Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Az első világháborúban keresztüllőtte karját, mert élve akarta szolgálni Magyarországot. Klebelsberggel egymásra találtak a tudományfejlesztés konzervatív-liberális eszméiben, de a nacionalizmustól és a vallás szerinti megkülönböztetéstől idegenkedett. Nemcsak utálta a fasizmust, de a legveszélyesebb időszakban kockázatot is vállalt a háborús kiugrás érdekében. A koalíciós években kísérletet tett a közéleti gondolkodás modernizálására, de egyetlen sikere az volt, hogy még idejében jött rá: Rákosiék következnek a hatalomban. Dr. Tasiné Csúcs Ildikó, az SZTE Klebelsberg Könyvtár történész könyvtárosa könyvet írt Szent-Györgyi Albertről, a tudós politikusról.
Tasiné Csúcs Ildikó, az SZTE Klebelsberg Könyvtár történész könyvtárosa „Szent-Györgyi Albert, a tudós politikus” címmel jelentetett meg életrajzi könyvet a professzor magyarországi közéleti, politikai szerepvállalásával a fókuszában. A könyv nemcsak biográfia, hanem értékes szakmunka, levéltári forrásokat és szaktanulmányokat is szintetizáló monográfia is; több olyan részletet tisztáz Szent-Györgyi Albert politikai kapcsolódásai körül, amelyeket az egykori cenzúra vagy a zsurnalizmus állított elő.
A szerző többéves Szent-Györgyi-kutatás után e monográfia témájából védte meg PhD-értekezését, mégpedig Romsics Ignác történész akadémikus, egyetemi tanárnál a XX. századi magyar történelem egyik legavatottabb ismerőjénél. A kötet egyik legfőbb sajátossága az, hogy a politikai eszmék uralta században bemutatta a világhírű tudós következetesen tárgyilagos viszonyát a politikához. „Szent-Györgyi motivációja a közszereplésre mindig az volt, hogy az ország kulturális és tudományos elmaradottságát sikerüljön felszámolni, és a tudomány színvonalát nemzetközi szintre lehessen emelni” – írja a szerző.
Tasiné Csúcs Ildikó kötetének bemutatóját az SZTE Klebelsberg Könyvtár AudMin előadójában rendezték meg. Az eseménynek nemcsak rangot adott a két ismert történész, Romsics Ignác és Marjanucz László meghívása, hanem a szerzővel együtt érdekfeszítő történelmi tablót is festettek az 1920-1948 közötti korszakok magyar társadalmi szerkezetéről, valamint a szegedi egyetem történetéről.
Szent-Györgyi Albert maga úgy jellemezte származását, hogy apai ágról a magyar hivatalnok pontosságát, és az önálló véleményalkotás szabadságát hozta, a tudósi alkotó- vágyat pedig az anyag ágtól kapta. Apai ágon a család erdélyi nemesi származású, 1848 előtt egyik dédnagyapa az erdélyi kancellária tanácsnoka volt, apja pedig ügyes földbirtokosként 800 hektáron jószágkormányzóként gazdálkodott. A nagybirtokos arisztokrácia alsó tehetősségi határa 100 hold volt, Marjanucz László a jómódú birtokos középosztályba sorolja a családot, vagyis Szent-Györgyi Albert gyerekként gazdagságban nőtt fel a család Balassagyarmat környéki birtokán.
Mire hivatott egy ilyen család sarja? Tasiné Csúcs Ildikó szerint a birtokos nemes család nagy hangsúlyt fektetett a gyerekek taníttatására, Szent-Györgyi Albert és testvérei is a Lónyai utcai Református Gimnáziumba jártak. Anyai ágon a Lenhossék orvosprofesszorok dinasztiája révén a tudományos eredmények, apai ágon pedig a sikeres birtokgazdálkodás és a gyakorlati élet kettőssége késztette megfelelésre. Szent-Györgyi Albert későn érő gyerek volt, saját visszaemlékezései szerint anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosprofesszora kezdetben azt is ellenezte, hogy egyetemen tanuljon tovább. Az érvelés, hogy az ifjú Szent-Györgyi Albert majd szégyent hoz a Lenhossék névre, idővel enyhült, és a tekintélyes nagybácsi előbb a fogorvosi hivatást ajánlotta Albertnek, majd beleegyezését adta az orvosi egyetemre való jelentkezéséhez, azzal a feltétellel, hogy csak proktológus, vagyis a végbélbetegségek szakértője lehet. Szent-Györgyi Albert sajátos humorral így emlékezett erre: „Kiemelném azt a tényt, hogy neki aranyere volt. Mindazonáltal felvett a laboratóriumába, lehetővé téve, hogy mint újonc elkezdhessek kutatni. Első tanulmányom a végbélnyílás szerkezetéről szólt. A rossz végénél kezdtem el a tudományt”.
