Az élelmiszerpazarlás csökkentésének kulcsa a szemléletváltás – állítja az SZTE MGK címzetes egyetemi docense

Zöldségek, gyümölcsök, húsok, péksütemények: élelmiszerek, amelyek sok magyar családnál a kukában végzik. Hogy miért? Mert megbarnulnak, megpuhulnak, megszáradnak vagy épp lejár a szavatossági idejük. Élelmiszerpazarlás? A legtöbb esetben igen, arról van szó – állítja Sipos József, az SZTE MGK címzetes egyetemi docense, akit a téma kapcsán folytatott kutatásáról kérdeztünk.

- Kezdjük talán azzal, hogy mit is nevezünk élelmiszerpazarlásnak?

- Az élelmiszerpazarlás már a termőföldeken megkezdődik. A gazdák szorgalmas munkája által előállított alapanyagokat - gondolok itt például a sárgarépára, az uborkára, a burgonyára, az almára, vagy a barackra - meghatározott piaci és felvásárlói igények mentén, megszabott méret és súly alapján veszik át első, másod vagy harmadosztályba. Ám, ha az a sárgarépa, uborka, burgonya, alma vagy barack egy picit alaktalanabb, a termék eladhatatlanná válik. A legrosszabb esetben a szemétbe, a legjobb esetben az állatok elé kerül. A termelési lánc következő és egyben szintén nagyon fontos állomása a tárolás és a szállítás, amely során, ha különféle nyomások, ütések érték azt az adott árut, alapanyagot, már nem kerülhet a piacra. És nincs ez másként a háztartásokban sem. A túlvásárlás ugyanilyen problémákat generál, amely előbb vagy utóbb ugyancsak pazarláshoz vezet. Emiatt végzi sok-sok zöldség, gyümölcs, hús és péksüteménye a kukában. Megbarnulnak, megpuhulnak, megszáradnak vagy épp lejár a szavatossági idejük és az emberek nem hajlandók elfogyasztani őket.

- Számokban kifejezve, mit jelent mindez?

- A fejlett országok esetében – például Amerika – személyenként ez a szám 105/110 kg évente, míg Afrikában vagy Ázsiában szintén személyenként 8/9 kg, ugyancsak évente. A kettő között óriási a különbség. Magyar viszonylatban mindez személyenként olyan 70/72 kg. A számítások szerint ebből körülbelül 32 kilogrammnyi étel kidobása tudatosan elkerülhető lehetne. Szerencsére egyre többen figyelnek már erre, minek köszönhetően ez a szám időről-időre csökken, ami azt jelenti, hogy ma nagyjából olyan 63/65 kg-ról beszélünk.

- Nemrégiben éppen az élelmiszerpazarlás kapcsán csatlakozott az SZTE MGK volt hallgatóival is egy Európai Uniós projekthez. Mit lehet tudni minderről?

- Igen, az Európai Unió kiírt egy pályázatot, amelyhez több európai ország is csatlakozott, köztük: Olaszország, Lengyelország, Németország és Magyarország is. Az elnyert pályázat segítségével az említett országok azt kutatták, hogy miként kerülhetnének az élelmiszerek a legkisebb veszteséggel a háztartásokba, az emberek asztalaira. A kutatás több fázisból állt. Az első időszakban különböző felméréseket készítettünk a lakosok körében reprezentatív kérdőívek segítségével, majd azokat kielemeztük és megpróbáltuk megnézni ennek a valóságalapját a gyakorlatban. Ehhez - megfelelő védőfelszerelésben - kukákat túrtunk át. Az eredmény nagyon érdekes lett, ugyanis azt mutatta, hogy a magyar lakosok az ünnepi időszakokban olyan, mint a húsvét vagy a karácsony, sokkal többet pazarolnak, mint egyébként. Mint kiderült: ez más országokra is igaz. A korábban említett számításokra alapozva ez tehát azt jelenti, hogy egy átlagos magyar család akár 60-65 ezer forintot is megspórolhatna évente, ha nem pazarolna el annyi élelmiszert.

- Mi a kutatás célja, haszna?

- A pályázatot elnyert országok mindegyike más-más gazdasági és kulturális háttérrel rendelkezik. Különbözőek a szemléletmódok, a mentalitás, a dolgokhoz való hozzáállás, a politikai nézet. A cél viszont ebben az esetben azonos volt: megvizsgálni azt, hogy melyek az élelmiszerpazarlás legfőbb okai. A vizsgálat haszna pedig nem más, mint, hogy ezt követően ismeretterjesztéssel, figyelemfelhívó kampányokkal alternatívákat biztosítsanak az ország vezetői arra, hogy miként lehet ezt a problémát csökkenteni.

- Mit mutatnak ezek a vizsgálatok, mi a pazarlás oka?

- Nos, ebben a felgyorsult világban azt látjuk, hogy az elkényelmesedés a pazarlás egyik forrása. Az elkényelmesedés hátterében pedig legtöbbször a bőség zavara áll. A piacok telítve vannak, a környezettudatosság és az újrahasznosítás ebből kifolyólag annyira még nem népszerű, mint amennyire népszerű kellene, hogy legyen.

- Megoldás lehet a „kevesebb, néha több” elven való működés?

- Abszolút. Ezek a bizonyos alternatívák mindenképp erre kell, hogy a közeljövőben asszociáljanak. Az élelmiszerpazarlás kulcsa ugyanis a szemléletváltás és a tudatosság.

SZTEinfo - Pósa Tamara