Egyetemi tanár „szakértőként”, a kivégzésnél, a báli hírekben és a hirdetésekben

A hirdetésektől és a politikai álhírektől kezdve az egyetemfejlesztési terveken és bűnügyi tudósításokon át a közegészségügyi jelentésekig és a báli hírekig 1922 januárjában a Szeged és a Szegedi Napló című napilap újságoldalain gyakran felbukkant a kulcsszó: egyetem.

„Tiszti” és ápolónői munkakörök

Az egyetem Szegedre költözése előtt nem létező munkakörök bővítették a helyi álláskínálatot. Félszáznál is több személyt vártak a „Csengeri s. k., e. i. rektor h.” által aláírt, személyes hangú „hirdetmény” szerint öt munkakörbe. A Szegedben közzétett hirdetés szerint „m. kir. Ferenc József Tudományegyetemen” egy „klinikai élelmezési tiszti”, két „gazdasági hivatali segédtiszti”, öt „műszaki altiszti”, tizenöt „kezelő altiszti” és harmincegy „egyéb altiszti állás” között válogathattak a pályázók. „Az élelmezési tiszti állások elnyerésének feltétele valamely középiskola elvégzése és az államszámviteltani államvizsga letétele, a segédtiszti és altiszti állasok betöltésénél (…) a kiszolgált altisztek elsőbbségben részesülnek”.

A 100 évvel ezelőtti januárban ápolónőket keresett „a Kálvária téri kórházba Jancsó professzor”.

Közügyekről a „szakértőtől”

„Az egyetem tanárai közül különös érdeklődést tanúsít a város közügyei iránt Apáthy István dr.” – írta a Szegedi Napló 1922. január 6-án. A természettudós professzor „szakértői” véleményét kérték „a tápéi földek ügyéről”.

A korona árfolyamváltozásaiból kiindulva kifejtette: „Az a föld tehát, amit ma el akarnak adni nemcsak a város adósságait fedezné, hanem a múlhatatlan kulturális és szociális kiadásokra is fedezetet adna. Ugyanazok a földek később a város adósságának az egyharmad részét sem lesznek képesek fedezni, márpedig a város nem fogja elkerülhetni azt, hogy az adósságaitól való megszabadulása érdekében előbb-utóbb ne adjon el földet.”

Járvány idején

„Jön a pestis”– járványtól szenvedett a 100 évvel ezelőtti Szeged. A Szeged című napilapban 1922. január 12-én közölt statisztika szerint az előző évben több járványos betegség – vörheny, bárányhimlő, difterítisz, tífusz, vérhas, „szamárhurut”, orbánc, gyermekágyi láz, „fültőmirigylobb” – okozott riadalmat. Ám „a halálozási arányszámok szerencsés közegészségügyi helyzetünk mellett szólnak”, köszönhetően az egyetemmel együtt kiépülő klinikai rendszernek. A statisztikához dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos hozzáfűzte, hogy „sok a menekült is Szegeden, zsúfolt lakásviszonyok vannak, ami az egészségügyi helyzet képét hátrányosan befolyásolja”. Szerinte „a legközelebbi járvány, amelyre számítani lehet, a pestis, amely már Bécsben felütötte a fejét”. Az „óvintézkedés” megszervezésére a főorvos olyan „egészségügyi értekezletet hívott össze, amelyen néhány egyetemi professzor is megjelenik”.

Professzor a külpolitikában?

„Apáthy nem tárgyal Romániában a perszonál unióról” – cáfolta a Szegedi Napló 1922. január 13-i számában a nemzetgyűlési vitában két nappal korábban elhangzottakat. Ugyanis az újságíró a „Bocskay utca 4. számú házban lévő lakásán fölkereste Apáthy Istvánt, az egyetem nagyhírű tudós professzorát, aki már személyes jelenlétével is rácáfolt a romániai tárgyalások hírére.” Az 1919-ben Erdély kormánybiztosi feladatait ellátó egyetemi tanár a szegedi napilapban „a következő nyilatkozatot tette: Szeptember 17-én érkeztem Budapestről Szegedre és azóta egy órára sem hagytam el. Politikával most egyáltalán nem foglalkozom. Intézetemet, gyűjteményemet rendezem és a háború alatt írt tudományos munkáimat rendezem sajtó alá. (…) Egy román unióról való tárgyalásra nálam, akit a románok a nemzetközi jognak durva megsértésével 19 hónapig fogva tartottak, senki alkalmatlanabb nem lehet.’

Célkeresztben az egyetem orvosi fakultása

„Menyhárt Gáspár dr. rektor az egyetem elleni támadásról,” Ezzel a címmel ajánlotta olvasásra cikkét az 1922. január 13-án a Szegedi Napló. Értesülése szerint „az egyetem orvosi fakultásának hallgatóiról közölt statisztikával kapcsolatosan éles támadást intéz az egyetem ellen” az „ébredők budapesti hetilapja” és egy „szegedi reggeli lap”. A cikk szerint ’a szegedi (kolozsvári) egyetem orvosi fakultásának numerus clausus értelmezése sürgős orvoslásra szorul’ (…)”. A jogtudós „Menyhárt Gáspár dr., az egyetem rektora” nyilatkozata szerint: „Egyetemünk a törvényeket és szabályokat pontosan betartja. A törvény megtartása és értelmezése körül az egyetem senkinek a kioktatására nem szorul és nem fog a jövőben sem szorulni. Az egyetem azt teszi, amit a törvények számára előírnak. Mi a törvényeket minden oldalra megtartjuk.”

