Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A zümmögők a Szegedi Tudományegyetemen falai között is különleges szereppel bírnak. Amellett, hogy az irántuk érdeklődőknek már több éve lehetőségük van kiváló szakemberektől elméleti tudást szerezni a létezésükről, Sipos József, növényorvosnak-méhészmesternek köszönhetően a gyakorlatban való működésük is elsajátítható.
Kicsik, erősek, okosak és egészséges édességgel látják el az emberiséget immár több, mint 6000 éve – ők a méhek, akik létezését 1994 óta Magyarországon minden április 30-án, a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére ünnepeljük.
Az SZTE oktatója szerint az elmúlt, közel 30 évben a kezdeményezés célja - amely létrejöttekor a mézfogyasztásra épült - nagymértékben megváltozott. Tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy az egészséges életmód iránti hajlam az elmúlt évtizedekben megnőtt, sőt, magával hozta a tápláló, aranysárga édesség sűrűbben és sokrétűbb módon való fogyasztását is. Ezért azonban nem csak az emberi szervezet hálás, hanem a növény és állatvilág is.
Hosszú évek óta tanítok növényvédelmi állattant és biológiai növényvédelmet a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán, ahol az elméletben átadott tudást igyekszem mindig egy kicsit közvetlenebbé és érthetőbbé tenni azzal, hogy ismertetem a hallgatókkal a saját tapasztalataimat, amelyet az elmúlt 27 évben szereztem a méhészkedés területén. Ebből adódóan van lehetőségem konkrét példákon keresztül beszélni arról, hogy mennyire fontos a természet, a növények és az állatok iránti szeretet és tisztelet, elsősorban azért, mert nekik is van lelkük, másodsorban pedig azért, mert ők értünk vannak – kezdte gondolatait Sipos József.
Sipos gazda szerint egy-egy méhészkedéssel kapcsolatos képzés elvégzése az SZTE-n nem csak arra jó, hogy szakmát szerezzen az ember, hanem arra is, hogy megismerkedjen az egyik legnépszerűbb rovarcsalád tagjaival, azok szerepeivel és munkájukkal, illetve, hogy ezzel együtt egy világos képet kapjon arról, hogy mennyire fontos a környezettudatosság és az egészséges életvitel kialakítása.
A méhek olyan indikátorok, akik képesek megmutatni, hogy a közvetlen környezetünkben mely területek azok, amelyek szennyezettek, emellett pedig hozzásegíthetnek bennünket egy olyan gazdasági tevékenység folytatásához is, amely még ma is rendkívül nemes és kivételes dolognak számít. Míg Amerikában vagy Franciaországban fizetnek a megporzásért, addig Kínában ugyanezt könnyű testű fiúk, lányok végzik úgy, hogy a gyümölcsfákon ülnek, és kisebb-nagyobb tollakkal viszik fel a virágport a virágokra. Mindezt azért, mert az ember nem figyelt a jelekre, amelyeket a méhek küldtek annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a környezetszennyezésre és annak a következményeire – ismertette az oktató.
Elsőre minden bizonnyal nehéz elképzelni, hogy az ember igenis képes a sárga csíkokkal tarkított rovarokkal való kommunikációra, ám az SZTE oktatója szerint mindezt rövid idő alatt meg lehet tanulni. Mindössze oda kell figyelni a zsongásra, a hangokra, az illatokra és a jelekre, amelyeket küldenek. Ezeket a trükköket ő már viszonylag korán, gyermekkorában igyekezett ellesni és megtanulni a térségben élő idősebb méhészektől. Általános iskolás tanulmányait követően a hódmezővásárhelyi Alföldi ASzC Gregus Máté Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola tanulója lett, ám tanárai és szülei bátorítására mindeközben elvégzett egy méhész szakképzést is. Később ezt egy mesterképzéssel egészítette ki, így vált belőle méhészmester. Sőt egyetemi tanulmányai alatt is fontos szerepet töltött be nála a dolgos rovarok világa.
Véleménye szerint, ha valakitől tanulni lehet, azok a méhek. Kasztokban való mozgásuk pedig egészen csodálatra méltó. A tagok ugyanis kiváló példái annak, hogy hogyan kellene az embereknek egymásra odafigyelniük, a másik munkáját megbecsülniük, óvniuk, szeretniük és egységben létezniük ahhoz, hogy segíteni, támogatni tudják egymást. Az oktató szerint hosszútávon mindehhez egyedül kevesek vagyunk.
A beszélgetés végén Sipos József kiemelte, hogy mit tehetünk mi magunk a kis izgő-mozgókért azon kívül, hogy odafigyelünk a kommunikációjukra és leszűrjük belőle önmagunk számára a hasznot.
Fontos, hogy a Méhek napján, a méhek mellett a többi porzóról is megemlékezzünk, hiszen, ha nincsenek megporzó rovarok, nincs gyümölcs, ha nincs gyümölcs, nincs termés, és ha nincs termés nincs élelem. A legtöbb, amit tehát mi, átlagemberek tehetünk az az, hogy magunk is ültetünk néhány olyan növényt, amely virágot hoz. Ehhez elég lehet egy kisebb erkély, egy terasz, egy udvar, de egy lakóparki kert is, amely szinte egész évben képes a méhek számára biztosítani a méhlegelőt. Mindebben egyébként óriási szerepük van az oktatási intézményeknek is, hiszen a gyermekek, hallgatók számára ők azok, akik a legalapvetőbb ismereteket át tudják, át kell, hogy adják. Például úgy, hogy méhészetekbe viszik őket, kirándulás gyanánt – emelte ki Sipos Gazda.
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar, Növényvédelmi Intézetének tanára végezetül megerősítette a sokak által jól ismert mondást, miszerint, ha a méhek kihalnak, velük együtt az emberiség is elvész. Sipos József növényorvos célja éppen ezért nem más, mint, hogy a külföldön és idehaza szerzett gazdag, szakmai tapasztalatokat kamatoztassa, azért, hogy friss, ellenőrzött, vegyszermaradék-mentes, egészséges élelmiszerek és alapanyagok kerüljenek a magyarok asztalára.
SZTEinfo - Pósa Tamara
Fotó: Sipos József
