9 kép a 100 évvel ezelőtti október 9-ről – Az SZTE egyetemi várossá tette Szegedet

Micsoda nagy nap lehetett Szeged életében 1921. október 9., a 100 évvel ezelőtti vasárnap!

Dugonics téri anzix a szerkesztőtől

Az egykori Palánk városrész Búza teréből kialakított Dugonics tér 1921-ben a város egyik ékességének számított.

A Kárász utca jobb sarkán vonzotta a tekintetet a szecessziós stílusú, grandiózus Ungár-Mayer-palota, földszintjén a Corso Kávéházzal. A bal sarkon még állt a patikát, kis üzleteket és mesteremberek műhelyeit befogadó, földszintes Bauer-ház. Mellette, az erkélyes Weisz-ház, ahol bank, bíróság, különböző egyesületek is helyet kaptak. A hozzá tapadó Kiss-házban Kabaré-kávéház és a Dugonics-szálloda működött.

A Szegedi Napló című napilap szerkesztőségét és nyomdáját is befogadó Krausz-ház tér felöli ablakaiból kitekintve az első magyar regény szerzőjének, Dugonics Andrásnak a szobra látszódott. Az alkotás már elkerült a Főreáltanodának épült, 27 éven át az Ítélőtáblát befogadó épület, immár a szegedi Ferenc József Tudományegyetem főbejáratának a közeléből.

„Az egyetemi háziszolga” otthona is

100 éve lett a szegedi egyetemé a kora eklektikus stílusban épült, négy utcára szóló, kétemeletes tömb. A szegedi Dugonics téren dobogott immár a Kolozsvárról menekülni kényszerülő magyar tudományegyetem „szíve”.

Itt kapott helyet a rektori hivatal, valamint a bölcsészet- és jogtudományi kar és mind a négy kar dékáni hivatala, továbbá a természettudományi szemináriumok egy része, a hallgatók tanulmányi ügyeivel foglalkozó Quaestura, a gazdasági gondnoki hivatal.

Az egyetemi főépületen belül lakásokat is kialakítottak. 100 évvel ezelőtt a Dugonics téri egyetemi főépületben lakott – az egyetemi Almanach szerint – Steurmann Lipót „központi egyetemi gépész”, Imrei Gyula „egyetemi főpedellus”, Szalagyák Mihály kapus és Piroska József „egyetemi háziszolga” is.

Ide, a Dugonics téri egyetemi épület díszterembe várták 1921. október 9-én Horthy Miklós kormányzót.

A kormányzó kíséretében

Az egyetemi várossá lett Szegedre egy nappal a tanévnyitó ünnepély előtt érkezett a kormányzó. A Szeged című napilap 1921. október 9-i tudósítása szerint Horthy Miklós a vasúti hídon át, a Turán nevű, hat szalonkocsiból álló különvonattal érkezett a Tisza túlsó partjára, Újszegedre, „Szeged gyönyörű testvérvárosába”.

1921. október 8-án „az újszegedi háromszögben és Szegeden” tett látogatást. Katonai szemlén vett részt a Temesvári körúton, majd az ismét Magyarországhoz tartozó Szőregen, Deszken, Kiszomboron át érkezett Szegedre. A lóverseny téri sportünnepély után a „törvényszéki épületben” tartott ünnepi vacsora előtt fogadta az egyetem tanácsát…

Protokoll esemény, mégsem egy a sok ünnepség közül a Ferenc József Tudományegyetem első szegedi tanévének nyitánya. Kifejezte ezt az is, hogy Horthy Miklós kormányzót népes kísérete követte. E küldöttségből kivált Várhelyi prelátus és Ravasz László református püspök, hogy „megáldják az egyetem épületét”. Így alapozták meg a katolikus szegedi nép és a református kolozsvári elit együttélését.

