Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Szegedi Tudományegyetem Szabadegyetem sorozatának november 30-ai előadásán az oktatás digitális forradalmának okairól, hatásairól és következményeiről hallhattak a résztvevők. Prof. Dr. Molnár Gyöngyvér arra is kitért, hogy miért kell ma megújítani a felsőoktatást, illetve miért nem elég csak a digitális transzformáció. Arról is beszélt, melyek azok a módszerek, s kihívások, amelyekkel találkozhatunk a felsőoktatásban.
– Okoseszközeink, okosóránk, okostelefonunk, személyre szabott programot kínál számunkra néhány alap paraméterünkért cserébe: életkorunk, magasságunk és elérni kívánt célunk. Ezen adatok alapján folyamatosan finomítják a számunkra személyre szabott programcsomagot. Miért ne lehetne ezt a technológiát/technikát az oktatásban használni acélból, hogy minden egyes hallgató számára a fejlődése szempontjából legoptimálisabb kihívással bíró feladatokat, tanegységeket közvetítsük ki? Vajon a technológia hogyan járulhat hozzá az oktatás személyre szabásához? Milyen a ma digitális oktatása? Milyen lehetőségek rejlenek a digitális oktatás és a felsőoktatás területén? – tette fel a kérdést Prof. Dr. Molnár Gyöngyvér.
– A felsőoktatás mindig is vezető szerepet vállalt a technológia oktatási integrációjában. Ennek ellenére, nem mondhatjuk, hogy a digitalizáció és a felsőoktatás témaköre egymagában értelmezhető, hiszen az elmúlt pár évtizedben bizonyos jelenségek jelentős hatást gyakoroltak rá. Összességében a felsőoktatás számára a technológia egy eszköz: lehetőséget biztosít arra, hogy újra gondoljuk céljainkat és eszközeinket, a szolgáltatásaink körét és az oktatási módszereket. Mindezeket pedig egyre tökéletesebben illesszük a megváltozott környezethez. Ha digitális transzformációról és a felsőoktatási szektorról beszélünk akkor nem csak az oktatásra és nem csak a kutatásra gondolhatunk. Ez érinti a szervezeti működést, a hallgatókat érintő szolgáltatásokat, a tervezési-döntéshozatali folyamatok átalakítását – fogalmazott a BTK Neveléstudományi Intézet vezetője.
Az elmúlt 20-30 évben jelentős mértékben megváltozott a felsőoktatási környezet. Míg 1990-ben kb. 100.000 hallgató volt a hazai felsőoktatásban, addig számuk mára megháromszorozódott, ám volt idő, amikor négyszer annyian voltak jelen a felsőoktatási intézményekben. A nappali és a levelező tagozatos hallgatók száma is egyaránt növekedett, utóbbi nagyobb mértékben. Míg 1990-ben a felsőoktatásba jelentkezők 36%-át vették fel, 2022-ben ez az arány meghaladta a 70%-ot. Azaz, a tény, hogy több hallgató kerül be a felsőoktatásba, mint korábban, nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változást is jelent.
– Mit takar a megváltozott felsőoktatási környezet? Tömegessé vált. Ma már természetes jelenség, hogy az emberek 20-30-40, akár 50 évesen is visszatérnek a felsőoktatásba. Munka mellett tanulnak, de nemcsak a tanulás áll az életük középpontjában. Összefoglalóan meg lehet állapítani azt, hogy teljesen más igényeik s lehetőségeik vannak a ma felsőoktatásban tanuló hallgatóknak, mint volt az 1990-es évek hallgatóinak – hívta fel a változásra a figyelmet az előadó.
A felsőoktatás expanziója együtt jár egy természetes folyamattal is: a közoktatásban megjelenő hatalmas különbségek megjelennek a felsőoktatásban is. Innentől kezdve viszont feltehető a kérdés: mennyire alkalmazható az a módszertan, ami alkalmazható volt harminc évvel ezelőtt. Mennyire hatékony ma az inkább tanárcentrikus frontális oktatási módszer? Mindenképpen változtatásra van szükség.
Az első alkalmazások a 20’-as évekre nyúlnak vissza, amikor Sydney Pressey a hallgatók hatékonyabb vizsgáztatása céljából megalkotta a többszörös választásos feladatok azonnali értékelését megvalósító oktató gépét. Ezt követte a 30’-as években a felsőoktatásban a rádió használata, majd a televízió, később a programozott oktatás, a 90-es évektől a world wide web alkalmazásai, majd az ezredforduló után a web 2.0 technológiák oktatási integrációja. Az első jelentős vonatkozó publikációk a 90’-es években jelentek meg, majd számuk exponenciálisan növekedett. Ma éves szinten kb. 20.000 publikáció jelenik meg a technológia oktatási alkalmazása témában.