Fotó: Nemes Réka
Az első világháború orvoshallgatóként önkéntes katonai szolgálat közben érte. A bukovinai fronton részt vett a Monarchia Bruszilov-offenzíva ellen védekező seregében, kitüntették, de a hároméves frontszolgálat utolsó évében már látta, hogy a háború elveszett, a katonák értelmetlenül áldozzák fel magukat „néhány magas rangú háborús bűnös miatt”. „Mélyen megundorodtam a katonai élettől, és nem találtam dicsőségesnek, hogy hősként essek el a csatában. Úgy gondoltam, többet tehetek az országomért, ha életben maradok…így hát egy nap Lengyelországban, az orosz fronton fogtam a puskámat és keresztüllőttem a bal felkaromat” – idézi Szent-Györgyi Albert visszaemlékezéseit a szerző. Szent-Györgyi tehát dezertált, ami, ha kiderül, felakasztják. Felgyógyulása idejét arra használta fel, hogy befejezze a háború miatt félbe hagyott orvosi tanulmányait.
Szent-Györgyi Albert katonatársaival 1915-ben (ülő sor, balról a harmadik). Fotó: SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka
A háború után recesszió és éhínség következett, mivel itthon nem volt állása, feleségével előbb Pozsonyban, majd Prágában keresett munkát; eközben az otthoni család elszegényedett, édesapja a háború alatt elhunyt, a családi vagyon szétesett, Szent-Györgyi Albert maga egy 2000 fontból álló maradék vagyonnal rendelkezett, amit megosztott az édesanyjával. 1000 font birtokában pedig családjával 1919 decemberében Berlinbe költözött.
A következő évtizedben Szent-Györgyi Albert az akkori kutatóorvosok életét élte, egyik kutatóhelyről a másikra költözve, lassan felélte tartalékait. Hamburgban még éhségödémája is kialakult a hiányos táplálkozástól, mikor 1926 októberében meghívták Cambridge-be Frederick. G. Hopkins kutatócsoportjába, ahol Rockefeller ösztöndíjból támogatták munkáját. Itt készült el PhD-értekezése is A hexuronsav izolációja témában. Ekkor figyelt fel rá Issekutz Béla segítségével Klebelsberg Kuno, aki a külföldön tartózkodó magyar természettudósokat itthoni munkalehetőséggel igyekezett hazacsábítani. Miniszteri tanácsosa, Magyary Zoltán révén Szegeden ajánlottak fel neki egyetemi rendes tanári állást az éppen megüresedett Orvosvegytani Tanszéken. Szent-Györgyi először visszautasította az ajánlatot, de Cambridge-ben csak rövid életű ösztöndíjakból tudták volna tovább foglalkoztatni, ezért némi gondolkodás után elfogadta a sokkal biztosabb megélhetést nyújtó és az önálló kutatást lehetővé tevő állásajánlatot.
Klebelsberg hívására Szent-Györgyi 1930 őszén érkezett Szegedre. A miniszter olyan nagyvonalú volt vele, hogy bár 1928-ban letette az egyetemi tanári esküt Szegeden, engedélyezte neki, hogy még két évig külföldön maradjon, hogy befejezhesse ottani kutatásait. A két hasonló gondolkodású férfi között egy év gyümölcsöző együtt munkálkodás következett. Klebelsberg a Bethlen kormány lemondása következtében 1931-ben távozott hivatalából, helyét egy évvel később az a Hóman Bálint történészprofesszor vette át, aki 1932 és 1942 között (rövid megszakítással) kultuszminiszter maradt.