Az első szegedi rektor a tudományegyetem feladatairól

„A nemzet jövőjének egyik erős pillérét mentették meg, akik ezt az egyetemet fenntartották” – fogalmazott a 100 évvel ezelőtti október 9-én a rektor. Menyhárt Gáspár hangsúlyozta: „Szeged város volt az első, amely, mikor egyetemünk a száműzetés könnyáztatta keserű kenyerére kényszerült, kitárta karjait ölelésre az otthonától megfosztott egyetemnek, s nem rettenve vissza attól, hogy a kényes vendég lefokozott igényeinek kezdetleges kielégítésére is nagy áldozatot kell hoznia, igaz magyar vendégszeretettel kínált otthont a hontalanná vált tudománynak és üldözött papjainak.”

„S az egyetem, ha meg nem szűnik (...) ott van, ahol tanárai és ifjúsága tovább folytatják a kultúrmunkát, ahol történetének lelke, múltjának szelleme kisugárzik. (…) Mi itt vagyunk, ezért egyetemünk az, ami volt” – utalt a kolozsvári múltra az első szegedi rektorrá lett jogtudós.

Főszereplő az egyetem díszközgyűlésén és az universitas életében a rektor. Feladatát Menyhárt Gáspár úgy határozta meg, hogy „a rectornak nincs és nem lehet más feladata, mint hogy az egyetem szabadságának, jogainak bátor és hű szószólója, képviselője, tanártársainak igaz, őszinte kartársa, az ifjúságnak pedig jóakaratú tanácsadója, pártfogója és barátja legyen; ezek pedig összességében adják az egyetemnek jól felfogott érdekeit s ezek oltalma mindannyiunk közös kötelessége.”

Az 1581. május 12-én alapított Báthory-féle „académia” jelentőségére nem tért ki Menyhárt Gáspár, mikor az 1872-ben Kolozsvárott létrehozott és 1921-ben Szegedre került „magyar tudományegyetem” feladatait sorolta.

A három feladatkör közül az első: „A tudomány művelése, az elmélyedő búvárlat s ebben a természet, az emberi lélek mélységeinek vizsgálata s feltárása; a világrend jelenségeinek, tüneményeinek észlelése, mibenlétük és törvényeiknek földerítése, a törvényekben rejlő igazságoknak megállapítása s a búvárlat eredményeinek rendszerezése, összefoglalása s ez által a tudománynak teremtése: az egyik s minden egyetemnek közös feladata.”

„A másik: a tudománynak közlése, tanítása, a kialakított igazságoknak átadása a felnövekvő nemzedéknek; bevonása az ifjúságnak a búvárkodó, kutató munkásságba; részesítsük a tudományt életrehívó és előbbrevivő szellemi erőkifejtésben s ezzel a munka folytatása, eszméjének bennök életre keltése, ami egyszersmind biztosítja a munka folytonosságát, termékenységének egyedüli föltételét – mondta. Kifejtette: „Magam is azt tartom, hogy a modern tudománynak legfőbb értéke az ő gyakorlatiassága, ami alatt az értendő, hogy céljául az embert, az élő, a rendeltetése, boldogulása halad embert ismeri.”

„A tudományos búvárlat és tanítás feladatain kívül (…) a magyar egyetemnek sajátos nemzeti feladatot is látok zászlóján” –hangsúlyozta. „A magyar egyetem nem zárkózhatik el, nem élhet csak a tudománynak. S nem főként a vidéki egyetem és különösen a mai időben. (…) Az egyetem, mint nemzeti kultúrintézmény a nemzeti öntudat ébrentartására és ápolására is kiváló gondot tartozik fordítani.”

A sikeres egyetemi munka feltételeit is ecsetelte az első szegedi rektor. Menyhárt Gáspár rektori székfoglaló beszéde teljes terjedelmében elolvasható az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitórium rendszerében elérhető Ünnepélyek... című kötetben.

Díszközgyűlés a díszteremben

Mind az öt helyi napilap hozta a szegedi egyetem 1921. október 9-i díszközgyűléséről szóló hírt – beharangozóként, illetve tudósításkén,t egy vagy két nap késéssel.

„A kultúra kéttornyú templomának aranyveretes kapui holnap reggel megnyílnak Szegeden, hogy bevonulhassanak rajtok a jövendő kor nemes apródjai, kik becsvággyal és erős akarattal járulnak az oltárok elé, magukba szívni a mindenek fölött győzedelmeskedő tudomány igéit…” – kezdődött Az egyetem című vezércikk 1921. október 9-én a magát politikai napilapként meghatározó Szegedi Híradó címlapján.