Melyek voltak a főbb kutatási kérdések a kezdetekben? Eleinte a hagyományos és a technológiával támogatott oktatás hatékonyságának az összehasonlítására fókuszáltak. Valójában e kutatások relevanciája megkérdőjelezhető, ugyanis a tanulás hatékonyságát nem feltétlen a közvetítő eszköz határozza meg, sokkal inkább a közvetítő eszköz által adott instrukció, használt módszertan. Az ezredfordulóra egyértelművé vált, hogy a technológiával támogatott oktatás hatékonyabb, mint a hagyományos tanárcentrikus oktatás, így elindultak azok a kutatások, amelyek a technológiát már a tanulás hatékonyságának növelése érdekében használták és a fejlesztésekbe integrálták a ’learning science’ legfrissebb kutatási eredményeit. Az elmúlt 10 évben már olyan kulcsszavakkal találkozunk a technológia és felsőoktatás kapcsán, mint: mobileszközök, komoly játékok, AR, VR, MOOC, Big Data, tanulási analitika, adatvezérelt oktatás, mesterséges intelligencia (AI).
– A mobileszközök és a komoly játékok kapcsán olyan kutatásokat kell elképzelni, amelyek pedagógiailag jól felépített szoftverek innovatív módszerekkel történő alkalmazására fókuszálnak. AR (augmented reality) és VR (virtual reality) technológiák erénye abban mutatkozik meg, hogy a megtanulandó anyag, az elsajátítandó képességeket mindinkább életszerűen mutatja meg a hallgató számára. A MOOC-ok (Massive Open Online Course) szintén nagy előrelépést jelentettek a technológiai eszközök felsőoktatási integrációja kapcsán. Indulásukat a 2008-as nagy gazdasági világválság indította el. Az angolszász területen akkor erősödött fel az igény arra, hogy a technológiát erősebben integrálják a felsőoktatásba. A MOOC-ok nemzetközi szinten 2012 után jelentettek elérhető alternatívát a bárhol, bármikor tanulás lehetőségeként – fejtette ki Prof. Dr. Molnár Gyöngyvér. Ma a 3 legjelentősebb MOOC platform: az edX, a Coursera és az Udacity. Az edX és a Coursera nagyon hamar szerződést kötött a világ vezető egyetemeivel, ezáltal teljesen ingyenesen elérhetővé tette szupersztár professzoraik előadásait, így ők piacvezetővé váltak. A MOOC-ok kutatási szempontból is fontosak, ugyanis jelentősen hozzájárulnak a tanulási folyamatok megértéséhez. Ahogy a hallgatók tanulnak a MOOC kurzusokon, a technológia követi minden egyes mozdulatukat: hova viszik a kurzort, hol mennyi időt töltenek el, milyen válaszokat adnak. Ezen adatok és a tanulási analitika eszközrendszere segítségével sokat tanulhatunk a tanulásról, a tanulás folyamatáról. Összességében ezek a kutatások a diákok figyelmének növelésére, kitartásuk fokozására, motivációik fenntartására, s a differenciált oktatás támogatására szolgálnak – jelentette ki az előadó.
Ahogyan Dr. Molnár Gyöngyvér kifejtette: a járvány kikényszerített egy sürgősségi távolléti oktatást, ami nem egyenlő a digitális oktatással. A tanároknak szembesülniük kellett az alvó, motiválatlan, bejelentkező, de nem jelenlévő hallgatókkal, miközben a kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a módszertanilag jól felépített digitális oktatás motiválóbb, hatékonyabb, mint a hagyományos frontális módszer. A COVID alatti távolléti oktatás tovább növelte a különbséget a motivált, jó önszabályozó, hatékony tanulási stratégiát alkalmazó diákok, s társaik között. Hasonló volt a tapasztalat a világ legtöbb pontján. Ennek következtében felerősödtek azok a kezdeményezések, amelyek az oktatás személyre szabottságára, illetve magára a tanulás folyamatára fókuszálnak. A személyre szabott oktatással és a ’smart education’-el (okos oktatás) kapcsolatos publikációk kéz a kézben járnak.
