Bezár

Hírarchívum

Kiemelt_Szent-Gyorgyi_levelekkel

A cikkeket és könyveket író Szent-Györgyi Albert „utcára vitte a tudományt”

A cikkeket és könyveket író Szent-Györgyi Albert „utcára vitte a tudományt”

2020. szeptember 20.
13 perc

Könyvek között dolgozott szegedi laboratóriumában Szent-Györgyi Albert, neve több száz publikáció élén olvasható, életművével számtalan cikk és számos könyv foglalkozik. Szent-Györgyi Albert milyen szerepet vállalt a tudománynépszerűsítésben? – merült fel a kérdés a 91. Ünnepi Könyvhéten. E rendezvény-sorozathoz 2015 óta minden évben „Az SZTE utcára viszi a tudományt” mottóval csatlakozott a szegedi egyetem. 2020-ban – annak ellenére, hogy a könyvünnep a koronavírus-járvány miatt őszére tolódott, s néhány könyvbemutató elmaradt – több mint ötven SZTE-s oktató vagy alumnus vett részt a könyvheti ismeretterjesztésben.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A tudománynépszerűsítésben, az ismeretterjesztésben jeleskedő Szent-Györgyi Albert gyakran szerzője és egyre többször szereplője újságcikkeknek. A 38 éves ismeretterjesztő tudós és 77 éves „jó könyv” szerző Nobel-díjas kutató portréjának változását is fölvillantjuk.

 

 

Bibliográfia és cikkgyűjtemény

 

Szerzőként Szent-Györgyi Albert neve 459 publikációban tűnik föl a műveiről 1991-ben Zallár Andor által készített bibliográfia szerint. Ez az összegzés az 1912 és 1989 közötti időszakban elérhető szövegeket, jórészt tudományos cikkeket, leltározta. Ám a Szent-Györgyi-féle publikációk száma folyamatosan növekszik annak köszönhetően, hogy a korábban csak nyomtatásban megjelent szövegeket digitalizálják, így felszínre kerülnek olyan írások is, amelyekről az életmű kutatói korábban nem tudtak. (E „Szent-Györgyi leltár” elkészítését sürgette Írások Szent-Györgyi Albertról című cikk-gyűjteményében Péter László, az SZTE irodalomtörténész professzora, tudomány- és helytörténész.)


Szent-Gyorgyi_oktato

 

A szegedi egyetem kutatójának a neve 1928 és 1948 között a Délmagyarország című helyi naplilap 525 cikkében bukkan föl – derül ki a Szegedi Egyetemi Tudástár 3. kötetéből. E könyv annak a digitalizálási programnak az egyik eredménye, amelyben a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtár és a Somogyi-könyvtár együttműködött. Az 1910-ben alapított Délmagyarországban Szent-Györgyi Albert neve leggyakrabban 1937 és 1938 között, azaz a Nobel-díj elnyerése után, majd 1940 és 1941 táján, vagyis rektorságának az időszakában tűnik föl – olvasható e kötet előszavában.

 

A Hannus István, az SZTE vegyészprofesszora válogatásában megjelenő cikkgyűjtemény második része Nobel-díjas kutatónk amerikai időszakát nyomon kísérő The New York Times Szent-Györgyi Alberttel kapcsolatos írásaiból szemléz. Az egyik legismertebb amerikai napilap cikkei nyomán kitűnik: Szent-Györgyi ottani tudományos és közéleti szerepének egyik legaktívabb korszaka – 28 cikkel – az 1960-as évek eleje, amikor az atomháború ellen írt olvasói leveleket; a másik a ’70-es évek, amikor a 32 cikkben – többek között – a vietnámi háború ellen emelt szót.

 

 

Középpontban a tudós és a felfedezés

 

„Szeptember óta a szegedi egyetemen dolgozik dr. Szent-Györgyi Albert professzor, és a Kálvária téri laboratóriumban a legnagyobb csendben végzett munkájára felfigyel az egész tudományos világ” – írta 1931. március 10-i riportjában a Délmagyarország munkatársa. A Szegedi egyetemi tanár nagy jelentőségű felfedezése – Dr. Szent-Györgyi Albert kutatásainak eredményéről című cikk szerzője „(v. gy.)”.

