A Nobel-díjas Bruce Alan Beutler szerint: „A kudarc átmeneti, a siker végleges”

– A Covid-19 pandémia megfékezésében kulcsszerepet játszottak az vakcinák, köztük a modern mRNS-alapú oltóanyagok. Az mRNS molekula az ön kutatásaiban is fontos szerepet játszott. Önéletrajzában olvastam, hogy „Tanulmányozta a TNF bioszintézisének szabályozását és felfedezte, hogy azt az NF-ƙB transzkripciós faktor kontrollálja a fehérje mRNS-én található szekvencián keresztül. Arra is rájött, hogy hasonló szekvenciák találhatóak a citokinek mRNS-én is.” Mit gondol az mRNS-ről, erről a „csodálatos molekuláról”?

– Az mRNS-vakcinák esetében igazán az a figyelemre méltó, hogy rendkívül gyorsan, egy éven belül eljutottunk oda, hogy elkészültek, vagyis rendkívül gyorsan hozzájárultak a betegség leküzdéséhez. A rákbetegségek egy részében fertőzés váltja ki a sejtburjánzást, s ezekben az esetekben a vakcinálással kiváltható megelőzésnek óriási a jelentősége.

 Az mRNS, a „hírvivő RNS" molekula Bruce Alan Beutler kutatásaiban is fontos szerepet kapott. Fotó: Karnok Csaba / delmagyar.hu 

– Hol tart ma az immunterápia, amelyben új lehetőségeket nyitott – Karikó Katalin, az SZTE alumnája és professzora felfedezésének is köszönhetően - az mRNS-alapú orvosi technológia?

– A legtöbb megmentett élet az immunterápiának köszönhető. Az első vakcinák megjelenése változtatott az átlagéletkoron: 50 éven túli időszakra növekedett az emberek élettartama. Ez a vakcinációnak és az immunrendszer aktiválásának köszönhető. Még a kezdetén járunk az immunterápiák nyújtotta lehetőségek kiaknázásának. Nagyon reményt keltő a rákellenes immunterápia. Azonban a rákos megbetegedések zöme rezisztens az immunterápiára. Azt kell megértenünk, hogy miért rezisztensek. Ha ezt megértjük, akkor még több emberéletet tudunk megmenteni.

Élvezettel beszélgetett a Nobel-díjas Bruce Alan Beutler a Szegedi Tudományegyetemről indult program, a Nemzeti Tudósképző Akadémia mentoráltjaival, a középiskolás diákokkal és egyetemistákkal . Fotó: Károlyi István

– Azt nyilatkozta a Nemzeti Tudósképző Akadémia programjáról, hogy „akik bekerültek, azok valódi résztvevői” a projektnek. Bizonyította ezt „A journey in immunology by way of genetics” című előadása utáni sok-sok „bátor” kérdező. Önnek melyik kérdés „adta föl a leckét”? Melyik tetszett a legjobban?

– Az a kérdés, amelyre még most sem tudom a választ, de nagyon elgondolkodtató, hogy „Mostanában miért van sokkal kevesebb áttörésszerű fölfedezés a tudományban, mint a múlt évszázadban, holott sokkal több kutató foglalkozik a tudománnyal, mint korábban?” Ennek egyik oka lehet, hogy a kutatók a könnyebb projekteket, a gyorsan publikálható témákat választják annak érdekében, hogy haladjon az akadémiai előmenetelük, meglegyen a fizetésük. A másik lehetőség, hogy minden nagy kérdésre megkapta a választ a tudomány. Ám ez nem valószínű… Nagyon jó kérdésnek találtam a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fölvetést is. „Elképzelhető-e, hogy az MI részt vegyen a gyógyszerfejlesztésben?” – kérdezte egy fiatal. Remélem, hogy a válaszaimmal tudtam tanítani is a diákokat. A mesterséges intelligencia megtalálja-e azokat a hatóanyagokat, amelyek nem reagálnak a mutációkra bevetett hatóanyagokra, így képes-e reagálni azokra a változásokra, amelyekre most rezisztensek? A válaszom egyértelműen: igen. A jövőben az MI tudja jelezni, hogy melyik molekula vagy gyógyszer lehet hatásos egy adott terápiában. Az ember feladata az marad, hogy ezekből a predikciókból kiválaszthassa, hogy melyik valós, s melyik nem… A kérdés a kutató számára sok mindent elárul. Egy-egy megfogalmazott kérdés alapján gyorsan döntök arról is, hogy melyik kérdező mennyire tehetséges.

„Az időleges kudarc nem szegte kedvemet, hanem ebből a helyzetből erőt merítettem és folytattam" - érzékeltette a kutatói lét nehézségeit is az NTA programjain a díszvendég, a Nobel-díjas Bruce Alan Beutler, az amerikai kutatóorvos. Fotó: Károlyi István

– Az önéletrajzában is olvasható, hogy a „80-as évek végétől kezdődően azt az immunrendszeri receptort próbálta megtalálni, amely felismeri a baktériumokat, illetve azok lipopoliszacharidjait. Számos pszeudogén hiábavaló szekvenálása után találta meg a működő LPS-receptort, amely a Toll-szerű receptorok családjába tartozott”. Hogyan sikerült átlendülnie kutatóként ezen az „eredménytelen” időszakon, amikor akár a támogatása is elapadhatott volna?

– Amikor sokáig foglalkozik valaki egy témával, s nem jön, nem jön, nem jön az eredmény, esetleg elkedvetlenedik. De nekem az időleges kudarc nem szegte kedvemet, hanem ebből a helyzetből erőt merítettem és folytattam. Úgy vélem: a kudarc átmeneti, a siker végleges. A tudós nem átmeneti haszonért dolgozik, hanem azért, hogy bővítse a világunk megértését. Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy ha a kutató következetesen jó és szilárd munkát végez, akkor elismert lesz a teljesítménye.

Újszászi Ilona

Fotó: Karnok Csaba, Károlyi István

Bruce Alan Beutler rövid életrajza itt olvasható.

Továbbiinformáció:

Nobel-díjas kutató méltatta a szegedi egyetemről indult Nemzeti Tudósképző Akadémiát