Szent-Györgyi Albert laboratóriumában, legközvetlenebb munkatársával, Banga Ilonával. Fotó: Liebmann Béla / SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka
A könyvbemutatón Romsics Ignác az 1930-i felsőoktatás szerkezetéről elmondta, hogy annak eredete az 1920-as évekre nyúlt vissza. Klebelsberg 1922 nyarán lett vallási és közoktatási miniszter, elgondolása kezdettől az volt, hogy az újonnan nyíló egyetemek a vidéki élet kulturális központjai is legyenek. Klebelsberg értette, hogy a modern élet körülményei egyre több érettségizett és diplomás embert kívántak. Romsics Ignác szerint a sok kritikával illethető Horthy-korszakban Klebelsberg kultuszminiszteri szinten előrelátó és tervezett politikát folytatott. Ebben volt szerepe a külföldről hazahívott kutatóknak is. Az 1930-as években a felsőoktatás szerkezete nem változott, a numerus clausus továbbra is érvényben volt, de ekkor már szigorúbban alkalmazták; ebből származtak a nézeteltérések Szent-Györgyi Albert és a Hóman-féle kultuszkormányzat között. A történész szerint az azonos politikai oldal ellenére Hóman Bálint és Klebelsberg Kuno vonásai különböztek: bár mindketten konzervatívok voltak, Klebelsberg liberálisabb világlátása egészen közel állt Szent-Györgyihez, míg Hóman Bálint jobboldali, nacionalista nézeteitől a professzor idegenkedett.
Romsics Ignác, Tasiné Csúcs Ildikó és Marjanucz László a könyvbemutatón az SZTE Klebelsberg Könyvtárban. Fotó: Nemes Réka
Szent-Györgyi Albert ekkorra Szegeden már különleges helyzetbe került:
– Liberális beállítottságú, részben zsidó származású volt, és markánsan diszkriminációellenes nézeteket vallott, ami az akkori kormányzati politikával nem volt összeférhető. Egy Nobel-díjas tudós nézeteinek megvolt a maga önsúlya, ezért Szent-Györgyit nem akarták elküldeni, hagyták dolgozni, de nem válhatott az akkori kultúrpolitika meghatározó egyéniségévé. A problémák akkor kezdődtek, amikor az 1930-as évek végétől már nemcsak numerus clausus volt, hanem a tanárokat is származásuk, vallásuk szerint kezdték minősíteni – mondta Romsics Ignác.
Tasiné Csúcs Ildikó az 1930-as évek Szegedet érintő kultúrpolitikájában éles határvonalat lát a Klebelsberg és a Hóman vezette minisztériumi gyakorlat között. Klebelsbergnek egyik fő törekvése volt, hogy a természettudományokat támogassa, mivel ő úgy látta, hogy a 20. század e tudományok százada lesz. Ezt tükrözi, hogy nemcsak Szent-Györgyi Albertet hívta vissza, hanem például Entz Gézát és Sebestyén Olgát a tihanyi Biológiai Kutatóintézetbe, Bay Zoltánt pedig a szegedi Elméleti Fizikai tanszékre. Mivel Klebelsberg Szeged országgyűlési képviselője volt, nagyobb volt a mozgástere és sok támogatót tudott megnyerni magának a városban.
A M. kir Horthy Miklós Tudományegyetem első tanévének megnyitója a központi épület aulájában. Hóman Bálint beszédet mond, mellette balról Szent-Györgyi Albert. Fotó: Liebmann Béla / SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka
– Miközben Klebelsbergnek köszönhetjük a szegedi egyetem kiépülését, ennek anyagi hátterét nagymértékben a szegedi polgárság állta; a kultuszminiszter 3,8 millió dollárra becsülte ezt az összeget a Rockefeller Alapítványnak írt egyik levelében. Egyszóval, Klebelsberg Kuno meg tudta nyerni magának Szegeden az embereket, a felsőházban azzal dicsekedett, hogy ha pénzre van szüksége, akkor Back Bernáthoz, a zsidó származású szegedi malomtulajdonos mecénáshoz fordul – húzta alá Tasiné Csúcs Ildikó. Ugyanakkor Hóman Bálint működési területe ennél behatároltabb volt, állapította meg a monográfia szerzője, mivel az ő idejére estek a gazdasági világválság következményei, és a Népszövetség is megszorító intézkedéseket léptetett életbe Magyarországgal szemben. 1933-ban kevesebb lett a kultusztárca büdzséje, az egyetemi tanárok fizetését 5 százalékkal csökkentették, ez az év az egyetemi elégedetlenség éve volt az országban. A felsőházban már Trianon után elterjedt az a vélemény, hogy az országnak túl sok az 5 egyetem. Ehhez tért vissza az a koncepció, amelyet Hóman Bálint 1933. március 8-i látogatásán Szegeden is bemutatott: ez költségcsökkentési változatként tartalmazta teljes egyetemek megszűnését, illetve konkrétan a szegedi jogi kar felszámolását. A terveket – idézi Tasiné Csúcs Ildikó az 1933. március 12-i (ellenzéki) Délmagyarországot – a Klebelsberg nagyvonalúságához szokott szegedi polgárok felháborodása fogadta. Ezen a látogatásán Hóman felkereste Szent-Györgyi Albertet is a Kálvária téri laboratóriumában, de nem mutatott túlzott érdeklődést a természettudományok iránt, így a professzor nem is találta meg vele azt a közös hangot, amit Klebelsberggel azonnal sikerült megtalálnia.