A Délmagyarország első tudományt népszerűsítő cikkének szerzője vázlatot és módszert is kínál az ismeretterjesztéssel foglalkozó újságírók számára.

 

Sz-Gy_VEr_gy_cikk_dm_1931_056_pdf1


A jótollú Vér György újságíró tudománynépszerűsítő munkáját nem segíthette fotó vagy videó, ezért szavakkal, de érzékletesen ismerteti a kutatómunka legújabb eredményét, bemutatja a felfedező tudóst és azt a helyet, azt a– jelenlegi Déri Miksa szakközépiskola műhelyében berendezett – laboratóriumot is, ahol a 38 éves kutató dolgozik.

 

Az 1931-es napilap gyorsaságát jelzi, hogy az újságíró rögzíti: Most került nyilvánosságra kutatásainak legújabb eredménye, ami nagy jelentőségű felfedezést jelent az orvostudomány terén. A professzor meghatározta a bronzkór kórokozóját, és ezzel az anyaggal a lehetőségek egy új sorát nyitotta meg. A megállapítások nagy feltűnést keltettek az orvostársadalomban, a szakkörök nagy érdeklődéssel várják Szent-Györgyi professzor további eredményeit.” A felfedezés részleteire cikkének későbbi bekezdéseiben tér ki az újságíró, mert fontosnak tartja bemutatni a szegedi egyetem új professzorát a város újságolvasó közönségének.

 

Szent-Györgyi Albert személyének a jelentőségét azzal is bizonyítja az újságíró, hogy röviden vázolja életútját. „Szent-Györgyi professzor nevét a külföld jobban ismeri, mint saját városa. Tudományos működését Németországban kezdte, majd Hollandiában dolgozott hét évig, többek között tanára volt a leideni egyetemnek is. Négy évet Angliában töltött, egy évre meghívták Amerikába, és munkásságának, kutatásainak híre egyre nagyobb területeket futott meg.”

 

Milyen a tudományos világban magának nevet szerző ifjú kutató? Az újságírót laboratóriumában fogadó újságíró Szent-Györgyiről rajzolt képe máig rögzült a szegediek tudatában: Mosolygás és szerénység az első impressszió, ahogy a fiatal professzor elhárítani igyekszik az érdeklődést. Közvetlenség és egyszerűség jelzi egyéniségét, ahogy kedves mosolygással rágyújt kis angol pipájára, majd egy pillanat türelmet kér, amíg a laboratóriumban eligazít egy esti kísérletet. Asztalán levéltömeg, angol és amerikai küldemények: érdeklődések és értesítések. És a falon egy angol tábla, az íróasztallal szemben könyvek, kémcsövek és egy nagy tartály a sarokban. Valami közvetlen amerikai írónak látszik, ahogy keresetlen öltözékében visszatér. Elhárítani igyekszik az érdeklődést, ki szeretne térni a kérdések elől, szerénységével szinte kisebbíteni akarja munkásságának eredményeit.”

 

 

Szakcikk és ismeretterjesztés jelentősége

 

A tudománynépszerűsítésben a szakcikkek és könyvek jelentőségére is ráirányítja a figyelmet az eddig hasonló témával nemigen foglalkozó Délmagyarországban a riporter. Vér György kiemeli: Szent-Györgyi „Szakcikkei, tudományos publikációi egymás után jelentek meg New York-i, angliai, németországi szaklapokban, míg a szegedi egyetem hívására visszajött, és elfoglalta a Ferenc József Tudományegyetem biokémiai tanszékét. Az ősz óta itt dolgozik a Kálvária téren, földszinti laboratóriumában elmerülve a kutatóműhely könyvei és kémcsövei közé.


j_23_0642_ax_Kalvaria_teri_iskola_sz

 

„A szegedi egyetemi tanár nagyjelentőségű felfedezéséről” magát a kutatót, Szent-Györgyi szavait idézi az újságíró. Cikke e szakaszában dőlt betűvel és külön bekezdéssel emeli ki az olvasó tájékoztatását szolgáló legfontosabb üzeneteket. „– A vizsgálatokat Angliában és Amerikában kezdtem meg. A munka arra vonatkozott, hogy mi a mellékvese működése. Sikerült azután egy anyagot kivonni, és tiszta állapotban előállítani, amely – úgy látszik – az egész szervezetre fontos szerepet játszik, amennyiben az elégési folyamatokat közvetíti. Ennek az anyagnak tulajdonságaival

részben meg tudjuk magyarázni annak a betegségnek tüneteit, amit a mellékvese hiányos működése okoz.

– Az anyag másik érdekessége az, hogy azt megtaláljuk különböző növényeknél, így a citromnál, narancsnál és káposztánál is. Ezeknél a valószínűség szerint ugyanazt a szerepet játssza a sejt kémiájában, mint amilyent az állati testben és így

ennek az anyagnak ismerete, hozzájárul ahhoz, hogy áthidaljuk azt a nagy űrt, ami a növényi és az állati világ kőzött fennáll.”

Ekkor még nem tudja se a kutató se az ismeretterjesztő cikk szerzője, hogy e tudós e munkájának folytatásaként hozza el Szegedre a Nobel-díjat…

 

 

A bronzkór és a golyva

 

„– A mellékvese szabálytalan működése okozza a bronzkórt, amelynek egyik legfeltűnőbb tünete éppen a betegek bronzszínű elszínesedése. Az elszínesedést tudjuk azután ezzel az anyaggal megakadályozni, amelynek ismerete szép és tiszta kémiai magyarázatát adja a bronzszín keletkezésének.


– New Yorki kutatók rájöttek arra is – folytatta a professzor –, hogy

a golyva keletkezésében is szerepe van ennek az anyagnak

és ma is folytatják a vizsgálatokat. Megvan a lehetősége annak, hogy ez gyógyászati szempontból is felhasználható lesz. De erről most még korai lenne nyilatkozni. Ebben a pillanatban még a szer előállítása is nehéz Amerikában, ahol éveken keresztül folytattam vizsgálatokat, 15 grammnyit állítottam elő és az anyag minden grammja mintegy 2-3 ezer pengőbe került. Egyelőre így nehéz volna bevezetni a gyakorlatba, de

remény van arra, hogy olcsóbban lehet majd előállítani.


Ehhez először is az anyag pontos kémiai képlete szükséges. Angliában az egyik legnagyobb laboratórium foglalkozik most ezzel a kérdéssel.” – olvasható a cikkben a ma az SZTE Szent-Györgyi Emlékszobájában kiállított fiolában őrzött „anyag” előállításának hiteles története.


Szent-Gyorgyi_elso_munkatarsai_1931_k

 

A Délmagyarország első Szent-Györgyit és a tudományt népszerűsítő cikkében Vér György megírja: „Szent-Györgyi professzor egyébként nyolc éve dolgozik ezen a munkán. Angliában és Amerikában kezdte a vizsgálatokat, és az egyes részeredményekről már több alkalommal beszámolt külföldi folyóiratokban. A kutató tudós tovább folytatja munkáját. Mindenfelől érdeklődéssel, figyelemmel és elismeréssel nézik azokat a kutatásokat, amelyeket a szegedi professzor Kálvária téri műhelyében végez elvonulva könyvei és kémcsövei közé. Szent-Györgyi Albert kutatásai elviszik Szeged hírét túl a határokon.(v. gy.)”

 

A napilapos ismeretterjesztésre is mintául szolgáló Vér György cikke is olvasható a Hannus István által szerkesztett Szegedi Egyetemi Tudástár 3. – Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban című kötetben ugyanúgy, mint az alábbi, tudományos témájú előadásról szóló tudósítás.

