Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Ötödik alkalommal rendezték meg a Szegedi Egyetemi Színházi Találkozót október 21-24. között. A programsorozaton a pécsi, a budapesti és a debreceni egyetemi színházi csapatok előadásai mellett a Kettőspont Színház és Spirituális Ügynökség, az Amargant Színházi Műhely, a Bessenyei Színkör és a Móra Színpad munkáit ismerhette meg a közönség.
A Szegedi Tudományegyetem, a Szegedi Egyetemi Színházért Egyesület és a Szegedi Egyetemi Színház társulata országos egyetemi színházi találkozót szervezett a 25. Őszi Kulturális Fesztivál programjaként. A színházi találkozó elsősorban egyetemisták munkáit vonultatta fel, melyeket szakmai beszélgetések és koncertek kísértek. A találkozóról Varga Norbert, a Szegedi Egyetemi Színház művészeti vezetője adott beszámolót.
- Milyen célokkal jött létre az Egyetemi Színházi Találkozó?
- A találkozó egyrészt azért jött létre, hogy a szegedi egyetemisták megismerhessék az országban működő egyetemi színházak munkáit, másrészt a város szélesebb közönsége is bepillantást nyerhessen a színházak aktuális előadásaiba. Találkozónk célja volt egyúttal az is, hogy az évek óta meglévő barátságainkat, kapcsolatainkat újra összefűzzük, és felvegyük a fonalat ott, ahol a járvány idején abbahagytuk. A találkozónk megszervezése éppen emiatt volt számunkra is izgalmas közösségi élmény, hiszen a színház lényege az itt és most, a pillanat megélése, amely nem pótolható az online térben.
- Milyen szempont alapján választotta ki a nem egyetemi előadókat?
- Mivel jubilált a találkozó, és az „öt” egyben népmesei bűvös szám, ezért régi barátainkat is meghívtuk, akik a múltban ezer szállal kötődtek a Szegedi Egyetemi Színházhoz. Ők már nem Szegeden élnek, de a városban bontogatták szárnyaikat, és ma is színházzal foglalkoznak. Egyikük Formanek Csaba, aki mindig megújul, és Budapesten sokáig egyetemi színházat vezetett. Ráadásul a miénkhez hasonló fesztivált szervezett, tehát fórumot és helyet teremtett tíz évvel ezelőtti találkozásainkhoz. A másik Ilyés Lénárd, aki a SZESZ alapítói közé tartozik, 2004-ben az akkori társulat robbantotta be újra a szegedi egyetemi színjátszást. Formanek Csaba a Senki se mer egyedül élni című előadást hozta el a találkozóra. Lénárd pedig Liszkai Tamás rendezésében egy monodrámával érkezett vissza Szegedre.
- Ugyanakkor jelen volt a szegedi Móra Színpad, valamint a hódmezővásárhelyi Bessenyei Színkör is.
- Nagy felfedezésünk, ifjú titánokként, a Móra Színpad csapata a Szegedi Tudományegyetem Móra Ferenc Kollégiumából, akik az intézmény falaiból "kiszökve" jöttek a találkozóra. Szárnybontogatásukat, lelkesedésüket nagyon szerettük. Az út kezdetén a szakmai zsűri sok-sok tanáccsal és izgalmas beszélgetéssel ismerte el a társulat munkáját. Szakonyi Károly hangjátékát vitték színpadra rengeteg ötlettel és energiával. Nagyon szeretnénk, ha megmaradnának és Szegeden sokan megismernék a nevüket. Szintén új belépő volt a találkozó életébe a hódmezővásárhelyi Bessenyei Színkör. Vezetőjük Benkő Brigitta régi ismerősünk, aki örömmel vette a társulat meghívását. Az volt a célunk, hogy a régió színjátszói felé is kinyissuk a fesztivál kapuit. Előadásuk a commedia dell’arte hagyományait vette alapul, sok derűs és izgalmas pillanatot okozva a fesztivál közönségének.
Társulatuk meghívott vendégművésze volt Gömöri Krisztián, a Szegedi Nemzeti Színház színésze, aki így hazai pályán nagy örömmel játszott a vásárhelyi csapattal.
- Hogyan értékelné az egyes színházak előadásait?
- A Debreceni Egyetemi Színház (DESZínház) a Tartuffe üde, izgalmas feldolgozását hozta a találkozóra. Eközben a pécsi Janus Egyetemi Színház (JESZ) Szophoklész darabját, a Philoktétészt bújtatta meglepő és merész köntösbe. A Proscenion Drámaszínpad az ELTE régi és új hallgatóit tömöríti egy társulattá. Ők egy komplett világot, Atlaszt vetítették a nézők elé, amit alaposan kibeszéltünk a szakmai diskurzus alkalmával. Emelett Színházi nevelés című kurzusukat is elhozták. Az Amargant Színházi Műhely Ilyés Lénárd monodrámáját hozta el Liszkai Tamás rendezésében. Az előadás megszületésének körülményeiről sokat faggattuk a színészt, aki egyben a szerzője is a darabnak. Lénárd játéka fontos kérdéseket vetett föl a szabadságról, de legfőképp a két út közötti választásainkról. A SZESZ-el két előadást vittünk hazai pályára: Rejtő előadásunkat és Závada Péter darabját, a Reflexet játszottuk. Mindkét előadásról hosszan beszélgettünk a zsűrivel (Benkő Imola Orsolya, a Homoludens Project társulatvezetője, Lőkös Ildikó dramaturg, Kiss Ágnes, a Kövér Béla Bábszínház igazgatója, Jászay Tamás kritikus) és a közönséggel egyaránt. A beszélgetések fontosak voltak számunkra, melyekhez izgalmas ötletek, kérdésfelvetések, magyarázatok, gondolatébresztések, viták társultak.
- Mondhatjuk, hogy sikerrel zárult a fesztivál?
- Egyértelműen, és külön öröm számunkra a találkozó iránti komoly érdeklődés. A ZUG-ban pótszékeket kellett betenni, hogy minden résztvevő be tudjon jutni a SZESZ, a Proscenion, a DESZínház előadásaira. Voltak olyan nézőink, akik a hosszú hétvégét Szegeden töltötték, és egyszerre több előadásra is regisztráltak. Szeretnék köszönetet mondani a Szegedi Tudományegyetemnek, az SZTE Kulturális Irodájának, a Magyar Szín-Játékos Szövetségnek, a Summa Artium Kultúratámogató Magánalapnak, a Károlyi Kollégiumnak, és a Sarastro Cafe csapatának.
Császár Dorina
Fotó: Bobkó Anna
