Egy nyitott gerinccel született, 4 hónapos kisfiút fogadott örökbe a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakos házaspárja. Várkonyi Beáta és Gábor kendőzetlenül beszélt az örökbefogadás részleteiről, szülővé válásuk folyamatáról és Bende fejlesztéséről. Segítik-e őket egyetemi pszichológia tanulmányaik a helyzet kezelésében és feldolgozásában? – erről is kérdeztük a fiatal házaspárt.
- Hét éve alkotunk egy párt, már a kapcsolatunk kezdete óta biztosak voltunk benne, hogy gyermeket szeretnénk – kezdte el történetüket Várkonyi Beáta. A Szegedi Tudományegyetem pszichológia alapszakán végzős hallgató, és férje, Várkonyi Gábor először a Marie Claire hasábjain meséltek hosszan történetükről. Kendőzetlenül beszéltek arról, hogy a várt gyermekáldás elmaradt, a sikertelen próbálkozások után az örökbefogadás mellett döntöttek.
|
Bende 4 hónapos korában került örökbefogadó szüleihez,
akik mindennél jobban vágytak egy gyermekre |
A kórházban hagyta a vér szerinti anyja
2017-ben hívták be őket a TEGYESZ (Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat) irodájába, hogy megtartsák az első beszélgetést és megkérjék a párt, határozzák meg, milyen nemű, korú, származású kisgyermeket szeretnének örökbe fogadni. Arról is dönteniük kellett, hogy elfogadják-e, ha a kicsinek egészségi problémái vannak. A házaspár a rendszer szemében igen elfogadó jelöltnek számított: nullától négyéves korig akár testvéreket is elfogadtak volna, származási és nemi kikötés nélkül.
Bende létezéséről aztán mégis egészen más úton értesültek, a szerencsés véletlennek köszönhetően. 2019-ben Gábor régi barátai, akik maguk is örökbefogadó szülők, meséltek a házaspárnak egy három hónapos, nyitott gerinccel született kisfiúról, aki a Péterfy Sándor Utcai Kórházban él, és akinek minél hamarabb örökbefogadókat kellene találni, hogy el lehessen kezdeni a fejlesztését. Bea és Gábor nem haboztak.
Mivel a Péterfy Kórházban fekvő kisfiú történetéről a Baptista Szeretetszolgálat egyik e-mailjéből értesültek Beátáék ismerősei, ezen az úton indultak el ők is, és a találkozás másnapján már fel is vették a kapcsolatot a szervezettel. Egy ügyintéző segítségével eljutottak a kórház orvosaihoz, akikkel leegyeztetve engedélyt kaptak arra, hogy négy nap múlva, augusztus 22-én meglátogassák Bendét.
- A kórházban megtudtuk, hogy Fecókának hívják, májusban született Debrecenben. A terhesség 32. hetében derült ki róla, hogy nyitott gerinccel fog születni. A hír hidegzuhanyként érte a vér szerinti szüleit, akik kifejezetten várták a baba érkezését. Ezt a traumát azonban nem tudták feldolgozni, ezért döntöttek úgy, hogy lemondanak róla, és a kórházban hagyják – magyarázta Beáta, akitől megtudtuk, hogy Bende több ortopédiai nehézséggel született: térdficammal, dongalábbal, kétoldali csípőficammal, alsóvégtagi bénulással, ezeken kívül pedig agykamratágulata is volt. Élete első három hónapjában műtétek sorozatán kellett átesnie, amiknek köszönhetően a tágulatot tökéletesen megoldották, és bár látszódott, hogy Bende nem tipikus fejlődésű baba, mikor Beátáék meglátogatták, már bénulásról sem volt szó.
A Bendét kezelő orvos felvázolta a házaspárnak a legjobb és a legrosszabb lehetőségeket is: a legoptimistább verzió szerint, ha segédeszközökkel is, de Bende felnőve képes lesz járni, míg a legrosszabb verzió szerint kerekesszékes lesz, és nem tudni, hogy a vizelet- és széklettartása, hogyan fog alakulni.
Beáta és Gábor beszélgetett a kisfiúról a szüleikkel, konzultáltak orvossal, végül döntöttek. – Úgy gondoltuk, elmehetünk mi a világ összes orvosához, próbálhat minket bárki jobb belátásra bírni és a realitás talaján tartani, Bende akkor is a mi gyerekünk lesz. Úgy éreztük, hogy ő nekünk született. Ezt pedig csak azt tudja megérteni, aki már átélt hasonlót. Eljátszottunk egyébként azzal a gondolattal, hogy vajon elbírunk-e egy ekkora kihívást. De ez sem Bendéről szólt, hanem rólunk, hogy vajon elég jó szüleivé tudunk-e válni – mondta Beáta.
|
A kis Bende Dévény-terápiára jár, TSMT-tornázik,
konduktor, gyógytornász is foglalkozik vele és
az otthoni torna is rendszeres |
Pszichológia és gyermeknevelés
- Segítenek-e a pszichológiai tanulmányaik a helyzet feldolgozásában, kezelésében és a gyermeknevelésben? – kérdeztük a házaspártól, akik határozott igennel válaszoltak.
- Az egyetemi pszichológia tanulmányaink során egyfajta szemléletet kaptunk. Tanultunk az örökbefogadásról, a kötődéssel kapcsolatos problémákról, hogy mire kell figyelni ezzel kapcsolatban. Rengeteg háttéranyagot olvastunk a gyermekneveléssel kapcsolatban. Az emberi lélekről tanultak olyan látásmódot adtak, amelynek segítségével jobban tudjuk segíteni Bende fejlesztését – magyarázta Gábor.
Beátától megtudtuk: az örökbefogadásról nem köntörfalazna Bende előtt. Nyíltan beszélgetnek vele arról, hogy egy másik néni pocakjában fejlődött, később került szerető szüleihez. A pszichológia meghatározza hétköznapjaikat és jövőbeli terveiket is. - Nagyon érdekel a gyermekpszichológia, és az egészségpszichológia vonal. Elképzelhető, hogy olyan családokkal szeretnék majd foglalkozni, ahol a mozgásproblémás gyermek miatti sokkot fel kell dolgozniuk a szülőknek – hallottuk Beától.
|
Zsip zsup, Bende zsup... |
Alapítvány létrehozását tervezik
Az, hogy egy nyitott gerinccel született kisfiút fogadtak örökbe, óriási felelősséget és egyben lehetőséget is jelentett a számukra: rajtuk állt, hogy mindent megtegyenek annak érdekében, hogy Bende a legjobb kezekbe kerüljön, és hogy a lehető legjobbat hozhassa ki magából. Tapasztalatikat és eredményeiket osztják meg a Bendéről szóló Facebook oldalukon, amely eredetileg a család számára jött létre, de egyre többen bekövették az ország különböző pontjairól. Itt hétről hétre figyelemmel kísérhetjük a kisfiú fejlődését, aki 19 hónapos kora óta folyékonyan beszél. József Attila altatóját fejből szavalja a szüleivel. A játék és hancúrozás mellett Dévény-terápiára jár, TSMT-tornázik, konduktor és gyógytornász is foglalkozik vele, és az elmúlt időben több műtéten is átesett. Az állapota folyamatosan javul, szülei pedig továbbra is töretlenül hisznek benne és támogatják mindenben.
Jövőbeli terveik között szerepel, hogy más gyermekeknek is segítséget nyújthassanak, ennek érdekében egy alapítvány létrehozásán dolgozik a házaspár.
Fotó és szöveg: Bobkó Anna