Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A tudományos életben tett kiemelkedő munkájáért a legrangosabb magyar tudományos elismeréssel, a Széchenyi-díjjal tüntették ki Szenti Tibor hódmezővásárhelyi írót, néprajzkutatót. Az SZTE Mezőgazdasági Kar jogelőd intézményének 1980-ban lett tudományos munkatársa. A tanyavilág történetét, életmódját, szerepét és hanyatlását bemutató, szépirodalmi igényességgel megírt művei, pótolhatatlan értékű feldolgozása elismeréseként. A nyugdíjas írót, etnográfust kitüntetése kapcsán kérdeztük.
Mit érzett, amikor megkapta a kitüntetést?
– Olyan boldogságot éreztem, amikor megtudtam, hogy Széchenyi-díjjal ismerik el a munkám, amit csak ritkán érez az ember. Ilyen magasrangú kitüntetésben még nem részesültem. Nagyon hálás vagyok a családomnak, tudom, hogy ők is értették, hogy milyen fontos, amivel foglalkozom, a támogatásuk nélkül nem dolgozhattam volna fel a vásárhelyi parasztság történetét.
Mi ad Önnek erőt, amiből meríteni tud?
– Nagyon egyszerű a dolog, így születtem. Nem tudom magam fölmagasztalni, ilyen vagyok, gyerekkorom óta érdekelt a tudomány minden ága. Ami talán fontosabb, hogy nem a kitüntetésekért csináltam sosem, hanem azokat a legkülönbözőbb tanulmányokat, könyveket, amikor az asztalra tettem, akkor az foglalkoztatott, hogy hozzá járulhatok valami értékkel ahhoz a tudományterülethez, amiben alkotok. Nekem mindig is ez adott örömet. Azaz öröm, hogy hozzá járulhassak a jósághoz. Soha az életemben nem tartottam meg magamnak semmit, nem ültem a tudáson, mint a kotló a tojáson, nem az enyém, hanem mindenkié ezért is szerettem volna, hogy minél több emberhez eljusson.
Mit jelent önnek az írás?
– A legegyszerűbben azt jelenti, hogy végre megszabadultam egy dologtól, ami bennem van. De annyi minden van bennem, hogy 100 évesnek kellene lennem, hogy mindent végre tudjak hajtani. A számítógépem rejti az elkészült anyagokat. Mentálisan sok minden előre visz a mai napig is, de mint minden ember én is ennyi idősen már omlok össze lassan, ezért is kérem az úristent, hogy azt a sok mindent, amit a világnak szeretnék adni, adja meg nekem, hogy bírjam fizikailag.
Mire a legbüszkébb?
– Én az emberszeretetre vagyok a legbüszkébb, itt a szomszédságomban olyan szeretettel vagyunk egymás felé, hogy ha nem tudom időben egyéb elfoglaltság miatt az előttünk lévő füvet lenyírni, már hozzák is a sarlót, kapát, kaszát és mindent, ami erre alkalmas, hogy segítsenek nekem. De ez fordítva is így van, ha kell, akkor én segítek nekik. Szegedi lapokat én járatok egyedül itt a környéken. A feleségemmel reggel gyorsan átnézzük és elolvassuk, aztán viszem is tovább a szomszédoknak, hogy tudják olvasni, és én nagyon örülök annak, hogy körbe megy a lap. Én előfizetek, de nekem nagy öröm, hogy ők olvassák.
Szenti Tibor tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT), a Magyar Orvostudományi Társaságnak, az „MTA Szegedi Albizottsága Néprajzi Csoportjának”.
Hogyan éli meg, hogy jó példával jár elől?
– Isten, haza, család, ebben gondolkodom. Mélyen vallásos vagyok, egyszerre két egyházat is támogatok, a református és a római katolikus egyházat is. A reggelt először a római katolikus misével kezdem, aztán református istentiszteletre sietek, az ágyban, amikor álomra hajtom a fejem, akkor pedig imával zárom a napot. Én sosem gondoltam arra, hogy példát is mutatok majd, én csak a hitben élek mióta csak az eszemet tudom, ha ez valakinek példaértékű én csak örülök neki.
Milyen tervei vannak a jövőre?
– A 83-at taposom, de a napokban kaptam egy levelet, hogy a Nap kiadó szeretné közölni az egyik szakkönyvemet, ami történelmi jellegű a betyárokkal kapcsolatban, jelenleg ez van kiadás alatt Budapesten. Több könyvem már teljesen készen van, csak kiadót kellene keresni hozzá. Ezek nagyon fontosak számomra, sok tervem van még, Isten ezért tart még a kebelén, mert dolgom van még itt.
SZTEinfo – Kovács-Jerney Ádám
Fotó: MTI
