„Az apaság olyan, mint az anyanyelvünk” – Süveges Gergő előadása a nemzetközi családnapon

– Ön 2003-ban vált édesapává, azóta 4 gyermekének mutatja az utat az életben, s igyekszik terelgetni őket a helyes értékek mentén. Apává válása után néhány évre már az apaságról szóló könyveivel hozta be a köztudatba az apai szemléletet. Mi volt az, ami megadta ehhez a fajta tanításhoz a kezdőlökést?

– A legnagyobb kezdőlökés egy felkérés volt, a Képmás magazin főszerkesztője, Szám Kati kért meg akkoriban arra, hogy írjak apaszemmel történeteket a gyermekes életformáról, a családos életről. Ekkor kezdtem el valójában azon gondolkodni, hogy vajon mennyiben más egy apai és egy anyai szemszög. Így gyűltek össze azok a történetek és szempontok, melyekről azt gondoltam, hogy érdemes lehet őket megírni. Ezek alapvetően elbeszélések voltak a nagycsaládos létről és reméltem, hogy ezek mások számára is felismerést vagy tanulságokat hozhatnak. Egy pár hónapja újból megjelentek ezek a történetek egy válogatott, szűkített kiadásban Apakaland néven, a Harmat Kiadó gondozásában.
A második impulzus pedig szintén egy felkérés volt, ami óvónőktől érkezett, hogy tartsak előadást az apaságról. Ott ült velem szemben 150 óvónő, míg én erősen vakartam a fejemet, hogy igazából mit is mondhatnék. Ez is motiváló erő volt abban, hogy strukturáltan gondolkodjak erről a témáról, hogy nekem mi jelent kapaszkodót, amikor arra törekszem, hogy jobb apa legyek. Úgyhogy ekkor kezdett el formálódni az Apakulcs koncepciója.

– Na de mi is pontosan az Apakulcs és milyen értékek mentén igyekszik tanácsot nyújtani azoknak az édesapáknak és családoknak, akik segítségül hívják az ön tréningjeit?

– Az Apakulcs az egyetlen magyar nyelvű komplex eszközrendszer, ami egy könyvből, online tesztekből és képzési rendszerből áll. Világos alapelvekre, kiforrott struktúrákra és megvalósítható lépésekre kiépített segítség bármilyen élethelyzetben lévő apának arra, hogy egészségesebben és erősebben kapcsolódhasson a gyermekéhez. Az alapcél a kapcsolódás, így megkerestem azokat az alapelveket, melyek mindannyiunk számára hasznosíthatóak lehetnek, függetlenül attól, hogy egyedül neveljük-e a gyermekünket, mennyi idősek vagyunk mi vagy a gyermek. Azt a három alapelvet próbáltam tehát leszűrni, amelyek alapján mind megtalálhatjuk a saját megoldásainkat.

– Mindig ilyen céltudatosan állt hozzá az apasághoz?

– Valamelyest persze, céltudatosak voltunk a feleségemmel, igyekeztünk olyan döntéseket hozni és olyan válaszokat adni a gyerekeinknek, hogy az később is hasznunkra válnunk, hogy ne kelljen három év múlva lerombolni azt, amit három évig építettünk. Törekedtünk arra, hogy előre gondolkodjunk, és a jövőre hozzunk döntéseket. Aztán ez hol jobban sikerült, hol kevésbé.

– Kitől tanulta a legtöbbet abban, hogy hogyan lehet jó családapa? Mind saját tapasztalat, vagy volt példakép a szeme előtt?

– Biztosan nem egyetlen példakép volt, inkább összeszedegettem sokfelől. Én coach is vagyok, számos segítő beszélgetést folytatok, így mindenféle apával meg sokféle családdal találkoztam. Valahogy az apaság az olyan, mint az anyanyelvünk, egyrészt benne van a génjeinkben, másrészt hozzuk a családunkból, harmadrészt pedig felépítjük abból, amit magunk körül látunk. Úgyhogy természetesen nálam is számos összetevője volt ennek a folyamatnak és ezekből igyekeztem kiszűrni a számomra megfelelő tanulságokat.

– Hogyan határozná meg, mit jelent önnek a család?

– Az egyik legfontosabb identitásom a családom. Az, hogy én férj vagyok és apa vagyok, megelőzi az összes többi társadalmi szerepemet, titulusomat, bélyegemet. Ez az életem legfőbb alapköve.

Fülöp Kata