Különleges irodalmi felolvasóesttel kedveskedett a szegedi közönségnek a 25. Őszi Kulturális Fesztivál alkalmából Csuja Imre, Magyarország egyik legismertebb és elismertebb színművésze, valamint az SZTE egykori hallgatója, Czutor Zoltán, a Belmondo együttes frontembere.
A két művész sajátos irodalmi és zenei egymásra találása olyan klasszikusokat visz színpadra, mint: Babits Jónás könyve vagy az egykori Nyers együttes Fényre csúnyuló lányok című opusza, Petőfi Anyám tyúkja, nem utolsó sorban a Belmondo együttes Mikor és Szabadon című slágere. A művészeket a fellépés előtt a szegedi Reök-palotában kérdeztük.
Csuja Imre Hajdúnánáson született 1960-ban. 1984-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. 1987-től a debreceni Csokonai Színház társulatát erősítette egészen 1989-ig, amikor az egri Gárdonyi Géza Színház el nem kezdte foglalkoztatni. 1990-ben az Arany János Színház tagja lett, 1994-től tíz évig szabadfoglalkozású színész volt. 2004 óta az Örkény István Színház művésze. Rendszeresen szinkronizál, egyik leghíresebb film és sorozat szerepe az Üvegtigrisben volt. Jelentősebb díjai: Debrecen Város Nívódíja (1989), Kamera Hungária-díj és Filmkritikusok díja a Nincsen nekem vágyam semmi című filmben nyújtott alakításáért (2000, 2001), Jászai Mari-díj (2005), Pártolói Díj (2006), Érdemes Művész (2010), Budapestért-díj (2012), Páger Antal-díj (2016).
- Tulajdonképpen – mindenféle nagyképűség nélkül – azt kell, hogy mondjam, hogy ezzel kiteljesedik az életpályám. A közönség végre megismerheti a vígjátéki vénám mellett a költészet és versek iránt érzett szeretetemet, amely – kisebb-nagyobb kihagyásokkal – ötéves korom óta az életem része. Ennek köszönhető az is, hogy bár ez egy zenével egybekötött irodalmi felolvasó est, mégis sok verset fejből mondok el – kezdte gondolatait Csuja Imre, színművész.
A magyar ikon a koronavírus-járvány ideje alatt sem unatkozott.
- Különleges időszakon vagyunk túl. Az online térnek köszönhetően azonban szerencsére egy percig sem unatkoztam, ugyanis a legtöbb színházi előadást online közvetítette az Örkény István Színház. Közben a hobbimnak is éltem, amely a hivatásomon kívül a kertészkedés. Sok időt töltöttem a szabadban és a friss levegőn, és talán ennek köszönhető az is, hogy felfigyeltem arra, hogy ezidáig mekkora rohanásban és stresszben éltem a mindennapjaimat. A pandémiának köszönhetően azonban most tudtam venni egy mély levegőt – mondta el a Jászai Mari-díjas színész.
Arra a kérdésre, hogy milyen, még meg nem valósított célok állnak előtte, valamint arra, hogy hosszantartó sikerének mi a titka a következő választ adta: „A kettő összefügg. A közkedveltségem titka minden bizonnyal az, hogy mindig, minden szerepben sikerül megszólítanom a közönséget. Ezért nincs is már más célom, álmom, mint hosszú évekig tovább szórakoztatni őket.”
Megszólít a lélek – Csend és üvöltés; Az irodalmi felolvasó est kontrasztjairól az SZTE egykori hallgatóját, Czutor Zoltánt kérdeztük.
Czutor Zoltán Szegeden született 1969-ben. 1994-ben az SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, biológia-kémia szakos tanári diplomát szerzett. 2005-ben a Nyers együttes feloszlása után megalapította a Belmondo zenekart, melynek frontembere, zeneszerzője és szövegírója lett. 2011 decemberétől az Artisjus vezetőségi tagja, 2008 novembere és 2012 januárja között a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnöke. 2009-től óraadó többek között a Corvinus Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen és az Általános Vállalkozási Főiskolán. Jelentősebb díjai: 1996 Aranyzsiráf díj „Az 1995. év felfedezettje”, 2011 „Az év könnyűzenei szövegírója”, 2013 Zenélni díj énekes kategória, 2020 Emberi Hang Díj.
- Amikor először Seres Tamás, rendező felkért erre a feladatra, tartottam tőle. Féltem, hogy feszélyezve érzem majd magam, ugyanis az egész elképzelés egy sznob, köldöknézegetésnek tűnt. Ennek aztán pont az ellenkezője bizonyosodott be, azt hiszem ez az igazi nagybetűs művészet, amiről minden kulturális tevékenységnek szólnia kellene. Talán ezt jól bizonyítja az is, hogy egyes esetekben én magam is nézővé válok, hiszen Imre úgy mond verseket, hogy nem lehet nem a hatása alá kerülni – ismertette a Belmondo frontembere.
A zenészt nagymértékben befolyásolta Csuja Imre személye és jelenléte a színpadon.
- Imre a kezdetek óta partnerként tekint rám, ez pedig gyorsan személyessé, már-már barátivá tette ezt az egészet. Ennek ellenére persze az első néhány alkalommal feszélyezve éreztem magam, aztán amikor ez feloldódott már sokkal komfortosabban éreztem magam a színpadon. Azóta könnyebb átadni az üzenetet is, amelyet ez a zenés darab hordoz – emelte ki az SZTE egykori hallgatója.
A felolvasóestebe csempészett üzenetről bővebben a következőképp nyilatkozott:
- Az üzenet az, hogy a legnagyobb koponyák is esendő emberek, róluk is kiderülhet, hogy mennyire tudatlanok. Ezek a versek, amelyeket dalba fogunk, arról szólnak, hogy az élet mennyire kifürkészhetetlen még a legokosabb, legbátrabb, legszebb, leggazdagabb emberek számára is. És a tapasztalat egyre inkább azt mutatja, hogy erre a stílusra egyre többen nyitottak. Vélhetően azért, mert a legnagyobb költők által megfogalmazott versek szövegeivel könnyű azonosulnia a leghétköznapibb embereknek is. Először ebben sem hittem, a feltételezés azonban igazolta a rendezőt – zárta gondolatait Czutor Zoltán.
SZTEinfo - Pósa Tamara
Fotó: Sahin-Tóth István