„Az évtizedes óhajtás beteljesedett: Szeged egyetemi város. (…) A mostani egyetemet nem érezzük másnak, mint csodamagnak, amelyet iszonyatos fekete vihar sodort hozzánk. (…)” – kezdődött a Szegedi Napló Déli Kiadás vezércikke. A „politikai, közgazdasági, irodalmi napilap” elsőként, 1921. október 10-én tájékoztatta olvasóit: „Fölavatták Szeged tudományegyetemét”.

A részletes tudósítás arra is kitért, hogy a 25 díszkocsi a rókusi templomtól milyen útvonalon ért a Dugonics térre. Az ünnepség főrendezője: Szandtner Pál dr. egyetemi tanár terelgette a vendégsereget „a szőnyeggel és pálmákkal” ékesített csarnokban. Ahol „A rector magnificus a főlépcsőn” állt „az egyetem tanácsával, mellettük tradicionális jelmezben négy buzogányos egyetemi szolga.” Az egyetemi tanács tagjainak palástja és díszruhájának „színe megegyezik a karok színeivel, a palástok magas, kihajtott Bocskay-gallérokban végződnek, mellükön a méltóságokat jelző széles ezüstlánc…”

„A szegedi egyetem ünnepélyes megnyitása” címmel a „keresztény politikai napilap”, a Szegedi Új Nemzedék 1921. október 11-én még azt is közölte, hogy „Menyhárt Gáspár rektor és a négy fakultás dékánja hagyományos középkori” díszruháját „Piskolty Károly szegedi szabóiparos” készítette. A Dugonics téri dísztermet „az asztal előtt egy állványon a kormányzói jelvények kis másolata, a szent korona bíbor párnán a kormánypálcával és a birodalmi almával”; „az egyetem megalapítójának, I. Ferenc József királynak arcképe” ékesítette.

„A magyar királyi Ferenc József Tudományegyetemet új székhelyén rendeltetésének átadom és megengedem a közgyűlés megnyitását. isten bőséges áldását kérem tudományos és nemzetnevelő működésükre” – idézte Horthy Miklós kormányzó szavait Az egyetem felavatása című, kolumnás tudósítás a Szegedi Friss Újság 1921. október 11-i számában.

„Vasárnap van, iszonyúan mozgalmas nap, kormányzólátogatás, egyetemavatás, megőrlik bennem az erőt és a figyelmet…” – kezdte napi publicisztikáját „Robitrop” a Szegedben. A liberális lap a címlapján nem, csak a 2. oldalán tudósított: „A szegedi egyetem ünnepélyes megnyitása – Horthy kormányzó látogatásának második napja”.

Apróhirdetések a fölpezsdülő, egyetemi várossá lett Szegeden

„Egyetemi.” Ez lett a kulcsszó a város öt napilapja apróhirdetéseiben. A Szeged azt hírelte például, hogy „Egyetemi hallgatók index felmutatása mellett a filharmonikusok ifjúsági hangversenyeire bérletjegyet 30 koronás árban válthatnak a Belvárosi Mozi” pénztárában.

„Egyetemi tankönyvek összes fakultásra megérkeztek Kovács Henrik könyvkereskedésbe. Kölcsey utca 4.” A vasárnapi hírek között is felbukkant a hirdetés: a Klauzál tér és a Kárász utca sarkán, „Bartos egyetemi könyvkereskedése” orvosi, jogi könyveket kínál magas áron, de ingyen adja „az egyedüli helyes és pontosan összeállított egyetemi útmutatót.

Korrepetálást ajánlott a „Szontágh-Szemináriium” a Templom téren. Vállalták ügyvédi vizsgára”, közgazdasági „egyetemi collogummokra”.

A Feketesas utca 16. szám alatti Gambrinus-büfé tulajdonosa, Kenderesi György fölajánlotta: 10 egyetemi hallgatónak hetenként egyszer ingyen vacsorát, míg az egyetem tanárainak és „az igazolt egyetemi hallgatóknak” az italokból 10% és a teavajból 5% engedményt ad.

Az árnyékos oldalon

A Bánátból és a Bácskából érkező ifjak panaszát a Szeged írta meg. A DMKE-internátusa, hasonlóan több állami középiskolához és ingatlanhoz – az egyetemé lett. Nem maradt „egyetlen intézmény sem, mely a vidéki középiskolák tanulóifjúságának hajlékot adott volna” – panaszolta Klug Péter, a Magyar Dél-Szövetség elnöke.

A városban „nem tudnak lakáshoz jutni a középiskolai diákok” és 70-en kénytelenek 2 szobába „összezsúfolva meghúzódni a Kálvária-utcai Szent Imre-konviktus pincehelyiségben”.

Professzorok a lakásínség idején

Lakásínség közepette kellett elhelyeznie a Kolozsvárott jómódhoz, tágas és szépen berendezett otthonokhoz szokott professzori családokat. Újsághír lett például a gyermektelen vasutas és az egyetemi tanár sztorija. „A gyermektelen vasúti főfelügyelőnek a lakáshivatal 2 szobás szép lakást jelölt ki. Nem fogadta el, mert ő 3 szobához kötötte magát. Ellenben egy egyetemi tanár örömmel költözött oda…”

Olyan kiváló tudósok lettek szegedi polgárrá, mint például a matematikus Haar Alfréd és Riesz Frigyes, a farmakológus ifj. Jancsó Miklós, az ideggyógyász Miskolczy Dezső, a jogász Buza László, a jogfilozófus Horváth Barna, az irodalmár Sík Sándor, a filológus Huszti József és a történész Mályusz Elemér.

Útmutató egyetemi hallgatóknak

„A Délvidéki Egyetemi hallgatók Egyesület, szegedi fiókjának megalakítása céljából, az összes bácskai és bánáti egyetemi” hallgatót és a hallgatónőket is meghívta „a Délvidéki Otthon hivatalos helyiségébe, a Kass szálló sakktermébe”.

A számok beszédesek. A szegedi egyetem kötelékébe 317 joghallgató, 560 medikus és medika, 39 bölcsész tartozott, miközben a matematikával vagy a természettudományokkal 91 fiatal ismerkedett. Az 1921/1922. tanév első félévében összesen 1007 egyetemista, köztük több mint száz nő hozott változást Szeged életébe.

Kiviláglott az „Egyetemisták” alakja az alföldi város szürkeségéből. A "Szegedi kis tükör” című rovat publicistájának megfigyelése, hogy „A kávéházakban, a kora reggeli órákban, fiatal arcokat látni. Új arcokat, amint halálos komolysággal és mély elmerüléssel merednek” a különféle színű „származási lapra” és a fekete Indexükre. Vendégek ők Szegeden, „sőt nagy részben száműzöttek a megszállott Erdélyből”. „Fiatalok, tele hittel, reménységgel, életkedvvel és lendülettel. Életük nagy, mély szenzációja a kávéház, az egyetem, az új város és az új élet. Lázasan készülnek valami nagyra, szépre, amit az öregebbek fáradtan és lemondóan úgy hívnak, hogy Élet! Ezek a fiatalok igazi új honfoglalók. A tudás várát ostromolják és az igazság kapuját döngetik. Mi pedig örömmel és elégedetten látjuk, hogy önkéntelenül is új színt lopnak ebbe a szürke és poros városba…”

Összeállította: Újszászi Ilona

Archív fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár, Somogyi-könyvtár

További információk:

Nézze meg az SZTE Klebelsberg Könyvtár Digitális kurzusai oldalt, lapozzon bele az Egyetem Szegeden című "újságba"!

Nézze meg az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitóriuimai közül az SZTE Képtár és Médiatéka 5 Virtuális kiállítását!

*

Korábban írtuk az SZTE Klebelsberg Könyvtár digitális kurzusairól:

Az SZTE könyvtár digitális oktatóanyaga: interaktív egyetem- és várostörténet (nem csak) diákoknak