Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Gabonakutató Kft. professzora olyan új szelekciós módszertant dolgozott ki, amellyel lehetségessé vált az ellenállóbb növények azonosítása és nemesítése. Ez lehetővé tette olyan kérdések megválaszolását is, amelyre máshol nem találtak megoldást. A kutatás a hazai termelés jövedelmezőségét eredményezheti, és hatással lehet hazánk agrárexportjának növelésére, ezzel pedig a hazai életszínvonal emelkedésére is - tudtuk meg Mesterházy Ákostól.
Mesterházy Ákosnak több évtizedes a kapcsolata a Szegedi Tudományegyetemmel. Az SZTE Növényélettani Tanszék programjában növényi rezisztencia genetikát adott elő, a Mérnökkaron pedig címzetes egyetemi tanári elismerést kapott. Hallgatók munkaprogramjában vett részt, és számos alkalommal az államvizsga bizottság tagjaként is értékelte a karon folyó munkát. A Mikrobiológiai Tanszékkel való kapcsolata is régi, még Ferenczy Lajos professzorral kezdődött az együttműködés, ma pedig Vágvölgyi Csaba professzorral közös projekteken dolgozik, amelyből színvonalas publikációk is készültek.
- Több díjat is kapott már, a Széchenyi-díj milyen helyet foglal el az elismerései között?
- Valóban, kaptam már néhányat, ezek túlnyomórész az agrárszakmai szervezetektől vagy az Agrárminisztériumtól származnak. Üzenetük az, hogy a szakma értékelte, elismerte azt a teljesítményt, amelyet munkatársaimmal együtt értünk el. Nagyra becsülöm a Gábor Dénes életműdíjat. A Széchenyi díj más. Ez a legmagasabb állami kitüntetés, amiben egy kutató részesülhet, e mögött már nemzetközileg is nagyra értékelt munka áll, aminek egyben hazai jelentősége is kiemelkedő. Vagyis, ezt tekintem tudományos pályafutásom legfontosabb kitüntetésének.
- Hogyan tudta meg és hogyan fogadta a hírt a díj elnyeréséről?
- A felterjesztésről tudtam, ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya terjesztett fel. Az, hogy esély is van a kitüntetésre, az idén februárban derült ki, amikor az illetékes kormányhivatal megkérdezte, elfogadnám-e a kitüntetést. Erre természetesen igent mondtam. Ekkor kértek többféle nyilatkozatot, mint jelölttől, és kaptam egy levelet, hogy a díjazottak nevét a Magyar Közlöny március 15-iki számában publikálják. Ez megtörtént, és ettől kezdve tényleg a magas kitüntetés boldog tulajdonosának tudhattam magamat. Azután elkezdtek jönni az e-mailek és a telefonok, amelyek jelezték, hogy sokan örülnek, hogy elnyertem ezt a díjat. Mindenkinek köszönöm!
A Széchenyi-díjat a legkiválóbb kutatók és tanárok kaphatják meg. Az Országgyűlés 1990. január 25-én döntött arról, hogy a korábbi Állami Díj helyett Széchenyi-díj adományozható annak, "aki a tudományok, a műszaki alkotások, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás-nevelés terén kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert eredményt ér el". Az állami kitüntetésben részesülők névsorát 2021. március 15. alkalmából nyilvánosságra hozták. A Széchenyi-díjakat a jelenleg érvényben lévő járványügyi korlátozások miatt, későbbi időpontban adják át.
- Mit tart a legfontosabb eredményének?
- A búzára és a kukoricára is kidolgoztunk egy olyan rezisztenciavizsgálati módszertant, amely sokkal pontosabb, mint amit máshol használnak. A nagyobb pontosság vezetett olyan felismerésekre, amelyeket ezek nélkül nem lehetett volna elérni. Előállítottunk olyan kalászfuzáriummal szemben ellenálló törzseket, amelyek ma a világon a legjobbak közé tartoznak. Ez a metodika tette lehetővé, hogy a rezisztencia és a toxinszabályozás fontos részleteit megismerjük. Ezen túl kidolgoztunk egy fungicides technológiát búzában, amely a rezisztenciaszinttel kombinálva akár 95-98 százalékos toxincsökkentést is elérhet. Végül kidolgoztuk azt a fajtavizsgálati metodikát, amellyel meg lehet akadályozni a nagyon fogékony vagy fogékony fajták, hibridek köztermesztésbe kerülését, és olyan fajták és hibridek előnyben részesítését, amelyek alacsony fertőzöttséggel és toxintartalommal rendelkeznek járványos években is. Ez egyben alapja az élelmiszer- és takarmánybiztonság jelentős növelésének. Ez egyben alapja az élelmiszerbiztonság és takarmánybiztonság lényeges növelésének. Ezek kihatása azokban az években, amikor a növényeket járványok pusztítják, sok tízmilliárd forintnyi kár igen lényeges csökkentése. Ráadásul a közegészségügyi, mezőgazdasági, nemzetgazdasági pozitív kihatásai is egyértelműek.
- A kutatás eredménye hogyan hasznosul?
- Ennek a munkának az eredményei segítenek az EU élelmiszerbiztonsági toxin határértékek betartásában, amely az ellenállóbb fajtákban és a korábbinál hatékonyabb növényvédelmi technológiával segít. Ebben nem a már bekövetkezett kár mérséklése a fontosabb, hanem a megelőzés, amelynek a betegség-, és toxinellenállóság a lényege. A megelőzést állítottuk a középpontba. A toxinszennyezés kialakulását fékezzük, amennyire lehet, ezért kulcskérdés az ellenállóság javítása. Ilyen szegedi fajták már ma is vannak a piacon, tehát nem a távoli jövőről beszélünk. Sajnos, a bekövetkezett súlyos toxinszennyezést gazdaságosan mérsékelni már nem, vagy alig lehet. Az egészségesebb takarmány révén az állattenyésztés gazdaságossága is javul, ez akár a húsárak a vártnál mérsékeltebb emelkedésében is játszhat szerepet. A munka lényegesen növelheti a mezőgazdasági export gazdaságosságát és versenyképességét, itt százmilliárdos tételekről van szó. Lehet, hogy erről az „egyszerű ember” nem tud, de a javuló életszínvonalból áttételesen ő is részesedik.
agrármérnök, az MTA rendes tagja 1945. január 14-én született az akkor Németországhoz tartozó Deutsch Kronéban (ma Walcz, Lengyelország.)
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem jogelődjénél, a keszthelyi Agrártudományi Főiskolán szerzett (egyetemi rangú) diplomát, 1967-ben. 1979-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (Phd), 1990-ben az MTA doktora lett. 2007-ben az MTA levelező, 2013-ban rendes tagjává választotta.
A Német Demokratikus Köztársaságban kezdett dolgozni 1968-ban, 1970-től az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében, 1972-től a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben, majd annak jogutódjában a GK Kft.-ben folytatta tudományos munkásságát tudományos tanácsadóként, főosztályvezetőként, tudományos igazgatóhelyettesként. Kutatóintézeti munkája mellett a Szegedi Tudományegyetemen és a Szent István Egyetemen oktatott, utóbbinak egyetemi magántanára volt. A Kaposvári Egyetem is címzetes egyetemi tanár címmel ismerte el munkásságát. 1998-2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.
Fő kutatási területe a gabonafélék, főként a búza és a kukorica rezisztencianemesítése toxintermelő gombákkal szemben, élelmiszerbiztonsági toxikológiai kutatás, növényvédelmi technológiák fejlesztése toxintermelő gombákkal szemben.
Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet munkájában vesz részt, több mint ötszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Többek között 1992-ben Akadémiai Díjjal, 2005-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 2015-ben vehette át a Gábor Dénes Életmű Díjat a hazai növénynemesítés területén végzett több mint négy évtizeden átívelő munkásságáért.
SZTEinfo - Lévai Ferenc
