Müller Miklós fotókiállításával vette kezdetét a 17. Egyetemi Tavasz

- A Szegedi Egyetemi Tavasz kifejezi mindazt a kulturális sokszínűséget és gazdagságot amellyel a Szegedi Tudományegyetem és partnerei rendelkeznek. Többek között vers, próza, koncertek, színjátszás szerepel a változatos programkínálatban – kezdte megnyitó beszédét Prof. Dr. Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese. Kiemelte, hogy az eseménysorozaton nemcsak azokkal találkozhatunk, akik egy művészeti ágban professzionális alkotásokkal rendelkeznek, hanem a programsorozat arra törekszik, hogy a kultúra fogyasztóit is beemelje valamilyen módon az előadói világba, például a Vers Délben sorozattal. Prof. Dr. Zakar Péter a fotózást a labdarúgáshoz hasonlította – mindenki ért hozzá, a telefonjával képeket készít, de Müller Miklós képei előtt állva megdöbbenést érezhetünk, hogy így is lehet fényképezni.

Képgaléria az Egyetemi Tavasz megnyitójáról

A tárlat Gonda Géza jóvoltából érkezhetett a Szegedi Tudományegyetemre. A fényképek tulajdonosa több kulisszatitkot is elárult a fotográfiák születésének körülményéről. Például azt, hogy a Don Quijote és Sancho szereplői statiszták. A művésznek egy helyi lakos szervezte be a modelleket a fotózásra. Az utcát lezárták, a statisztákat biztosító férfi azonban kikandikált a bokor mögül, így maradhatott meg az örökkévalóságnak az említett fotón.

A tárlaton több fénykép is látható Radnóti Miklósról, hiszen a művész és a költő egy albérletben laktak a Bokor utcában. A Rektori Hivatal aulájában kiállított fényképek az albérlet udvarán készültek.

Müller Miklós (Nicolas Muller) 1913. április 18-án született Orosházán. A tizenharmadik születésnapjára kapott fényképezőgéppel már szenvedélyesen dokumentálta környezetét. 1931-ben a Ferencz József Tudományegyetem jogi karának hallgatója lett, itt csatlakozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához, ahol szoros barátságot kötött többek között Ortutay Gyulával, Baróti Dezsővel, Buday Györggyel, Tolnay Gáborral. Ekkor ismerte meg Radnóti Miklóst és feleségét, Gyarmati Fannit is, kapcsolatukat számos fotón örökítette meg. A műhely egész életművére erős hatással volt: a társadalom szegény rétegei felé forduló néprajzosokkal járta a falvak világát, így vált a szociofotó elkötelezettjévé. 1938-ban, doktorátusa megszerzése után nem sokkal a fiatal Müller emigrált hazájából. Először Párizsba ment, ahol Radnótiék és Ortutayék még meglátogatták, majd portugáliai és marokkói kitérőkkel jutott el Spanyolországba. Madridban saját műhelyt nyitott, és a szociofotó mellé csatlakozott a portré: a korabeli spanyol művészvilágban nagyra értékelték a képeit.

A kiállításon megtekinthető az a három kötet, amelyeket Radnóti Miklós Müller Miklósnak dedikált. Müller a köteteket később az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárnak adományozta.

A tárlat megnyitóján résztvevők videóüzenetet hallhattak Roberta Griffith világhírű keramikustól, akit 1964-ben fotózott Müller Miklós. A videóüzenet szövege ide kattintva olvasható.

Az eseményen verset mondott Péter Lea, pszichológus PhD hallgató.

A kiállítás megtekinthető április 29-ig, munkanapokon 08.00–20.00 óráig a Rektori Hivatal aulájában.

Az Egyetemi Tavasz teljes programja ide kattintva elérhető.

SZTEinfo – Fotó és szöveg: Bobkó Anna

Korábban írtuk a témában:

https://u-szeged.hu/sztehirek/2022-aprilis/kezdodik-szegedi?objectParentFolderId=19396