 

 

Előadás a tudomány és a vallás határáról

 

Az élet a kémikus szemével – Szent-Györgyi Albert előadása” címmel a Délmagyarország 1933. február 9-i számában közölt tudósítást. Fontosnak tartották az olvasókat arról tájékoztatni, hogy Szent-Györgyi „a Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete” fölkérésre az SZTE Dugonics téri széképülete aulájában „nagy érdeklődéssel várt előadást” tartott.

Sz-Gy_Az_eletrol_ea_dm_1933_032_pdf


Milyen stílusban tartott előadást, miként magyarázta el a legbonyolultabb kérdést is Szent-Györgyi professzor? A tudósító szerint „Szent-Györgyi professzor mindvégig lebilincselő, szellemes előadásában ismertette azt a küzdelmet, amelyet a tudomány folytat az élet legelrejtettebb titkainak felderítéséért.”

 

A tudomány és a vallás viszonyára is kitért előadásában a professzor – hangsúlyozta a lap. „A tudomány és a vallás között semmiféle viszony nincs — mondotta —, mert amit mérni lehet, az a tudomány, ahol nincs megmérhető valami, az a vallás; így tehát a tudomány legfeljebb közeli szomszédja lehet a vallásnak.”

 

A humort és az érzékletes hasonlatokat sem nélkülözte Szent-Györgyinek az élet lényegéről tartott előadása. Azt mondta: „– A tudomány a mélységeket kutatja, behatol a legparányibb részecskék belsejébe is, hogy újabb és újabb titkokat tárjon fel. Így jutott el a biokémia az emberi test részecskéjéhez, a sejthez, majd a molekulához és az atomhoz, így tudta meg, hogy az a csodálatos gépezet, amelyet élő testnek nevez az ember, nyolcvan százalékban víz. Hiába kegyelmes úr valakimondotta nagy derültséget keltve, az is nyolcvan százalékban víz.


A biokémikus nem állt meg az atomnál, behatolt az atom belsejébe is, ami fontosabb világtörténelmi esemény volt a világháborúnál is. Megállapította a tudomány, hogy az atomnak is van egy magja, amely körül elektromos részecskék keringenek másodpercenkint háromszázezer kilométeres sebességgel, de az élet rejtélye kiszaladt a tudós kutatók ujjai között. Nem lehet megállapítani, hogy hol kezdődik és hol végződik az élet, nem lehet megtalálni azt a pontot, amelyen innen az élet van és amelyen túl már nincs élet. Ebben a titokzatos, kifürkészhetetlen űrben rejtőzik az a mester, aki megalkotta az élő organizmus remekművét, de amikor a tudós elérkezik ide, akkor félre kell állania, mert itt már nincs semmi megmérhető.


Dugonics tér 1

 

Az aulát zsúfolásig megtöltő közönség feszült figvelemmel hallgatta az izgalmasan érdekes előadást és azután lelkes tapssal ünnepelte az előadó professzort” – zárult a tudósítás.

 

 

A „tankönyv” lehetetlen szó

 

Miként vélekedik Szent-Györgyi Albert a könyvről mint tudáshordozó eszközről azokban az időszakokban, amikor maga is gyakran szereplője tudománynépszerűsítő vagy véleményformáló céllal írt cikkeknek? A koronavírus-járvány miatt rendhagyóvá lett 91. Ünnepi Könyvhéten különösen időszerű kérdésre választ keresve kutattunk az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta 8 repozitóriumában az úgynevezett közös kereső előnyeit élvezve.


Sz_Gy_Tankonyvekrol_dm_1940_248_pdf

Szent-Györgyi professzor a tankönyvről” címmel a Délmagyarország 1940. október 30-i száma tudósít arról, hogy „A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat legutóbbi közgyűlésén igen érdekes beszédet mondott Szent-Györgyi Albert dr., a szegedi egyetem Nobel-díjas professzora. A mai középiskolai oktatásról és tanrendszerről szólva úgy találta, hogy annak szellemi parancsa értelmében a könyv arra való, hogy megtanuljuk. Szent-Györgyi professzor ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az ő felfogása szerint a könyv mindenre való, csak arra nem, hogy bemagoljuk. A könyvet szeretni kell, ismerni, forgatni, s benne eligazodni, de ennél többre nem való.