Valójában nem is a digitális eszköz milyensége az, ami meghatározó, sokkal inkább a használat mikéntje. Ha ez az eszköz lehetőséget teremt a magas minőségű tanulás megteremtésére, akkor az egy jó eszköznek bizonyul. Ezen túl még egy közös konklúzió, hogy az oktatóknak törekedniük kell a „one-size-fits-all” megközelítés, azaz a frontális oktatás túllépésére.
Mi szükséges ehhez? Olyan fejlesztések, amelyek képesek ötvözni a különböző tanuláselméletek, a learning science, a megismerés, a memória, a motivációs elméletek legfrissebb kutatási eredményeit, s képesek kihasználni a technológia adta lehetőségeket. Képesek folyamatos formatív visszajelzést adni a diákok számára, ami hozzájárul az adatalapú döntésekhez. Fontos az azonnali, gyors visszacsatolás, megerősítés.
– Összefoglalva, akkor tudunk hatékony eredményeket elérni, ha a megjelenő problémák megoldására és nem az újabb és újabb technikákhoz, technológiákhoz alkalmazkodva keresünk lehetőségeket. Figyelembe vesszük a ’learning science’ eredményeit, s egyéni tanulási utakat lehetővé tévő tanulási környezeteket fejlesztünk. Ehhez pedig a hallgatók előrehaladásának folyamatos mérésére, s adatalapú döntéshozatalra van szükség. Éppen ezért a tanulási analitikára azt mondják, hogy a 21. század egyik legjelentősebb fejlesztése – hangsúlyozta Dr. Molnár Gyöngyvér.
– A kutatás és az eredmények gyakorlati alkalmazása között hatalmas szakadék van. A jelenség párhuzamba hozható a gyógyszerkutatásban tapasztaltakkal, miszerint sokszor a kismintás laboratóriumi körülmények között előállított gyógyszernek 10-20-30 év is kell, míg mindenki számára elérhetővé válik a patikában. Az oktatásban is ezt tapasztaljuk. A kismintás kutatásokban elért eredmények igen távol állnak a gyakorlattól – tette hozzá.
– Mindenki tapasztalta, hogy a koronavírus-járvány alatt megvalósult oktatás nem digitális oktatás. Sőt, a digitális tananyagok okos eszközökön keresztüli alkalmazása sem okos oktatás. Mi is kell az okos oktatás megvalósításához? Infrastrukturális fejlesztések: hardveres-szoftveres fejlesztések, hallgatói és oktatói oldalról. Ezen a területen nagy beruházások történtek az elmúlt időszakban, ám mivel a technológia területe gyorsan változik, ezért ez egy folyamatos beruházásigényes probléma. Szükségesek még hozzá adminisztrációt támogató fejlesztések is. A Szegedi Tudományegyetemen elég jól állunk ezekkel: CooSpace, Modulo és Neptun rendszerünk is van, s a könyvtárunknak online szolgáltatásai is elérhetőek. Továbbá szükségesek eltérő tanulási utakat lehetővé tevő tanulási környezetek, és magas minőségű digitális, s nem digitalizált tartalmak. Ezen a területen van még mit tennünk, ám pár lényeges fejlesztés megvalósult az elmúlt években. Szükséges a fejlődést folyamatosan monitorozó s kiértékelő visszajelző rendszer, s az ehhez csatlakoztatott személyes ajánlórendszer – sorolta a szükséges tényezőket a szakember.
– Az SZTE Oktatáselméleti Kutatócsoport egyik fejlesztése az edia.hu, egy online diagnosztikus mérési rendszer. Az eDia-rendszer képes arra, hogy 1-6. évfolyamos diákok olvasás- szövegértési, matematikai, s természettudományos tudásáról egy részletes jellemzést adjon a pedagógusok számára. Láthatóvá válik számukra, hogy diákjaik az ország többi azonos évfolyamos diákjához képest hol tartanak. Sőt, beszélhetünk az MTA-SZTE Digitális Tanulási Technológiák Kutatócsoport online fejlesztéseiről is. A személyre szabott fejlesztések keretein belül a hasonló profilú diákokat klaszterbe sorolták, s számukra a leginkább fejlesztő, tanulásukat támogató játékos feladatokat, programokat közvetítik ki. Ezzel jelentős mértékben tudták csökkenteni a hátrányos helyzetű alsó tagozatos gyermekek esetén felgyülemlett óriási tanulási veszteséget mind a matematika, mind az olvasás-szövegértés területein, amely a koronavírus távolléti oktatás hatására valósult meg – emelte ki a kutatócsoport munkáját az előadó.
