Önkéntesek a Szegedi Tudományegyetemen

Kutatások szerint az önkéntességből nem csupán a közösség, hanem az egyén is profitál. A jótékonyság a fizikai és mentális egészségre egyaránt jó hatással van, valamint jelentősen csökkenti annak az esélyét, hogy az egyénnél magány, depresszió vagy szorongás alakuljon ki. Éppen ezért az önkéntesség és jótékony kampányok szervezése, valamint népszerűsítése az Egyetem kiemelt céljai között szerepel, hiszen a Dél-Alföld régió szellemi központjaként különösen hangsúlyosnak tartja a társadalmi kérdésekben való előmenetelt, valamint a régió polgárainak jóllétét. Ezen törekvésből született meg az SZTE IKIKK (Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ) Harmadik Missziós Fejlesztések Klasztere is, amely a társadalmi innovációt és felelősségvállalást hivatott támogatni.

A Szegedi Tudományegyetem dolgozói közül sokan vállalnak önkéntes munkát szabadidejükben. Az Önkéntesek Nemzetközi Napján őket kérdeztük tevékenységeikről.

- 2015-ben kezdtem önkénteskedni – mondja Dr. Berki Gabriella, az SZTE ÁJTK adjunktusa, a Szeged Angyalkái elnevezésű kezdeményezés egyik főszervezője. – Egy országos kampány helyi szervezését vállaltam fel, aminek az volt a lényege, hogy rászoruló gyermekeknek az általuk megálmodott, személyre szóló karácsonyi ajándékot juttassuk el. Mivel az egyetemi munkám során is szociális kérdésekkel, többek között például a segélyezési rendszerrel foglalkozom, ez a feladat rengeteg szakmai és emberi tapasztaláshoz segített hozzá. A szegedi szerveződés – Szeged Angyalkái néven – idén már kilencedik éve szerez szép pillanatokat a rászoruló gyermekeknek és családoknak. Ez idő alatt több mint ezer karácsonyi álmot teljesítettünk. Minden alkalommal felemelő élmény látni az örömöt az átadó ünnepségen, amikor a gyerekek kibontják az ajándékaikat. Ez az idei decemberemnek is az egyik legjobban várt pillanata. Az önkénteskedés számomra az jelenti, hogy az időnként eluralkodó frusztráltság és tehetetlenség érzését legyőzve igenis tudok tenni egy jobb világért, szülőként pedig már az is fontos számomra, hogy a gyermekeimnek példát mutassak – fogalmazott Dr. Berki Gabriella.

Dr. Berki Gabriella. Fotó: Szeged Angyalkái

Dr. M. Tóth Tivadar, az SZTE TTIK Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék tanszékvezető tanára. Önkéntesként az Universitas Szimfonikus Zenekar elnöke. Emellett az idén 175 éves, így a legrégebbi hazai szakmai civil szervezetként tevékenykedő Magyarhoni Földtani Társulat, valamint az MTA X. osztály Geokémiai és Ásvány-Kőzettani Tudományos Bizottság elnöke, s mint ilyen, természettudományos szemszögből közelíti meg a kérdést.

– A világ működését leíró termodinamika főtételei közül a nevezetes második kimondja, hogy magára hagyott rendszer entrópiája szükségképpen növekszik. A tézis, természetesen, az emberi viszonyokra is érvényes; a társadalom azon kisebb-nagyobb részhalmazai, melyek fenntartásába nem fektetünk folyamatosan energiát, törvényszerűen esnek szét. Talán egy társadalom működési modelljének legalapvetőbb kérdése az, hogy ki felel az ezen közösségek üzemeléséhez, azaz az entrópia, a rendezetlenség állandóan alacsony szinten tartásához szükséges energia, munka befektetéséért. Vannak-e, akik saját akaratból, önkéntesen, tehát szabadon megteszik ezt? Az önkéntesség okán egy kicsit erről a szabadságról érdemes gondolkozni... Arról, amiről Sartre úgy fogalmazott: ,,az emberek szabadságra vannak kárhoztatva"; máshol Esterházy a ,,szabadság nehéz mámoráról” beszél – fogalmaz Dr. M. Tóth Tivadar, s folytatja - De mi ez a ,,szabadság”, ami egyszerre mámor és kárhozat, kényszerítő kín?! Definíciót könnyű találni, a szabadság a kívánt tett megvalósításának lehetősége. Két fő területe a cselekvés és a nem-cselekvés szabadsága, azaz lehetőség, képesség valamit tenni vagy nem tenni. Önkéntes az, aki élve ezzel a természetes, emberlétéből fakadó szabadságával úgy dönt, hogy cselekszik. Nem vár senki másra, de befekteti azt a munkát, ami a szabadság bibói ,,kis körei”, és így a teljes társadalom működésének alapfeltétele – hallottuk a tanszékvezető egyetemi tanártól.

