereteken túl is találkozhassanak az érdeklődő fiatalok a tudománnyal.

– A játék ötlete is ehhez kapcsolódik?

– Egyértelműen igen, a játék ötlete is innen, a véges geometria tudományterületről származik. Én nem játékos, játékfejlesztő vagyok, nem mindenféleképpen valami játékot szerettem volna készíteni, hanem a matematikai háttér, alap volt meg először. Az egész ötlet egy szakdolgozati témakeresésből indult ki. Van egy korábbi, ismert játék a piacon, ami arról szól, hogy két lapon keresünk mindig egy közös figurát. Ennek a matematikája a véges geometria egyik legalapvetőbb fogalmán, a véges projektív síkok fogalmán alapszik, ezt pedig nagyjából minden matematikus ismeri, sok szakdolgozat is születik róla. Az volt a terv, hogy ezzel a szakdolgozóval egy kicsit mást csináljunk, és ne a századik ilyen dolgozat szülessen meg. Innen volt adott a feladat, hogy terjesszük ki, és vizsgáljuk meg azt, hogy tudunk-e olyan paklit készíteni, ahol minden 3 lapon van pontosan egy közös figura. Ennek a háttere szintén egy matematikai fogalom, egy véges geometriai alapstruktúra, a Möbius-síkok fogalma. Az elméletet követően először illusztrációként készült el az alapkészlet a hallgatók számára, majd az alappakli próbából a családnak. Ekkor derült ki, hogy aki szereti az ilyen típusú játékokat, az ezzel is szeret játszani. Így határoztuk el egy középiskolai barátommal, Pálinkás Ervinnel, hogy megpróbálunk mi magunk elkészíteni és kiadni egy ilyen játékot.

– Miért Møbee?

– Egyrészt az említett matematikai háttér, a Möbius-síkok miatt. Az egyik fő figura a játékban például a Möbius-csomó, amit valószínűleg ténylegesen csak a matematikusok fognak felismerni, a többség gyerektől a felnőttig valószínűleg perecnek fogja nevezni. A speciális ø karakter a dizájn skandináv, letisztultságára, a –bee pedig a hatszög alakú kártyalapokra utal, melyek a méhek által készített lépes méz hatszög alakú sejtjeit idézik. Mindennek van háttere.

– Az ötlettől a kivitelezésig milyen lépéseken vezetett az út?

– Ez egy majdnem egy éves folyamat volt. Sokkal nagyobb, hosszabb és komplexebb folyamat, mint eleinte gondoltuk. Nagyon sok apró kicsi lépésből állt, amit előre nem láttunk. Például a kivitelezésnél figyelni, mi az, ami igényes, jól működik és mégis jól játszható forma. Ez egy aprólékos oda-vissza kommunikáció volt a dizájnerek és köztünk. De említhetném a cégalapítás, a jogi háttér biztosítását is, ami egy másik kihagyhatatlan egysége a folyamatnak. És itt nemcsak a cégalapítás körüli jogi teendőkre gondolok, hanem a szellemi tulajdonjogi kérdésekre is. Ez csak két példa, hosszan sorolhatnám. A lényeg, hogy több munkával és nagyobb anyagi befektetéssel járt, mint eredetileg gondoltuk.

– Tudom, hogy az első példányok már az itthoni hivatalos bemutatás előtt, előrendelésben elfogytak, most készül a második nyomás. Számítottak-e ekkora sikerre?

– Sokkal kisebb volt az önbizalmunk. Természetesen megterveztük az értékesítés ütemét, arra számítottunk, hogy lassan majd elterjed egy fél-egy év alatt itthon, utána megpróbálkozhatunk a nemzetközi piaccal. Hát nem így történt, arról kell „panaszkodnunk”, hogy készlethiány lett. Szerencsére már a folyamat elején megrendeltük a következő kört a nyomdától, így akik korábban lemaradtak, várhatóan azok is játszhatnak majd a karácsonyfa alatt a játékkal.

– Mi lehet a játék titka?

– Számos olyan kártyajáték van, amelynek a hátterét valamilyen matematika elmélet alkotja. A Møbee játék felhasználói oldalról első látásra nagyon hasonlít egy korábbi, világsikerű játékhoz, ahol két lapon kell az azonos figurát keresni. Sokan gondolhatják, hogy olyan mintha annak a fejlesztése lenne. Én azt gondolom, hogy részben ez, valamint az egyszerűsége a kulcs: „Fordíts fel három lapot a pakliból, és keresd meg azt a figurát, ami mindhárom lapon szerepel! Bármely három lapot vesszük, mindig pontosan egy ilyen figura lesz. A leggyorsabb játékos nyeri a kört.” A szabály tényleg nagyon hasonlít, de valójában a matematika is más mögötte, és a három lapot is másképp figyeli az ember. Máshol kezd el fájni a fejünk ha sokáig játsszuk, és a játékélmény is más, sokkal komplexebb lesz.

– A játékfejlesztő jó játékos?

– Nem, nincs ilyen összefüggés. Sőt, még az se garancia, ha valaki pontosan érti a mögötte lévő matematikát. A gyermekeim rendszeresen legyőznek engem. Egyébként sem voltam egy játékos típus, most, a gyermekeimmel kezdtem el a játékokat. Talán érdekes, hogy ha nagyon fáradt vagyok, akkor egy kicsit jobb vagyok benne. A Møbee egyébként három különböző nehézségű paklit tartalmaz, így mindenki megtalálhatja a képességeihez leginkább passzolót.

– Mi kapcsolja ki, ha a játék is tudomány?

– A főzés nagyon komolyan vett hobbim már régóta. Egyetemistaként kezdtem el főzni költségkímélés céljából. Nagyjából 16 éve, mikor Pécsre költöztem indult egy „gasztroforradalom”, és akkor indultak azok a főzős blogok, amelyek a receptet és az elkészítési folyamatot máshonnan, máshogyan közelítették meg. A korábbi receptekben gyakran szerepeltek olyan kifejezések, hogy „ízlés szerint”, vagy „amennyit felvesz”. Ez egy kezdőnek, aki nem manuális típus megfoghatatlan, tán még ijesztő is. De ekkor megjelentek a precíz receptleírások, ami által az étel egy matematikus agynak, kezdő szakácsnak sokkal reprodukálhatóbb volt. Közben nagyon sokat fejlődtem, több éves autodidakta tanulási folyamat áll mögöttem. Nemcsak sokféle eljárást tanultam meg, hanem sok minden mást, például a tálalást. Többezer képet megnézve lassan kialakult, hogy mi az, ami jól néz ki, és mi az, amit meg tudok csinálni. Végül összeállítottam a családnak egy pár receptkönyvet is.

– Tanulmányozva a receptkönyvet, a Rufinonságokat. ebben is tetten érhető a tudományos alaposság.

– Lehet. Egy időben valójában kicsit átestem a ló túlsó oldalára. Nem is mindig élvezte a közvetlen környezetem, hiába hitték azt sokan, hogy „Jaj de jó a családodnak, hogy ilyeneket főzöl.” Mert ha csak hetente kétszer főztem ilyen ételeket, az akkor is rengetek idő, befektetés volt. A tanulási fázisban mindennek utánanéztem, minden alapanyagot ellenőriztem, hogy lehet tökéltetésen elkészíteni. Később, ha nem egy konkrét receptet követtem, akkor is tudományosan próbáltam megkeresni a legjobb megoldást. Páldául léteznek olyan lexikon-szerű adatbázisok, amelyek az alapanyagok ízprofiljait tartalmazzák. Így a táblázat különböző szempontjai alapján megérthetjük a megszokott párosítások hátterét, de felfedezhetünk izgalmas, váratlan, a megszokottól eltérő kiváló párosításokat is. Lehet ellenőrizni akár hálózatelméleti módszerekkel is. Vannak a klasszikus párosok, „hármas-hangzatok”, erős együtt állások, és vannak olyanok is, amik nem ismertek, bár zseniálisak. Hogy csak kettőt említsek: osztriga és pisztácia, vanília és a kagyló. Érdemes próbálkozni, érdemes kíváncsinak és nyitottnak lenni az újdonságokra.

– Mik a jövőbeli tervek?

– Reméljük, hogy a karácsonyi időszak során sokan megismerik a játékot. Jövőre pedig szeretnénk a nemzetközi piacok felé is nyitni, hiszen a játék épp a háttere, jellege miatt a nyelvfüggetlen térben is könnyen adaptálható. Szeretnénk továbbá a játék edukációs verzióit is elkészíteni, egy applikáció, „edutech” alkalmazás formájában kifejleszteni.

Ha érdekel a játék mögötti tudomány, akkor:

• A Dobble matematikája
• A Møbee matematikája

Ha szívesen játszanál a fa alatt a játékkal, akkor: