100 éve: „Vita, intrika, erőszakoskodás és kalózkodás” a „hontalan egyetemek” körül

A katolikus többségű Szeged a protestáns Kolozsvár száműzött egyetemét tervezte befogadni. Az egyensúlyra törekvő politikusoknak „a keresztyén egység hathatós ápolásáról és a protestáns öntudat fönntartásáról” egyszerre kellett gondoskodniuk.

KATOLIKUS KONTRA PROTESTÁNS?

A vallási különbözőségben rejlő feszültségforrást helyezte kilátásba a Szeged néven megjelenő Délmagyarország-utód napilap 1921. január 10-i számában megjelent hír indoklása.

A városba menekült, háborút járt egyetemisták kezdeményezésére zászlót bontott Szegeden a Bethlen Gábor Kör.

Miért döntött így „a budapesti protestáns főiskolai hallgatók Bethlen Gábor Köre”, az a szervezet, amely belföldi és külföldi „missziók tekintetében a fővárosban is igen eredményes munkát fejt ki”?

A válasz: „Tekintettel arra, hogy Szeged városa minden valószínűség szerint a legközelebbi időben egyetemi várossá lesz, és hogy a közeli, nagy református városok, mint Hódmezővásárhely, Szentes, Csaba, Makó, Gyula és még több város városunkba fogják ifjaikat küldeni egyetemünkre” szükségesnek tűnt, hogy „a keresztyén egység hathatós ápolásáról és a protestáns öntudat fönntartásáról” így gondoskodjanak.

E hírben beharangozták: „február havában, országos ünnepséget rendeznek Szegeden, melynek keretében” a Bethlen Gábor Kör helyi csoportját is meg fogják alakítani.

AKI MINDEN KÖVET MEGMOZGAT

„Az egyetem ügyében utazott Dr. Somogyi Szilveszter szegedi polgármester Budapestre”. Az ilyen, az előző hónapokban is megszokott hírek folytatásaként megjelentek azok a tudósítások, amelyek szerint a fővárosi hivatalnokok érkeznek a Trianon miatt földterületei nagy részét elveszített Szegedre.

Például – a Szeged című napilap szerint – „Török Gyula miniszteri osztálytanácsos, mint a kereskedelmi miniszter kiküldöttje (…) el fog járni az egyetemi célokra kijelölt épületek átadása ügyében is és – mint értesülünk — 2-3 napig fog Szegeden tartózkodni”.

Szeged minden követ megmozgatott, hogy magához vonzza az ideiglenesen Budán berendezkedett kolozsvári magyar tudományegyetemet.

Somogyi polgármester a 1921. január 12-i Szegedben számolt be „az egyetem érdekében kifejtett fáradozásai eredményéről”.

„A múlt héten küldöttségben járultunk dr. Vass József kultuszminiszter elé a kolozsvári egyetemnek Szegeden való ideiglenes elhelyezése tárgyában. A kultuszminisztériumból a küldöttség egy része gróf Teleki Pál miniszterelnökhöz ment és előtte is megismételte az egyetemre vonatkozó kérelmét. A miniszterelnök úr a legszívélyesebben fogadta a küldöttséget és az ügynek legteljesebb mértékben való felkarolását helyezte kilátásba.

Megemlítette, hogy a kolozsvári egyetemet nem egyesek kívánsága, hanem az ország közérdekét tartva szem előtt, kell ideiglenesen elhelyezni Az a hely pedig, ahová az ország érdeke az egyetem elhelyezését kívánja, legelsősorban Szeged.

Felkereste a szegedi küldöttség Hegedűs Lóránt pénzügyminisztert, aki készségesen megígérte, hogy a kolozsvári egyetem áthelyezési költségeit, amennyiben azok az állami költségvetésbe fel vannak véve, nem fogja törülni, de kivihetetlennek mondotta, hogy e célra újabb költségeket is még fölvegyen.

Somogyi polgármester ezután a kolozsvári egyelem rektorát és dékánját kereste fel és közölte velük a miniszterek válaszát. Onnan is azzal a meggyőződéssel távozott, hogy a tanári kar többsége szívesen fogadná Szeged meghívását.”

DEBRECEN ÉS SZEGED HARCA

„Robbant” a hír 1921. január 14-én: „A kolozsvári egyetem tanárai Debrecen mellett foglaltak állást. Kátyúban a szeged i egyetem kérdése”. A publicista kifejtette: „A szegedi egyetem kérdése még egyáltalán nincs végleg eldöntve s voltaképpen csak most kezdődnek az egyetem elnyerése érdekében a komolyabb harcok. A Pester Lloyd mai száma ugyanis azt a feltűnést keltő hírt közli, hogy a kolozsvári egyetem tanári karának többsége az egyetemnek Debrecenben való elhelyezése mellett döntött.”

A Pester Lloyd – többek között – azt írta: „A tanárokat az vezeti e kérdésben, hogy a tudományos képzésre üdvösebb a meglévő erők egyesítése, mint nem elégséges erőkkel új alkotásokkal kísérletezni. A tanári testületet megnyugtatta a kultuszminiszter legutóbb tett nyilatkozata, hogy a döntést semmi esetre sem hozza meg az érdekelt tanárok meghallgatása nélkül és az ő akaratuk ellen.”

Az Est munkatársának Schneller István, a kolozsvári egyelem rektora ezt mondta: „Egyetemünk elhelyezésének kérdésében három álláspont van: Az egyik szerint a Szegedre való áthelyezés már res judica. Eszerint Haller miniszter már döntött és most már az átköltözés közelebbi teendőit kellene efektuálni. A másik álláspont különböző kulturális és tudományos szempontokból a debreceni elhelyezés melletti döntést tartja helyesnek. A harmadik álláspont az, hogy mielőtt Debrecen mellett döntenénk, először meg kell közelebbről ismernünk az ottani viszonyokat. Az egyetemi tanács ülésén is ez az álláspont győzött, de volt különvélemény is.”

„Mi lesz az egyetemmel?” – tette fel a kérdést a 101 évvel ezelőtti január 16-án a Szeged című lap publicistája. Válaszában kifejtette: „Debrecen teljes aktivitással dolgozik Szeged érdekei ellen, bejárja a tanárokat, megkörnyékezi az újságokat, hangulatot csinál maga mellett és Szeged ellen.

Biztosra vesszük, hogy Debrecen már számol azzal, hogy a kolozsvári tanárokat el kell helyeznie és lakásokat biztosit a számukra.

Szóval Debrecen megtesz mindent, míg Szegeden szépen beszélnek, gyűlést is tartanak, de ha valamelyik tanár levélben a városhoz fordulna, hogy miként is lesz majd a tanárok elhelyezésével — ez a kérdés a legnagyobb zavarokat váltaná ki a hivatalos és a nem hivatalos faktorok csak beszédre beidegezett agyában. (…)

Nem kívánhatjuk a kolozsvári tanároktól sem, hogy idejöjjenek Szegedre, s Stefánia néhány padja és a korzó sok széke legyen az egyetlen helyük, ahol lepihenhetnek. A kormány, a kormányelnök és a szakminiszter jóindulata biztos – tessék megnyerni a tanárok hajlamosságát is.”

„Áldatlan és veszedelmes is már az a sok vita, intrika, erőszakoskodás és kalózkodás, mely a menekült egyetemek elhelyezése körül folyik” – rögzítette 1921. január 22-i vezércikkében a Szeged újság nevében „y. r.” – „Áldatlan, mert okot szolgáltat újabb egyenellenségre, széthúzásra; veszedelmes, mert kedvetlenséget idéz elő az egyetemi tanerők lelkében.”

„Debrecen akciója inhumanus, mert sok-sok szegénysorsú fiúnak tenné lehetetlenné az egyetemi tanulmányok folytatását. (…) az ő érdekük megköveteli a tudományos tanítás decentralizálását”.

„Debrecen akciója antikluturális (…) mert több nagyváros fosztódnék meg attól a kultúra-emelkedéstől, amelyet az egyetem működése a maga székhelyén automatikusan megteremt.

Debrecen akciója nemzetietlen.

Hogy Debrecen önérdekének hajhászásában ilyen messzire elment, ilyen káros igyekvéssel szolgálja a maga javát, azt nagyon szomorú szimptómának tartjuk, de még szomorúbb, hogy ezt a kulturális hadjáratot a kálomista Debrecen indította a katolikus Szeged ellen.

Hát már igazán nem tud ebben az országban keresztény összefogni a keresztyénnel? De szomorú lenne, ha igazán így volna.”

AZ EGYETEMI TANÁROK JÓZANSÁGA

„Mégis Szegedre jön a kolozsvári egyetem. Dr. Menyhárt Gáspár és dr. Dézsy Lajos dékánok nyilatkozata a Szeged számára” – harsogta a címlapcím. A fővárosba „kiküldött tudósító” telefonon jelentette a szerkesztőségnek és a Szeged olvasóinak, hogy „A kolozsvári egyetem elhelyezésének esélyei valósággal kaleidoszkopszerűen változnak.”

A Szeged számára Dr. Menyhárt Gáspár, a kolozsvári egyetem jogikari dékánja azt nyilatkozta, hogy „Nem felel meg a valóságnak az a hír, hogy a kolozsvári egyetem tanárai csatlakoztak volna a debreceni mozgalomhoz. Annyi történt, hogy a debreceni egyetem meghívását egyes tudományos karok tárgyalták s azt a véleményt nyilvánították, hogy a meghívás olyan új mozzanat, amellyel foglalkozni kell. Evégből bizottságot küldöttek ki, mely megvizsgálja, hogy az ország szükséglete s a tudományos munka eredményes folytatásának szempontjai alapján mi volna jelenleg kívánatosabb: a debreceni egyetemmel való együttműködés, vagy külön Szegeden az egyetem felállítása, hogy aztán a bizottság véleménye alapján az egyetem a meghívásra érdemben nyilatkozhasson.”

Dr. Dézsy Lajos, a filozófiai kar dékánja azt hangsúlyozta, hogy „minden kolozsvári egyetemi tanár a hála és szeretet hangján beszél Szeged város közönségéről s annak meghívásáról”

KULCS: AZ ORVOSKÉPZÉS

Beállt a félsz, amikor a Szeged című napilap 1921. január 15-én hírül adta: „Nem jött le a kultuszminiszteri kiküldött. (…) Egy bizottság, amelyet az egyetem céljaira szükséges állami felsőipariskola átvételére vártak, egyszerűen nem érkezett meg, illetőleg csak az egyik, az átadó minisztérium kiküldöttje jött le Szegedre, mig az átvevő minisztérium megbízottai, akik között a kolozsvári egyetem tanárai közül is kétségtelenül volt egy benevezett, nem érkeztek meg…”

Kiderült: a Debrecen vagy Szeged „kérdés eldöntésének legnehezebb része az orvosi fakultás elhelyezése”.

A budapesti Szózat című lap megszólaltatta Tóth Károlyt és Hornyánszky Gyulát. Mindkét kolozsvári egyetemi tanár azt nyilatkozta, hogy a Szegeden riadalmat keltő sajtóhír „a hivatalos állásfoglalás előtt készült”.

Az „Erdély egyeteme" című közleményről egy magát meg nem nevező kolozsvári egyetemi tanár azt nyilatkozta, hogy „a terv (három egyetem egyesítése Debrecenben) végre nem hajtható. Az orvosképzés érdeke egyenesen megköveteli hogy legalább három, de ha lehet, négy (vagy még több) orvosi kar legyen.

A szegedi elhelyezéshez minden helyiség megvan. A debrecenihez, mint tudjuk, három év múlva lenne elég hely egyszeres tanszékek esetén is. – Semmivel sem kerülne kevesebbe a három egyetem Debrecenbe vitele, mint egy harmadik, a szegedi felállítása a meglévő tanári karral. És ami fő. szűkösebb vonatkozásban többet ér három-négy egyetem, mint kettő”.

