Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Berlinben megrendezett fix hajtású kerékpáros versenyen 44 kilométert kellett teljesíteni a mezőnynek. Csonka Barnabás, az SZTE gépészmérnök hallgatója, kategóriája átlagsebességét túlszárnyalva kiválóan szerepelt, annak ellenére, hogy az útvonal az utolsó pillanatokban megváltozott.
450 induló regisztrált a németországi kerékpáros világbajnokságra, ami az eredeti tervek szerint egy lezárt autópálya szakaszon zajlott volna. A szervezők azonban meglepték az indulókat, hiszen a pályabejárás során nem a korábban vázolt útvonalat járták be a világ minden tájáról érkező biciklisták.
- Szombaton a pályabejárás előtt volt lehetőségünk a városnézésre, majd a pályabejárás meglepett, ugyanis ezúttal nem az országúton, hanem egy városi szakaszon folyt a verseny. Állítólag azért, mert az autópályát idén nem sikerült lefoglalni. A szombati napon közel 90 kilométert kerékpároztunk Berlinben. Ezt követően a vasárnapunk elég nehezen indult, a verseny startpontjához a bemelegítő 20 kilométer nem esett túlzottan jól a merev lábainknak. A rajtot megelőző 30 perc nagyon lassan telt, de mégis izgalmasan. Tömérdek tökéletes kerékpárt láthattunk, ami nekem külön öröm volt – mondta el Csonka Barnabás, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karán harmadéves Gépészmérnök BSc hallgató, akinek a pályaválasztásában is nagy szerepet játszott a kerékpárok iránti műszaki érdeklődése.
A speciális versenyen három magyar indulhatott, Barnabás mellett egy másik szegedi és egy fővárosi sportoló állt rajthoz. Ők és a mezőny többi tagja sem használhatott féket a verseny során, mindenkinek fix hajtással kellett teljesítenie a távot. Ez azt jelenti, hogy egyetlen sebességük van és a kerék mindig arra forog, amerre a hajtókarokat hajtja a lábuk.
- A rajtkockákra felállva, 10 perc várakozás után elindították a versenyt. Az első 12 kilométeres szakasz emelkedőin és lejtőin elszakadtunk csapattársammal, Grezsa Dáviddal, mind az előttünk és mögöttünk lévő versenyzőktől, később egy nagyobb csoport beért bennünket. Onnantól kezdve a többi versenyzővel együtt mentünk, a taktikánk pedig az volt, hogy mindig a 4. hely körül legyünk a „vonaton belül” (kerékpáros kifejezés a szorosan egymás mögött haladó versenyzők csoportjára) és ne szakadjunk el egymástól. A hajrában egy 4 fős szökéssel sikerült meglépnünk, bár ezt viszonylag gyorsan megfogta a nagy boly. A sprintre maradt annyi erőm, hogy a vonat legelején tudjak célba érni, csapattársam kicsivel mögöttem ért be, így ő 136. lett, én pedig 129. helyen végeztem. A helyezéstől függetlenül meg vagyunk elégedve a teljesítményünkkel, ugyanis a nevezett kategóriánk, 35-37 km/h-es átlagsebességű volt, a pályát viszont 38,2 km/h átlaggal sikerült teljesítenünk annak ellenére, hogy az útvonal más volt, mint amire számítottunk -– foglalta össze a verseny történéseit az SZTE hallgatója.
A versenyről további részletek elérhetők a Strava-alkalmazáson.
SZTEinfo/Lévai Ferenc
Fotó: Csonka Barnabás, Rad Race