A könyvbemutatón Tasiné Csúcs Ildikó kitért Szent-Györgyi Albert 1934-35-ös orvoskari dékáni időszakára is, amikor a professzor az egyetemen felerősödött antiszemita megnyilvánulásokkal küzdött. A jelenség kiváltó oka a diplomás munkanélküliség volt, amelyet a válság mellett az elvett területekről átjött diplomások nagy száma keltett. A hallgatók szélsőjobboldali csoportjai nehezményezték, hogy az egyetemeken a numerus clausust csak látszatból tartják be. Ilyen körülmények között Szent-Györgyi Albert dékáni tevékenysége szinte csak a rendcsinálásra korlátozódott. Leült beszélni a radikális hallgatókkal, órán elmondta (az ellenzéki Délmagyarország leírta beszámolójában), hogy a hallgatók inkább tanuljanak, ahogyan a zsidó társaik teszik, mivel nem a származás számít, hanem a tudás.
A diákság egy csoportja köszönti Nobel-díjas professzorát 1937. október 29-én. Fotó: SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka
Szent-Györgyi prodékánsága idejére esett a korra jellemző másik világnézeti vita arról, hogy az ország címere és a Magyar Hiszekegy fölé kifüggesszék-e a keresztet az egyetem tantermeiben. Az egyetemi tanácstagok 5-5 arányban szavaztak mellette és ellene; utóbbiak között volt Szent-Györgyi Albert is, aki így érvelt: „Az egyetem suprema lexje a gondolat szabadsága és az igazság szabad keresése, és sokkal szívesebben látnám, hogy az egyetemet bezárják, mint hogy annak gondolatszabadsága korlátoztassék és az egyetem felekezeti vagy politikai fractiók jelszava előtt meghajoljon. Az egyetem általános érvényű igazságot keres, és felette kell magát tartania az idő pillanatnyi politikai vagy vallási áramlatainak.”
A kereszt-vita témájához Marjanucz László hozzátette, hogy a kifüggesztést az Emericana nevű katolikus diákegyesület követelte, de az egyetemen ma is fellelhető iratok tanulsága szerint a vitának nem voltak antiszemita felhangjai, hanem csak világnézeti kérdésről szólt. Az Emericana azon a címen igényelte a keresztet, mondta Marjanucz László, hogy Szeged katolikus város, az állam pedig katolikus jellegben fogant egykor, és ezt kellene hirdetni a jelképpel; egyébként, jegyezte meg, amikor vita volt az egyetemfenntartási pénzek körül, Glattfelder Gyula püspök személyes tekintélyével lépett közbe Hómannál, hogy ne szüntessék meg a jogi kart, és ő is a város katolikus jellegével érvelt.
Szent-Györgyi Albert a rektorrá avatása alkalmából felvonuló ifjúságot megvendégeli az egyetem ebédlőjében. Fotó: Liebmann Béla / SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka
1940-ben Szent-Györgyi Albert a szegedi egyetem történetének egyik fordulata idején lett az egyetem rektora. A második bécsi döntés nyomán az egyetem egy része visszaköltözött Kolozsvárra, Szegeden pedig Horthy Miklós Tudományegyetem néven folytatta működését a régi-új intézmény. Abban az évben éppen az orvoskar jelölhetett rektort, így került kollégái javaslatára Szent-Györgyi Albert az egyetem élére. Marjanucz László a beszélgetésen rámutatott, hogy Szent-Györgyi Albert rektori beszéde Klebelsberg Kuno fejlesztéspolitikájára utalt vissza: egyrészt a természettudományokat helyezte előtérbe, másrészt azt is aláhúzta, hogy az egyetemi tudományos kutatóhelynek az egész környező Alföldre nézve létfenntartó ereje van (ezért is a „Magyar Göttinga”).