A címlapról a Szeged 3. oldalára szorult a Debrecen kontra Szeged téma. 2021. január 21-én azt írta a szegedi napilap, hogy bár „Debrecen küldöttséggel forszírozza az egyetemet”, de Teleki Pál miniszterelnök nem kívánja, azzal hűtötte le a civis város hozzá forduló küldöttségét, hogy szerinte „nem lenne helyes az egyetemeket tömöríteni, s igy a hontalan egyetemeket nem szabad egyetemi városokban elhelyezni”.

Az újságok hasábjain heteken át tartó hírharc fordulataként, az „Egy kolozsvári egyetemi tanár a szegedi egyetem mellett – A hódmezővásárhelyi egyetemi polgárok is Szeged mellett foglaltak állást. – Somogyi polgármester nyilatkozata” cím alatt „dr. Issekutz Béla, a kolozsvári tudományegyetem kiváló tanára” levelét idézik. A professzor szegedi ismerősének azt írta: „Úgy látom, hogy a szegediek mozgolódásának meg lesz az eredménye, mert már többen, kik eddig Debrecenbe akartak menni, áttértek Szeged pártjára. Végleges döntés akkor lesz, mikor a Debrecenbe ment bizottság jelentése megérkezik. Nem kétséges, hogy ez nem lesz kedvező Debrecenre.”

AZ ÚJ TANÉV REMÉNYE

A szegedi közgyűlést előkészítő városi tanácson – az 1921. január 26-án megjelent hír szerint – a „harmadik indítvány arról szól, hogy intézzen a város feliratot az egyetem Szegedre való helyezése tárgyában a kormányhoz és hivatkozással arra, hogy a kormány egy alkalommal már Szegednek ígérte a kolozsvári egyetemet, kérjék a kormányt, hogy a határozatának szerezzenek mielőbb törvényt.”

„Szeged megkapja az egyetemet. Az egyetemeknek külön kell maradniok” – továbbítja a helyi napilap 1921. január 28-i száma a Pesti Hírlap értesülését, mely szerint: „a kolozsvári tudományegyetemnek Szegeden való elhelyezése már körülbelül befejezettnek tekinthető. Horthy Miklós kormányzó, gróf Teleki Pál miniszterelnök és a tanári kar többsége egyező állásponton vannak.” A kultuszminisztériumban tartott ankéten Tóth államtitkár kifejtette Vass kultuszminiszternek álláspontját, amelynek értelmében és a pozsonyi egyetemnek szintén egy külön városban való elhelyezéséről a közeljövőben fognak gondoskodni.

„Az új tanévben Szegeden lesz már a kolozsvári egyetem – Schneller rektor nyilatkozata” című cikkben idézett vezető szerint „Elhibázott dolog volt, hogy Szeged mellett Debrecen is szóba került. Szegeddel már csaknem egy éve állandóan tárgyalunk és az 1920. augusztus 12-iki miniszteri rendelet értelmében Szegedhez vagyunk kötve. A kultúránkat irányító összes férfiak egybehangzó véleménye az volt, hogy az egyetemet fenn kell tartanunk. Az én nézetem is az, hogy a legnagyobb fegyverünk, kultúrfölényünk biztosítása végett semmiféle áldozatoktól sem szabad visszariadnunk. Fontos, hogy kultúrintézeteinknek eggyé tömörített intézetekbe való felszívását megakadályozzuk. Sok kultúrgócpontot kell létesítenünk. Ennek elérésére nemcsak a négy egyetemet fogják fentartani, hanem számosan más kultúrintézeteket is fognak felállítani, azok számát szaporítani.

Új hajlékunk már készen vár bennünket és a klinikák helyiségeit most tatarozzák. Ha csak különösebb esemény nem jön közbe, az 1921/22-iki tanévet már Szegeden fogjuk megkezdeni.”

SZTEinfo – Összeállította: Ú. I.

Fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár