Költő, író, műfordító, szerkesztő és az SZTE oktatója a sokoldalú Orcsik Roland

A Vajdaságban született Orcsik Roland. Mindössze 16 évesen, 1992-ben döntött úgy, hogy elköltözik szülőföldjéről a Délszláv háború miatt. Magyarországra jött a jobb megélhetés reményében. Ekkor kamaszodott, „mikor az ember egyébként is az útkeresés fázisában van” – válaszolta a beszélgetőpartner, Dr. Mikola Gyöngyi, az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (BTK) adjunktusa kérdésére. A spontán bemutatkozásból kiderült az is, hogy Orcsik Roland immár a Szegedi Tudományegyetem Szláv Filológia Tanszék adjunktusa, a Tiszatáj folyóirat szerkesztője. Számos díjat elnyert, legutóbb 2020-ban Térey János-ösztöndíjat.

A három legutóbbi Orcsik Roland-mű köré épült a Dugonics Társaság legutóbbi beszélgetős programja. Két verseskötet – Harmadolás (2015), Legalja (2020) – és egy regény – Fantomkommandó (2016) – került terítékre. Utóbbi sokat merít Orcsik Roland élettörténetéből. Egy szétbomlott civilizációt ábrázol, valamint több apokaliptikus szituációt megidéz.

„Azt éreztem, hogy tele van a fejem történetekkel és hogy ezeket a történeteket nem a versben tudom elmondani” – fogalmazott Orcsik Roland annak indokaként, hogy a Fantomkommandó esetén miért választotta a prózai kifejezésmódot a vers helyett. „A prózában az hajtott, hogy olyan illúziót hozzak létre, hogy az olvasó szinte lássa maga előtt az utcát” – tette hozzá. A regényeben megjelennek az önéletrajzi elemek, például a zene kapcsán. Orcsik Roland elárulta, hogy korábban saját zenekarában játszott. Az édesapja a mai napig dobol. A Dugonics-esten azt is megtudtuk, hogy az önéletrajzi elemekre, mint nyersanyagokra tekint az író, annak érdekében, hogy a regény szereplőit megtöltse élettel, de közben figyelt arra, hogy kellően átalakítsa azokat.

A kettős identitásról, valamint politikai és vallási kérdésekről is szó esett. Például a Legalja című verseskötetére jellemző, hogy olyan szófoszlányokat használ, melyek azt a hatást keltik, mintha a szavak összetörtek volna. Orcsik Roland hisz abban, hogy „ha találkozunk valamivel, amit radikálisan nem értünk, de kellő időt szánunk rá, akkor azt megértjük”. Majd hozzátette, hogy ebben a kötetben az olvasó az, aki a versekben szereplő szófoszlányokból összeteszi a nyelvet és ezáltal értelmet ad annak.

,,Írók, költők Szegedről". Ezzel az előadás-sorozatával népszerűsíti a köztünk élő irodalmárokat a város egyik legpatinásabb civil szervezete. A Dugonics Társaság alelnöke, az est házigazdája Dr. Németh T. Enikő az SZTE BTK Általános Nyelvészeti Tanszék tanszékvezető professzora és az online térben résztvevő hallgatóság is feltette kérdéseit. Érdekes diskurzus alakult ki Orcsik Roland zenei inspirációiról, az irodalom oktatásáról. A saját tapasztalatok megosztása mellett arról is szó esett, hogy miként hozhatnák közelebb az irodalmat a diákokhoz és az egyetemistákhoz. Többen is hangsúlyozták: az irodalmi mű befogásához kell az élmény.

SZTEinfo – Móczár Dóra

Fotó: Ocskó Ferenc