Tasiné Csúcs Ildikó monográfiája arra is felhívja a figyelmet, hogy 1940-41 gazdaságilag szintén nehéz időszak volt, ráadásul a kormányzat nem gondolta át, hogyan lesz a két különvált egyetem finanszírozása, kiderült például, hogy az egyetemi személyzet egy részének nincs fizetési kerete, konkrétan 25 000 pengő hiányzott az egyetem normál működéséhez. Sőt, a különválás a hivatalban lévő tisztviselők jövedelmének csökkenését is eredményezte, aminek kompenzációjára a minisztérium csak a tanév végén tudott forrást biztosítani.
A könyvbemutató résztvevői egyetértettek, hogy Szent-Györgyi Albert rektorságának fontos eredménye volt a Szegedi Egyetemi Ifjúság elnevezésű egységes ifjúsági szervezet létrehozása, amelynek a fokozódó zsidóellenes légkör ellenére felekezeti tekintet nélkül tagja volt minden szegedi hallgató. Szent-Györgyi ezzel egyszerre zárta ki a szélsőjobboldali radikális diákszervezeteket az egyetemről, ugyanakkor a diákság által elfogadott, egységes, autonóm diákszervezetet hozott létre, amely nem fordult senki ellen, hanem csak az egyetemi diákság szervezete akart lenni. 1940 decemberében ugyanis az egyetem szabályzatban mondta ki, hogy hallgatói csakis külön engedéllyel lehetnek olyan szervezetek tagjai, amelyek nem állnak egyetemi fennhatóság alatt (ilyenek voltak az egyre radikalizálódó Turul bajtársi egyesületek). Ugyanazon a napon pedig Szent-Györgyi Albert rektori levélben biztosította a világnézeti alapon, de antiszemita törekvések nélkül működő egyesületeket, az Emericana, a Luther Kör és a Bethlen Gábor Kör vezetőségét, hogy a tagfelvételeik elé nem gördít majd akadályt. A Turul szövetség országos, kerületi és szentesi vezére ezt követően még felkereste Szent-Györgyit, hogy engedje be a szervezetet az egyetemre, de mivel javaslataikban faji tagozódás szerepelt, a rektor higgadtan elutasította őket (ezután Hajrá Turul! felkiáltással búcsúztak el a Nobel-díjas tudóstól).
A könyvbemutató beszélgetése Szent-Györgyi Albert második világháború alatti ellenállási mozgalombeli szerepét vizsgálta a továbbiakban. Romsics Ignác az egész magyar ellenállási mozgalomról azt gondolja, hogy az nem volt olyan fajsúlyos, amilyennek a rendszerváltozás előtt beállították. A történész szerint a titkos kiugrási kísérletek lehetőségeit eleve korlátozta, hogy Magyarország Hitler szövetségeseként harcolt a Szovjetunió ellen, ami viszont mind az Egyesült Államok, mind Nagy Britannia szövetségese volt. Kivel tárgyaljanak Magyarországról a szövetségesek? Az Egyesült Államokban tartózkodó Habsburg Ottóval, aki találkozott Roosevelttel, és el is tudta volna képzelni magát egy dunai államszövetség élén? A volt kisgazda Eckhardt Tiborral, akit Horthy és Teleki 1940-ben az Egyesült Államokba küldött, sőt pénzt is letétbe helyezett, hogy adandó alkalommal alakítson emigráns kormányt (amire nem került sor)? Romsics Ignác szerint a britek leginkább Bethlen Istvánban bíztak, annyira, hogy 1941-ben előkészítették számára a kiutazást, azt gondolva, hogy a lengyelekhez, csehekhez hasonlóan ő fog emigráns kormányt alakítani Londonban. Csakhogy Bethlen ebbe nem ment bele, mert nem kapott ígéretet arra, hogy a háború után a trianoni határokat korrigálják. Romsics szerint itthon Szent-Györgyi Albert úgy került a képbe, hogy neki, mint kutatónak könnyebben lehetett útlevelet szerezni egy semleges országba, továbbá azért, mert ő a németellenes ellenzéket képviselte.