Dr. M. Tóth Tivadar. Fotó: Universitas Szimfonikus Zenekar

Dr. Patyi Zsófia, az Oktatási Igazgatóság főelőadója bár számtalan programot tervez és szervez, nem feltétlenül tartja magát klasszikus önkéntesnek.

– Mit jelent számomra az önkéntesség? Hogy valamit nem azért teszel, mert meg kell tenned valaki vagy valami szerint. Nem azért teszed, mert jár érte valami, nem azért teszed, mert ez építi az előmeneteled, a karriered. Azért teszed, mert a lelkednek kell, mert belülről hajt egy érzés, hogy segíteni szeretnél, és ismerve a kreativitásod, a képességeid, a lendületed: megteszed, ami tőled telik. Hogy számomra miben nyilvánul meg, milyen aktivitásokban, cselekvésekben, gondolkodásmódban… Ha látom, hogy megfogalmazódik a joghallgatókban az igény, hogy a büntetlen bántalmazások kapcsán a leghatásosabb megelőző eszköz az edukáció, a középiskolások támogatása, és ez a kulcsa az egésznek, akkor létrehozunk egy joghallgatói szerveződést, keresünk magunk mellé hasonlóan elhivatott és önkéntes szakembereket, drámapedagógust, iskolapszichológust, és elmegyünk gimnáziumokba – kortársaktól kortársaknak – tanítani, segíteni. Ha olvasok egy Tisza Kata-könyvet, ami egyszerre értő és érző módon mond ki olyan megerősítéseket, vészjelzőket, tanításokat és tételmondatokat, amelyek egy élhetőbb, őszintébb, biztonságosabb és erőszakmentesebb világ alaptételeit adhatják az embernek, a fotóimat megállítótáblaként használva irodalomterápiás kiállítást szervezek belőle. Ha a Felhő Café Könyvek könyvtárosoknak szóló felhívása jön velem szembe, mert éppen járják az országot a szerzőikkel, beszélgetésekkel, könyvtároslétem híján is rácsatlakozom, hogy az ő lelkesedésük, tapasztalataik és az én lehetőségeim együttesen valami olyat hozzanak létre, ami gondolkodtat, megállít, cselekvésre késztet és erőt ad – így lett a Túléltem kötet kapcsán is egy kiállítás és közönségtalálkozó. Ha a tánccsoportban valaki lemarad, vagy plusz figyelmet igényel, bemegyek hamarabb, és segítek neki lebontani, elsajátítani a figurát. Ha látom, hogy egy fiatal közösség kívánja az összetartozást megerősítő programokat, akkor évről évre szervezem a nyári tábort, hónapról hónapra a táncház előtti csapatépítőt, ahol igazán önmaguk, ahol igazán együtt lehetnek. Ha látom, hogy a hallgatóban a több fórumon átadott tájékoztatás ellenére is dúlnak a kérdések és kételyek, vagy csak hajtja a tudásvágy, a precizitás, a megfeleléskényszer, megállok és figyelek, kérdezek és rávilágítok, türelemmel támogatok, és addig segítem, amíg tisztán nem lát a rendszerben.

Dr. Patyi Zsófia. Fotó: Kojedzinszky Tamás

A kötelezettség teljesítésének mikéntje és hogyanja a kulcs, ami számszerűsíthető értékelési rendszerekben nem mérhető. Az emberség. A támogatás. A mosolyokban kifizetődő cselekvés. Függetlenül attól, hogy ezt értékeli-e bármilyen rendszer. Számomra ez az önkéntesség – fogalmazott Patyi Zsófia.

Gortva-Kónya Mónika, a Projektmenedzsment Igazgatóság projektmenedzsere, a EUGLOH egyetemi szövetség intézményi menedzsere a Rotary Club Szeged Dóm Club alapító tagja, melynek fennállása óta kiemelt célja a gyermekjólét támogatása.

– 2014-ben egy baráti megkeresésnek köszönhetem, hogy a 20 tagtársammal együtt megalapítottuk Szeged harmadik, egyben legfiatalabb klubját. Hozzám mindig közel állt az aktív közösségi munka, a közösségépítés. Klubunk a kezdetektől a hátrányos gyermekek támogatását tűzte ki célul, és ezen célok mentén nagyon sok olyan kezdeményezésben, projektben vettem részt, mely példaértékű. Kezdetektől támogattuk az SZTE Gyermekklinika Sebészeti és Intenzív Osztályát, a rászoruló gyermekek látásának javítását szemüvegekkel, illetve jó tanuló, rászoruló gyermekek családjainak karácsonyi megajándékozásával igyekeztünk az ünnepi időszakban segíteni – hallottuk Mónikától.