Kivégzésen

„Kivégezték Engi Lajos Sándort. Az utolsó kommunista-akasztás volt ma Szegeden” – adta hírül az 1922. január 20-i napilap. „Lázas izgalommal várta a mai reggelt Szeged szenzációra éhes közönsége. Tudta, hogy a Csillagbörtönben ma akasztás lesz. Engi Lajos Sándort, a Návay-ak gyilkosát, a halálvonat véreskezű terroristáját akasztják fel, eleget téve ezzel a földi igazságszolgáltatás ítéletének” – kezdte az újságíró a beszámolót. Az 1919. április 29-i gyilkosság fővádlottja tettét büntető ítélet végrehajtásának „hivatalos tényezői” között az ügyészt, a bírót, „a törvényszéki és egyetemi” orvosokat sorolta föl a Szeged riportja. A részletes beszámoló bemutatja a bitófát, a hóhérok munkáját, Engi alakját és utolsó szavait is. Az ítélet végrehajtása, illetve „az orvosi jelentés után a nemhivatalos nézőközönséget a börtönőrök távozásra szólítják fel. Nem kell nagy biztatás, az emberek otthagyják a terrorista holttestét, amelyet félóráig hagynak még a bitófán lógni, ezután beszállítják az egyetem bonctani intézetébe”, a Kossuth Lajos sugárútra,

Programajánló: „szabadoktatási előadás”

Kolozsvárról hozott hagyománya a szegedi egyetemnek az ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő előadás-sorozat. A 100 évvel ezelőtti Szeged január 15-i programajánlójában olvasható „Dr. Demeter György egyetemi tanár szabadoktatási előadása. A vetített képekkel élénkített előadás címe: ’A törvényszéki orvostan az igazságszolgáltatásban’.” A Szeged népét foglalkoztató témáról tartott ismeretterjesztés „vasárnap délután 5 órakor lesz a törvényszéki orvostani teremben (volt rókusi iskola, I. emelet)”.

Farsangi divatok

„Kacagó-est a Tiszában. A farsang legvidámabb kabaréja” – invitálta farsangolni a szegedieket az 1922. január 3-i Szeged.

„Divat most nincs, csupán szokások vannak. A hölgyek báli öltözékeikben az abroncsos kosztümök viseletének hódolnak, mig a férfiak, ha katonák, a mai naptól kezdve keki színű tábori zubbonyokban, ha pedig civilek, frakkjaikban szerénykednek. Ami most már a farsangi vigalmikat illeti: természetesen a bálák vezetnek, mert párisi, vagy pláne nizzai arányú karneváloknak itt még csak halvány kópiáit sem lehetne produkálni – vélekedett az 1922. január 22-i publicisztika szerzője. Szerinte – a java hátra van még: Ma lesz az egyik regatta bálja a Kassban, a Tiszában pedig a .’Zrínyi' tartja álarcos bálját, mely igen mulatságosnak ígérkezik. A helyőrségi bál, egyetemi ifjak és a többi regatta előkelő keretei között azután bőven lesz még alkalom a táncra.”

Az „egyetem dísztermében a szegedi jogot végzett egyetemi hallgatók, ügyvédjelöltek, ügyvédek és bírák nagyszabású és fényesnek ígérkező jogászbálat készítenek elő” – örömködött a Szegedi Napló 1922. január 26-án. – „A vigalmi bizottságot megalakították és legközelebbi alkalommal kitűzik Szegeden az első jogászbál helyét és idejét.”

A közgazdasági fakultás tervéről

„Hatvankét pontja lesz a januári közgyűlés tárgysorozatának, leginkább apró-cseprő ügyek, mindössze néhány érdekesebb indítvány érkezett be” – tudósított a január 25-i napilap. A Szeged című újság a fontos ügyek közé sorolta „dr. Menyhárt Gáspár rektor beadványát, amelyben a közgazdasági fakultás felállításához szükséges támogatását kéri a közgyűlésnek. Miután a közgyűlés már az egyetem idehelyezésekor súlyt helyezett arra, hogy a közgazdasági fakultás is fölállíttassék, a tanács azzal a javaslattal viszi a beadványt a törvényhatósági bizottság elé, hogy intézzenek feliratot az illetékes minisztériumhoz az ügy sikere érdekében. Ebben az ügyben egyébként az egyetem, a város és az összes gazdasági érdekeltségek részvételével egy nagy küldöttséget is meneszt majd a miniszterhez. A gazdasági fakultás két részre oszlana: a jogi fakultáson lenne a közigazgatási fakultás, az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági fakultást pedig a kenderakadémia épületében helyeznék el.”

Hirdetésekben a kedvezmények

„Egyetemi tankönyvek minden fakultásra Bartos könyvkereskedésben kaphatók” – jelenet meg a Szeged 1921. január 22-i számában is a hirdetés. Kedvezményt ígért az egyetemistáknak a cipész szövetkezet és a tankönyves bolt.

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Fotó: SZTE Klebelsberg Könyvtár,

SZTE Képtár és Médiatéka