Fotó: Nemes Réka
Szent-Györgyi Albert ugyanis 1943 februárjában tudományos előadás tartására kapott felkérést Isztambulba. Hivatalos útját Kállay Miklós miniszterelnök arra használta fel, hogy titkos megbízatást adjon neki. Szent-Györgyi az Egyesült Államok török nagykövetének vitt Kállaytól szóbeli üzenetet Ankarába, miszerint Magyarország nem ad több fegyvert és katonát Németországnak, csak látszólag fog a zsidók ellen beszélni, de más politikát jelenleg nem folytathat, mert különben Magyarországot megszállnák a németek. Szent-Györgyi végül nem jutott el Ankarába, de Kállay üzenetét közvetítőknek írásba adta. Ellenben Isztambulban sikerült kapcsolatba lépnie az angolokkal, akik javasolták neki, hogy titkos rádióállomáson keresztül tartsa a kapcsolatot velük, mert ők jobban hisznek neki, mint Kállaynak, aki nyilatkozataiban megbízhatatlan. Szent-Györgyit megtanították a titkos kódra is, hazatérve a rádióállomást barátja Bay Zoltán fizikus segítségével fel is állították, amit később a Szent-Györgyiről elnevezett ellenállási szervezet használt. Bár maga Szent-Györgyi Albert sikeresnek érezte törökországi útját, a német hírszerzés szinte kezdettől fogva tudott róla.
Romsics Ignác szerint a nyugati szövetségesek 1943 végén a Kállay kormánnyal kötöttek ugyan ideiglenes egyezményt, arról, hogy az átállás megtörténik, ha az angolszászok érnek Magyarországra – de a szovjetek értek ide. A szovjet megszállás Romsics szerint Szent-Györgyit nem érintette olyan rosszul, mint Bethlent, Kállayt vagy a Horthy-rendszer politikusait, mivel őt fel lehetett mutatni, mint nemzetközi nagy tudóst, akinek nem voltak a szovjetekkel szemben ellenséges nyilatkozatai. A szovjetek Bethlen Istvánnak is felajánlották, hogy álljon át az oldalukra, írja alá azt a kiáltványt, amelyben a magyar csapatokat átállásra szólítják fel, Bethlen azonban megtagadta ezt (ezért őt Moszkvába szállították és ott is halt meg). A történész szerint Bethlen István magatartásának üzenetértéke volt, ahogy annak is, hogy Horthy Miklós, ha kényszerűségből is, de átengedte a hatalmat Szálasi Ferencnek.
Milyen motiváció húzódott Szent-Györgyi Albert 1945 utáni politikai szerepvállalása mögött? Tasiné Csúcs Ildikó szerint 1945-ben egy elpusztult ország lakosai készültek újjáépíteni az országot; Bay Zoltán visszaemlékezése tanúskodik amellett, hogy ebben Szent-Györgyi Albert is hitt. A tudós az ostrom alatt Budapesten rejtőzködött, erre később úgy emlékezett, hogy két rejtekhelyét is közvetlenül azután érte találat, hogy elment onnan, a letartóztatást pedig csak úgy tudta elkerülni, hogy a szovjet vonalak mentén bujkált, ezt pedig a Gestapo nem merte megközelíteni. A tudós utolsó rejtekhelyén, az Esterházy-palota pincéjében a grófnő családjával együtt „megmentőként üdvözölte” az oroszokat, majd amikor Szent-Györgyi Albert elindult feleségét megkeresni, egy szovjet járőrrel találkozott, amelyik Malinovszkij szovjet hadseregparancsnok utasítására éppen őt készült kimenteni. Ezután a szovjetek a tudós családjának 13 tagját is Malinovszkij főhadiszállásán helyezték biztonságba. Tasiné Csúcs Ildikó szerint itt kezdődött Szent-Györgyi szovjetekhez fűződő barátsága, amit a kutatás „oly kétkedve fogadott”.