Egyetemi fejlesztés a bemeneti kompetenciamérés és a karrierépítés kurzus: minden egyes frissen jelentkezett hallgatót megszólít, s felajánlja számukra a lehetőséget, hogy megmérettesse magát a tanulás szempontjából legfontosabb területeken: olvasás-szövegértés, logikai és problémamegoldó gondolkodás. A felmérés a hallgatók tanulási hatékonyságát és az újonnan elsajátított ismeretek alkalmazási képességét, illetve tanulási stratégiáit, annak hatékonyságát monitorozza. Minden egyes hallgató, aki részt vesz a kurzuson, személyre szóló visszajelzést kap, ami nemcsak a hallgató eredményeit, hanem konkrét, SZTE-n elérhető fejlesztési javaslatokat, lehetőségeket (pl.: konkrét jelenléti kurzusok, MOOC kurzusok) tartalmaz.
– A különböző karokra felvett hallgatók átlagos tudás- és képességszintében jelentős különbségek tapasztalhatóak. A karokon belüli különbségek pedig még jelentősebbek. A különböző felkészültségű hallgatók diplomához való sikeres eljuttatásához más-más módszerek szükségesek, más típusú munkát kíván az oktatóktól. A kurzus adatainak elemzése is megerősítette, hogy jelentős tudás- és képességbeli különbségek vannak a hallgatók között. Azaz, miután a hallgatók sokfélék és sokféle tulajdonság szerint sokfélék, nemcsak digitális, de módszertani transzformációra is szükség van a felsőoktatásban – hangsúlyozta.
– Mindezen eredményekből megfogalmazható, hogy bevezető-alapozó kurzusoknál lényeges lenne a személyre szabott tanulás lehetővé tétele. Olyan tanulási környezetek kidolgozása, amelyek folyamatosan monitorozzák a hallgatók érzelmi, kognitív és metakognitív állapotát, majd ezen információkra, a diagnosztikus értékelés technikáira építve választják ki a hallgatók számára leginkább fejlesztő hatással bíró tananyagrészeket, feladatokat, magyarázatokat – fejtette ki Dr. Molnár Gyöngyvér.
A hallgatók digitális kompetenciáinak fejlesztésére is szükség van. Annak ellenére, hogy nagy részük a netgeneráció tagja, az esetek legnagyobb részében nem tanulási célból használják a különböző technológiai kütyüket. Emellett adatvezérelt, hallgatói támogató rendszer kialakítására van szükség, mely lehetővé teszi a hallgatók előrehaladásának monitorozását. S ha egy hallgató úgy dönt, hogy mégis képzést váltana, akkor az eddigi eredményei s preferenciái alapján felkínálja számára azokat a lehetőségeket, ahova könnyen át tud jelentkezni. Látható lenne számára, hogy mely kurzusokat kell még teljesítenie ahhoz, hogy egy másik szakon diplomát szerezzen. Szintén adatalapon elemezhető a hallgatók kurzusfelvételi viselkedése, s ezek alapján átalakíthatják a kurzusokat, vagy plusz kurzusokat kínálhatnak a felsőoktatási intézmények. Végül, nemcsak bemeneti hanem kimeneti mérésre is szükség van, amely megmutatja, hogy az egyetem a munkaerőpiac számára szükséges készségek fejlesztésében milyen hozzáadott értékkel rendelkezik.
– A digitális és módszertani transzformáció együttes megvalósításával, a személyre szabott tanulás támogatásával egy, a mai kor hallgatójához a mostaninál jobban illeszkedő felsőoktatási környezet alakítható ki. Megvalósítható, hogy mindenki számára a leginkább fejlesztő hatással bíró, optimális kihívást biztosító feladatokat, témacsoportokat közvetítsük ki és személyre szabottan támogassuk a hallgatók előmenetelét. De a felsőoktatás nemcsak a tudásról és a tanulásról, hanem az akadémiai közegbe történő akklimatizálásról, a kapcsolatteremtésről, a társak támogatásáról is szól. Ezért, bár várhatóan egyre nagyobb szerepet kap a felsőoktatás területén az akár közvetlen tanári közreműködés nélküli tanulás, a COVID időszak alatt felhalmozódott tapasztalatok megerősítették, hogy fontosak a személyes kapcsolatok, fontos az egyensúly megtalálása – zárta előadását Dr. Molnár Gyöngyvér.
Petrity Rebeka
Fotó: SZTE NKI
