„Teremtsünk szabadabb, igazi demokrata, önálló egyetemi életet!” – szólt a MEFESZ első felhívása

Hatvanhat éve, 1956. október 16-án a sztálini típusú diktatúrát elutasító erjedés közepette a szegedi egyetem hallgatói megalakították a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét, a MEFESZ-t. Az új diákszervezet tervét mindössze 3 nap alatt dolgozta ki három szegedi joghallgató, Dr. Kiss Tamás, Lejtényi András és Tóth Imre. Ezután a MEFESZ hamar az ország egyetemeit elérő mozgalom lett. Itt fogalmazták meg először az 1956-os forradalom követeléseit, vagyis az október 16-i, majd október 20-i MEFESZ alakuló gyűlések a forradalom elindító eseményei voltak. A MEFESZ október 20-i gyűlésén mintegy 1500-an zsúfolódtak össze az Auditorium Maximumban. Ezen az ülésen az új hallgatói szervezetet a megjelent oktatók is legitimálták: Baróti Dezső rektor felszólalásban de facto elismerte, hogy a demokratikus szervezet a szegedi egyetemi ifjúságot képviseli, Perbíró József jogászprofesszor pedig vállalta az ülés levezető elnöki tisztét.

Az 1956. október 16-i dátum évfordulója 2001 óta a Szegedi Tudományegyetem hivatalos ünnepe, “A hallgatói önkormányzatiság és az egyetemi autonómia napja” is. Dr. Jancsák Csaba, az SZTE JGYPK Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszék tanszékvezető egyetemi docense , a MEFESZ történetének kutatója az SZTE ma is vallott értékeit látja a diákszervezet eszméiben. Már a legelső, kézzel írott plakát is, amit a MEFESZ szervezői az október 16-i ülés előtt kitűztek, így szólt: „Teremtsünk szabadabb, igazi demokrata, önálló egyetemi életet!” „Célunk a gondolat szabadsága, a Sztálin és Rákosi által ránk kényszerített szellemi iga lerázása. Meg akarjuk védeni sajátos egyetemista érdekeinket, szabadon akarunk haladni, fejlődni” – hangzott a MEFESZ október 17-i felhívása, amely „Diáktestvéreink!” megszólítással hirdette meg az 1956. október 20-i csatlakozási gyűlést.

A MEFESZ legelső, alakuló ülésére meghívó falragasz. Forrás: SZTE Klebelsberg Egyetemi Könyvtár

- Amikor beiratkozik egy új hallgató az egyetemre, rögtön megérzi, hogy az intézményen belül más a mikroklíma, mint a külvilágban. Az egyetem szervezeti személyisége más, mint amit ő addig az iskolai életútja során megtapasztalt. Vannak olyan társadalmi értékek, amelyeket tipikusan az egyetemek hordoznak. A tudás, például mint érték. A tudatos demokrata gondolkodás. Vagy a gondolatok megfogalmazásának igénye. Még a különleges gondolatoké is! Hogy nincs jó vagy rossz gondolat. Az egyetemi kultúra része, hogy bármilyen témáról tudunk beszélni, azzal a feltétellel, hogy meghallgatjuk egymást, és nem kötelező egyetérteni – hangsúlyozza Dr. Jancsák Csaba.

Az egyetemi polgároknak megvannak a magunk speciális értékeik és céljaik, vallja Dr. Jancsák Csaba, és a MEFESZ-t pontosan ezzel az igénnyel hozták létre. Az egyetem számára pedig éppen a tudatos, cselekvő, az egyetemi hagyományokat képviselő állampolgár kibocsátása a célja. Az, amire Baróti Dezső rektor, Perbíró József professzor vagy a MEFESZ október 20-i ülésén szintén megjelent Fodor Gábor prorektor, TTK-dékán mintát adott, az nem más, mint hogy az egyetemnek az intellektuális becsületesség kialakítása is a feladata.

Érdemes megfigyelni, folytatta Dr. Jancsák Csaba, hogy az egyetemi értékhordozók, Szent-Györgyi Albert, Sík Sándor, Bálint Sándor milyen örökségvonala vezetett addig, hogy Baróti Dezső rektor elismerte a MEFESZ-t. Baróti Dezső hallgatóként Radnóti Miklóssal együtt kezdte a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát, ahol Sík Sándortól kapák a példát, majd jött az 1956-os forradalom, és nem volt kérdés számára: a tüntetés első sorában állt a Takaréktár utcában a fegyveres katonák előtt.

Nevelésszociológus szemmel nézve, ami a MEFESZ szervezése körül történt, az a mai nemzetközi állampolgári nevelési szakirodalomban az ifjúság döntésekbe bevonásának a legmagasabb foka:

 - A fiatalokhoz volt delegálva a lehetőség, hogy megszervezzék magukat, kifejezzék, számukra milyen értékek fontosak, és bevonják az oktatókat, hogy támogassák őket. Nem pedig fordítva, mint amikor a DISZ-en és a Magyar Dolgozók Pártján keresztül áramlott fentről lefelé az ész. A MEFESZ megszervezése után nem sokkal Gallicus a Szabad Európa rádió a Reflektor című rovatában azt állapította meg: ez a hit vetette szét a vörös karámot – idézi Dr. Jancsák Csaba.

Az SZTE JGYPK egyetemi docense, aki emellett az SZTE Oral History Kutatócsoportjának vezetője is, a MEFESZ témáját nemrég érdekes tananyagmódszertani kutatáshoz is alkalmazta. Az MTA-SZTE Elbeszélt Történelem és Történelemtanítás Kutatócsoport 1956-os témakörében munkatársaival olyan tananyagot fejlesztett, amelyben hiteles szemtanúk mozgóképes visszaemlékezései is szerepet kapnak. Dr. Jancsák Csaba szerint a családban továbbélő történelmi emlékezet egyre halványul, és a családban beszélgetéssel töltött idő is csökken, így a szemtanúk átélhető elbeszélése segíti a hatékony történelemtanítást.

A képen Lejtényi András II. éves joghallgató felolvassa a MEFESZ szervezeti szabályzatát. Az asztalnál ülők közül (jobbról) felismerhető Kiss Tamás II. éves joghallgató és Perbíró József jogászprofesszor is. Forrás: Móra Ferenc Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény.

Az egyik vizsgált tananyagban a ma is jó egészségnek örvendő Dr. Kiss Tamás, egykori MEFESZ-alapító az Auditorium Maximumban rögzített video-életútinterjúban beszéli el az 1956-os eseményeket. Az ezt feldolgozó egyik kísérleti tanóra végén a diákok kérdéseire válaszolt telefonon. („Te mit kérdeznél Kiss Tamástól?”).

SZTEinfo/Panek Sándor

Fotó: Liebmann Béla fotója a MEFESZ 1956. október 20-i üléséről. Forrás: Móra Ferenc Múzeum Helytörténeti Gyűjtemény