Tabutémákat vetett papírra az SZTE egykori hallgatója

Egyfajta terápiaként, mindössze három hónap vetette papírra a 10 éve külföldön élő Stájn Emma azt a sok-sok nehézséget, amivel az első, Németországban töltött évek alatt szembe kellett néznie akkor, amikor úgy döntött szociális munkás, majd nevelőszülő lesz.

- A Szegedi Tudományegyetemen szerzett tudás, amit az oktatóknak sikerült sokrétűen átadniuk, ma nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hivatásomat alázatosan tudjam gyakorolni a menekültekkel – hallottuk Stájn Emmától, az SZTE egykori szociális munka szakos hallgatójától.

Az SZTE egykori hallgatójának diplomáját gond nélkül sikerült honosítania és nyelvtudásán is csak keveset kellett csiszolnia ahhoz, hogy nyelvvizsgát tegyen nyugaton.

-A nevelőszülőség egy olyan hivatás, ami nagyon nehéz és kihívásokkal teli. Külföldön azonban sokkal jobban megvan becsülve, mint odahaza. A könyv többek között ezt is részletesen bemutatja – emelte ki a szegedi kötődésű írónő.

Stájn Emma mindezt saját történetén keresztül láttatja, méghozzá rendíthetetlen erővel és végtelen őszinteséggel. Kőbölcső című könyve tehát az egyetemen szerzett tudására, a szociális szakemberként és nevelőszülőként szerzett tapasztalataira épül. Emma ezzel szeretne reális képet nyújtani arról, mit jelent a hétköznapokban egy traumatizált és egy saját kisgyermekek nevelése.

-A Kőbölcsőből kiderül, hogyan éltük meg a külföldi letelepedést, miként sikerült beilleszkedniük a gyerekeinknek. Mindez milyen hatást gyakorolt a férjemmel a házasságunkra és nem utolsó sorban az is világossá válik az olvasó számára, hogy milyen hatással van egy teljesen hétköznapi családra az, ha egy kétéves korára érzelmileg sérülté tett gyermeket vesz magához. A regény legfőbb célja ez: felhívni a társadalomban élők figyelmét arra, hogy nevelőszülőnek lenni nem olyan egyszerű és mesebeli, mint, amilyennek látszik –mondta Stájn Emma, a Szegedi Tudományegyetem egykori hallgatója.

A könyv a megjelenést követően szinte futótűzként szaladt végig a legismertebb portálokon és a közösségi média felületein, Emma szerint mindez annak köszönhető, hogy a szöveg könnyen érthető és arra törekszik, hogy a nevelőszülő perspektíváján keresztül mutassa be a család mögött álló, kihívásokkal teli éveket. Azt az időszakot, ami folyamatosan feszültségekkel, szomorúsággal, békétlenséggel volt tele, legfőképp azért, mert nehézséget okozott egy olyan kislány elfogadása, aki képtelen volt szeretni őket, és ők sem tudták szeretni őt úgy, ahogy „illett volna”.

Ennek kapcsán a szerzőben olyan kérdések merülnek fel, hogy: kell-e, lehet-e választani a saját és a nevelt gyermek problémái között? Meddig lehet elviselni az elviselhetetlent? És nem utolsó sorban, hogy az igazságszolgáltatás miért olyan igazságtalan?

Az önéletrajzi regény egy drámai látlelet arról, hogy milyen hullámokat vethetnek a traumák maguk körül, és hogyan sodorhatnak el mindenkit, aki csak a közelébe kerül.

SZTEinfo - Pósa Tamara