SZTE Info

Mocsari_Bence_kezdo_2_of_3

Az SZTE hallgatóját egy hajszál választotta el a tokiói paralimpiától – Mocsári Bencével beszélgettünk

„Az SZTE-n mindenki, mindenkire egyenrangú félként tekint” – kezdte gondolatait Mocsári Bence, paraúszó, paratriatlonista, a Szegedi Tudományegyetem hallgatója, akivel többek között a tokiói paralimpiáról is beszélgettünk.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Mocsári Bence könyökízületi rendellenességgel született, hatéves korában többek között emiatt kezdett el úszni, mellyel néhány évvel később, iskolai elfoglaltságok miatt felhagyott. Ennek ellenére a sport szerelmese maradt. A 2012-es londoni olimpiai, majd paralimpiai játékokat nézve azonban késztetést érzett arra, hogy ismét úszni kezdjen.


Bence ezt követően a Szegedi Úszó Egyletben kezdett el újra mozogni, ahol adottságainak és kitartásának köszönhetően, viszonylag gyorsan fejlődött. Erre figyelt fel edzője is, aki a fiatal fiút és szüleit arra biztatta: Bence kezdjen el versenyszerűen úszni. Így is lett. Az ifjú tehetség 2015-ben tagja lett a magyar válogatottnak majd lassan, de biztosan elérte élete első komolyabb eredményét.


2015 és 2018 között többszörös magyar bajnok és világkupa érmes volt. Úszókarrierje addigi csúcsát a 2017-es mexikói Paraúszó Világbajnokságon elért helyezései jelentették: 200 m vegyesúszásban ötödik, 100 m gyorsúszásban hetedik, 50 m gyorsúszásban pedig kilencedik lett.


Mocsari_Bence_web_1_of_10


Mocsári Bence 2018-ban sportágat váltott, paratriatlonista lett. Nem sokkal átállása után még azon év októberében, első nemzetközi triatlon versenyén, a madeirai Világkupán hatalmas hajrával harmadik helyen ért célba. A következő megmérettetésére 2019. februárjában került sor Ausztráliában. A devonporti világkupán ötödik lett, amellyel a világranglista 22. helyére tornázta fel magát. Ezt követően egy célja volt: kijutni a paralimpiára. Az SZTE hallgatója kemény munkával, hosszú utat járt be, és csak egy hajszál választotta el attól, hogy legnagyobb álma 2021-ben valóra váljon.


-Tisztában voltam azzal, hogy túl fiatal vagyok, hogy triatlonistaként kijussak a paralimpiára, már csak azért is, mert ez a szám a tőlem idősebbek körében népszerű. Ennek ellenére igyekeztem mindent megtenni azért, hogy a kvalifikáció sikerüljön. Sajnos egy hajszállal azonban lemaradtam, de egyáltalán nem bánom, ugyanis látva a többiek teljesítményét, azt hiszem még nem is volt itt igazán az ideje annak, hogy egy ekkora horderejű versenyen megmérettessem magam – kezdte gondolatait Mocsári Bence. Az SZTE GTK hallgatója kiemelte: nagyon jó volt azt látni, hogy a magyar csapat több sportágban is kiválóan szerepelt. Ezt jól bizonyítja az a 7 arany, 5 ezüst és 4 bronzérem is, amellyel a tehetségek egy hete hazatértek.


A jelenleg harmadéves, kereskedelem és marketing szakos hallgató a hétköznapokban ugyanazokkal a nehézségekkel küzd, mint társai. Rendellenessége szinte semmiben sem gátolja őt, ahhoz azonban, hogy mindezt bebizonyítsa, keményen kellett küzdenie.

-Én is, mint minden fiatal, nagyon sokat küzdöttem azért, hogy elfogadjanak olyannak, amilyen vagyok. Elsősorban magamnak szerettem volna bebizonyítani azt, hogy mindenre képes vagyok, amire egy átlagember képes lehet, másodsorban a társaim előtt szerettem volna helyt állni, akik között azért akadtak csúfolódók is. A legtöbb harcot tehát gyermekkoromban vívtam. Az SZTE-n szerencsére ilyesmivel már nem kell foglalkoznom. A közösség el- és befogadó. Az oktatási rend pedig rugalmas, így a versenysportról sem kellett lemondanom – mesélte a fiatal atléta. Hangsúlyozta: sokan azonban nincsenek ilyen szerencsés helyzetben.


- Számomra minden feltétel biztosítva van ahhoz, hogy versenyszinten űzzem a sportot. Sokaknak viszont mindez nem adatik meg. A sport nemcsak sok erőt, energiát és kitartást igényel, hanem anyagilag is szükség van egy fajta biztonságra. Az edzőkről már nem is beszélve. Nehéz olyan felkészítőket találni, akik idejüket nem sajnálva mindent megtesznek azért, hogy egy-egy hátrányos helyzetben élő fiatal kiemelkedő eredményt érjen el egy adott sportágban. Nekem Balla Péter nagyon sokat segített. A Magyar Paralimpiai Bizottság persze igyekszik mindenben támogatni azokat, akik erre tették fel az életüket, ettől függetlenül, azt gondolom, hogy még mindig kevés a magyar parasportoló – fogalmazott a paratriatlonista.


Mocsari_Bence_web_3_of_10


A kereskedelem és marketing szakos hallgató úgy véli, hogy népszerűbbé lehetne tenni a mozgást és a versenysportot is. Emellett a szülőket is fel kellene világosítani arról, hogy mivel jár az, ha valakiből parasportoló lesz. Tapasztalatai ugyanis azt mutatják: csak kevesen tudják, hogy egy-egy parasportoló által használt eszköz személyre szabott kell, hogy legyen. Ez azonban igen sok pénzbe kerül.


Mocsári Bence jelenleg a szeptember 25-i Európa bajnokságra készül. A verseny Spanyolországban lesz, ezt követően pedig október elsején, az alanyai Világkupán méri majd össze erejét ellenfeleivel, Törökországban. Az SZTE hallgatója most azon dolgozik, hogy ezeken a versenyeken minél több pontot szerezzen.


SZTEinfo -Pósa Tamara

Fotó: Sahin-Tóth István

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2021. április 19.

Nyito_NE_Janaky

A Nature Energy című rangos tudományos folyóiratban publikált az SZTE hat kutatója. A csoportot vezető Janáky Csaba, az SZTE Kémiai Intézete Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszékének egyetemi docense 2021-ben elnyerte a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést. A kutatót a kétféle elismerés előzményéről és hatásáról kérdeztük.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.