Szent-Györgyi Albert elmaszkírozva, illegalitásban a második világháború végén (1945-ben) szovjet tisztek társaságában. Fotó: SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka
Amikor Szent-Györgyi 1945 áprilisában a Szovjet Tudományos Akadémia meghívására kiutazott a Szovjetunióba, ott jól működő tudományos struktúrát látott, de családi beszélgetéseiből kiderült az is, hogy nem csak a jó oldalát látta a rendszernek. Ekkorra jó szovjet és nyugati kapcsolatai miatt elterjedt, hogy ő lesz a demokratikus Magyarország első elnöke. Egy forrás szerint ő maga jelezte Malinovszkij marsallnak, hogy elvállalna egy ilyen tisztséget. Ebben az időszakban legfeljebb kormányzó-helyettes lehetett volna, hiszen az ország államformája királyság volt. De 1945 nyarán valóban elterjedt ez a reménybeli várakozás, leginkább a kommunisták látványos demonstrációjaként, aminek hátterében az állt, hogy Szent-Györgyit a Szovjetunióban megkülönböztetett tisztelettel fogadták. Valójában az államfői jogokon ekkor a kormány, a Nemzetgyűlés és Nemzeti Főtanács osztozott. Szent-Györgyit a kommunisták nem tervezték bevonni a hatalomba, ez akkor vált nyilvánvalóvá, mikor 1946. február 1-jével az ország államformája köztársaság lett. Ekkor az elnöki pozícióra Rákosi sugalmazására nem találtak „pártok feletti tekintélyt”, ezért egy politikust, Tildy Zoltánt választottak meg közfelkiáltással köztársasági elnöknek. Szent-Györgyinek be kellett érnie azzal, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd a Nemzetgyűlésnek tiszteletbeli tagja lehetett és több tényleges hatalommal nem bíró pozíciót kapott. Ilyen volt az Országos Köznevelési Tanács elnöksége is, ami a kultuszminisztériumnak lett alárendelve.
A kommunisták számára, húzta alá a monográfia szerzője, az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor Szent-Györgyi Albert 1947-ben az ország első költségvetését megszavazó parlamenti ülésen sérelmezte, hogy a költségvetés legnagyobb tétele a hadi kiadásoké, mialatt az oktatásra és kutatásra tervezett összeg a háború előttinek a felét teszi ki. Érvelése olyan meggyőző volt, hogy aznap, február 6-án még nem is fogadták el a költségvetést.
A kommunista hatalomnak hamar szemet szúrt Szent-Györgyi tőkés barátja, Ráth István erdélyi származású vállalkozó is, aki a tudós kutatásait 1945 után finanszírozta. Sőt, közösen alapítottak gyógyszergyárat Servita Rt. elnevezéssel, ami az elsők között forgalmazott penicillint Magyarországon, és annak itthoni előállítását is tervezte. Ez ellentétes volt a gyógyszergyárak államosítását célul tűző kommunista stratégiával. Ezért lejárató sajtópropagandát indítottak a cég ellen, amelynek során Ráthot kapcsolatba hozták az időközben lemondatott Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnökkel. A Nagy Ferenc és köre ellen kreált koncepciós perbe tervezték Ráthot is bevonni, úgy, hogy elraboltatták, és az Andrássy út 60-ban félholtra verték, hogy „bevallja”, az állam ellen dolgozik. Innentől egy lépés lett volna Szent-Györgyit is kapcsolatba hozni az államellenes összeesküvőkkel, és lecsukatni. Erről Szent-Györgyi tudomást szerzett, és úgy döntött, hogy elhagyja az országot.
Fotó: Nemes Réka
Tasiné Csúcs Ildikót megkérdeztük, mi motiválta arra, hogy Szent-Györgyi Albert közéleti szerepét vizsgálja. A szerző elmondta, amikor családjával Japánban éltek, azt tapasztalta, hogy ott is jól ismerik, és számon tartják a magyar Nobel-díjasokat és a magyar találmányokat. Olvasta Moss monográfiáját és felfigyelt arra, mennyire különbözik Szent-Györgyi személyisége, mentalitása a korszak hazai vezető politikusainak személyiségétől, például Horthyétól. Szent-Györgyi valamennyi „nem biokémiai” munkáját elolvasva kirajzolódott előtte egy közéleti portré, amelyet szeretett volna tudományos hitelességgel rögzíteni. Különösen motiválta az, hogy a bulvárirodalomban felkapott fikciókat cáfolja, és az, hogy a korszakot kutató történészek elfogadják eredményeit. A könyvet eddig 9 történész olvasta, véleményezte és megjelenését az MTA elnöke, Freund Tamás professzor is támogatta – válaszolta kérdésünkre Tasiné Csúcs Ildikó.
A Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatja Szent-Györgyi Albertet 1973. október 12-én. Fotó: SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka
