Lakásotthonból a Szegedi Tudományegyetemre

Bencze Alex, a Szegedi Tudományegyetem ETSZK elsőéves hallgatója hat évvel ezelőtt került a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató bácsalmási lakásotthonába, ahol azóta is él, jelenleg utógondozottként. Korábban nevelőszülők gondozták testvéreivel együtt, vér szerinti szülei már gyermekkorában lemondtak róluk. Alex a sok-sok lelki sérelem és megpróbáltatás ellenére mégis úgy döntött, a tévhitekkel ellentétben megpróbál sikeres életet élni.

A bácsalmási lakásotthonban először a roma származású fiú kognitív képességeire figyeltek fel a nevelők, akik ezt követően a helyi Hunyadi János Gimnáziumba irányították őt, ahol négy évvel később Alex példás eredménnyel érettségizett. Nemcsak az intézmény tanárai, hanem annak igazgatója is megkedvelte és gondolkodás nélkül karolta fel a gyermekvédelmi gondozásban élő fiatalt azért, hogy a rajta ejtett sebek mielőbb begyógyulhassanak. Ebben nagy szerepet játszott a sport is. Alex versenyszerűen kézilabdázik a Bácsalmási PVSE-ben.

– A sport nemcsak alázatra és kitartásra nevelt, hanem továbbtanulásra is ösztönzött. Sajnos egy korábbi sérülés miatt azonban le kellett mondanom arról, hogy a Testnevelési Egyetemen tanulhassak tovább. A jog nagyon érdekelt, viszont túl száraznak bizonyult. Így esett a választásom végül az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Karra, ahol egy évvel ezelőtt ápolóként kezdtem meg tanulmányaimat. Az oklevél megszerzését követően szeretnék még egy egyéves képzésen is részt venni, majd főállásban a Terrorelhárítási Központ (TEK) egészségügyi csapatának tagja lenni – kezdte gondolatait Bencze Alex, a SZTE hallgatója.

A korát meghazudtoló bölcsességgel rendelkező fiatalnak egy célja van: olyan hivatást űzni, ami örömet okoz és biztos anyagi hátteret nyújt.

Bencze Alex a politikai életben is jártas. Alpolgármestere és egyben képviselője a bácsalmási Városi Ifjúsági Önkormányzatnak, emellett hasznos programok lelkes szervezője. Szabadidejében fest és verseket ír, előbbi hobbijának köszönhetően nemrégiben különdíjas lett a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató „10-esre fel” néven futó, születésnapi pályázatán.

A szolgáltató a nagykorúvá válóknak sem engedi el a kezét. Azoknak, akik úgy döntenek, hogy középiskolai tanulmányaik befejezése után tovább tanulnak, tanulói jogviszonyuk ideje alatt utógondozói ellátásuk akár 25 éves korukig is megmaradhat. A fiatalok attól függően, hogy milyen típusú oktatásban részesülnek, lakhatnak nevelőszülőknél, lakásotthonban, de akár külső férőhelyen is, például albérletben. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató azonban ezen felül is támogatja őket. A szervezet tanévkezdéskor levélben tájékozódik arról, hogy a felsőoktatási intézményekben tanuló utógondozottaknak mire lenne szüksége a mindennapokhoz és azt lehetőségeihez mérten igyekszik biztosítani az adott személyek számára.

– Sokszor megtapasztaltam, hogy az emberek többsége hovatartozás alapján különbözteti meg a másikat, szerencsére engem egyetlen egyszer sem érte atrocitás azért, mert roma vagyok és gyermekvédelmi gondoskodásban élek. Véleményem szerint a kisebbségben élőkön belül is van különbség, a gond viszont az, hogy ezeket a közösségeket a társadalom tagjai egy kalap alá veszik – emelte ki Alex.

Nem csak ezt tartja óriási problémának, hanem azt is, hogy a fiatalok többsége a mának él és nem tűz ki hosszútávú célokat maga elé. Alexnek a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató munkatársai nyújtottak támaszt. Bár nehezen illeszkedett be a lakásotthon életébe, mindenben támogatták. Segítettek neki megtalálni az egyensúlyt a hétköznapokban és a való életben. Ennek köszönhető, hogy pontosan tudja, hogy hol szeretne tartani öt év múlva és ezért végtelenül hálás is.

A szervezet mellett Alexnek a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karon oktatók és a vele egy szakon tanuló csoporttársak is hasonlóan biztonságos közeget nyújtanak. A roma származású fiú nem érzi magát megkülönböztetve, elégedett a magas szintű oktatással és örül, hogy az egyetem ugródeszkát biztosít számára a továbbtanuláshoz.

– A múltat soha nem fogom tudni elengedni, megszokni és megérteni, ám anélkül nem lennék ma az, aki vagyok. Azt hiszem éppen ez az, ami éltet, motivál, és visz előre – zárta gondolatait az SZTE hallgatója.

SZTEinfo - Pósa Tamara

Fotó: Gémes Sándor