A függönyök mögött rejtőző ékszerdoboz

A színház előtt várakozó diáksereget látva, tudtam, hogy valami igazán izgalmas kalandnak leszek a része, és mint az utólag kiderült: nem tévedtem. Az ingyenes színházlátogatásnak maximális létszámmal vágtunk neki, amiről egy gyors névsorolvasással bizonyosodtak meg előtte a szervezők.

Ezután kalauzunk bemutatkozása következett, a színfalak mögé is betekintést nyújtó látogatást Hevesi Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház önkéntese vezette, aki parádés előadásmódjával avatott be minket, laikusokat, a színházi világ rejtelmeibe.

Az ékszerdoboz titkai

A művészbejárón keresztül léptünk be, az idegenvezetőnk által csak ékszerdoboznak becézett épületbe. Miután lepakoltunk, a körséta következett, amely során felfedezhettük a dobozban lapuló „kincseket”.

Az előcsarnokban a színház múltjáról, és kiemelkedő személyeiről bővíthettük ismereteinket. Továbbá tájékoztatást kaptunk az egyéb, fontos technikai és biztonsági feltételekről és tudnivalókról is, amelyek a nézők védelmét és kényelmét garantálják az előadások alatt. Majd helyet foglaltunk a földszinti nézőtéren, ahonnan később a színpadra mentünk és onnan tekintettük meg a fény- és hangvezérlő pultokat. A pódiumon állva a színészek szemszögéből pásztázhattuk végig a színház belsejét. Közben megtudtuk, hogy a vastaps fogalma a színpadot és a nézőteret elválasztó vasfüggönyből ered, amin keresztül a színészek visszatérnek meghajolni közönség elé. A színpadról lelépve pedig Hevesi Zoltán megosztotta velünk azt is, hogy hely szűkében az állandó jelmez- és díszlettár a színházon kívül helyezkedik el.

A színházbejáráson készült képek a galériára kattintva tekinthetők meg.

Magasságok és mélységek

Tovább barangolva a színpad mögött, az öltözők mellett elsuhanva, az első emeletre mentünk, ahol a királyi páholyban foglalhattunk helyet. A kényelmes páholyban tett rövid pihenőt követően, sietősen baktattunk felfelé egészen a harmadik emeleti kakasülőig. Letekintve onnan a színpad már jóval parányibbnak tűnt, mint amikor mi álltunk rajta. Fentről aztán épp egy behangolásnak lehettünk szem- és fültanúi, amit kifejezetten élveztünk. Innen, a kakasülőről, szó szerint lefelé vezetett az utunk az alagsorba, ahol a színpad alá is bementünk, és a forgószerkezet alatt állva tudhattunk meg részleteket a súgó és a színész közös munkájáról. Ezen kívül az egész színházi személyzet feladatára kitért a túravezetőnk, köztük az olyan háttérben dolgozókéra is, mint a színpadmester, a zsinórmester vagy az ügyelő.

Végül a kiindulópontunkra visszaérvén, az éppen aktuálisan játszott darabokról kaptunk pontos leírást, továbbá az egyetemistáknak nyújtott universitas bérletről néhány lényeges információt. Ezekre volt is igény, ugyanis a különleges élményt nyújtó színházlátogatás kétségkívül még inkább meghozta a kedvünket az elkövetkezendő színdarabok megtekintéséhez.

SZTEinfo - Csiló Alexandra

Fotó: Zentai Péter