 

Magát a szót: ’tankönyv’, lehetetlennek találja. Az a kívánsága, hogy ha már szükség van valamilyen ’tankönyvre’, akkor az olyan legyen, hogy ne lehessen észrevenni rajta, hogy tankönyv. Például egy 15 éves kisleány kémiai könyve szép, színes, virágos könyv legyen. A mai tankönyveknek már a külseje is ijesztő, belseje pedig lelketlen adathalmaz. Az ilyen könyv ijesztő pusztítást végez a fiatal lelkekben, meg kell tanulni, hogy látszatra kielégítse a tanárt.”

 

 

A jó könyv 3 csoportja és a könyvhét

 

A napilapos összefoglaló folytatásából kiderült: „Szent-Györgyi professzor úgy véli, a rossz könyvet kinyomatni sem kerül kevesebbe, mint a jót.

 

Szent-Györgyi Albert dr. a jó könyveket három csoportba osztotta; az első csoportba a szépirodalmi jellegű könyveket sorolta. ’Itt van lefektetve az emberi szellem termésének legtöbb virága, mindaz, ami szép és jó, amit az emberi szellem magából kitermelt. Ezek a könyvek az emberek legfőbb barátai, ezek elhozzák az ember egyszerű hajlékába az emberiség legnagyobb szellemeit’ – mondotta Szent-Györgyi professzor a szépirodalmi művekről. A második csoportba a tudományos munkákat sorolta, a harmadikba pedig a lexikonokat, szótárakat, telefonkönyvet, stb.-t, amelyekben a szükséges és hasznos adatokat fektetik le” – zárult a Délmagyarország 80 évvel ezelőtti összefoglalója.

 

A jó könyveket bemutató program-sorozatot, a „könyvhetet” 1930-ban második alkalommal rendezték meg országszerte. Ám 90 évvel ezelőtt „Szeged csak a belügyminiszter leiratára rendezi meg a ’könyvhetet’ – tudatta a Délmagyarország 1930. május 15-én. Egy évvel korábban ugyanis „a magyar könyv sorsát Szegeden senki sem tette szívügyévé” az ország több városában sikeres első könyvhét megszervezését. „Nem vállalkoztak rá az irodalmi társaságok, nem vállalta a város sem, az egyetem sem, csak a sajtó ütötte meg a nagydobot és csak a könyvkeresedők próbálkoztak meg a szegedi közöny megtörésével” – emlékeztetett a szegedi napilap.

 

A Nobel-díjas kutató maga is több „jó könyv” szerzője. Például az 1938-ban franciául írt A béke élet és erkölcstana című műve először 2001-ben Szegeden jelent meg magyar nyelven is. Egyébként Szent-Györgyi főbb műveit magyarul több mint tíz kötetben olvashatjuk.


szentgyorgyi-az-orult-majom_sm

Angolul Szent-Györgyi több mint tíz könyvet írt, többek között: a Science Ethics and Politics (New York, 1963), The Crazy Ape (1970), What next?! (1971) (azaz: Tudomány, erkölcs és politika, Az őrült majom és Mi lesz?) címűeket.

 

A többi könyvében a szubmolekuláris biológiára vonatkozó elméletét fejtette ki, mely szerint az elektronok speciális szerepet játszanak a biológiai folyamatokban” – olvastuk az összegzést, ahogy lapozgattuk a Szegedi Egyetemi Tudástár 3. – Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban című kötetet.

 

Az SZTE Nobel-díjas és idősödő kutatója szemszögéből nézve milyen a jó könyv? E kérdésre is választ kaptunk: Szent-Györgyi Albert Az őrült majom című művéről is beszélgetett Robert Reinhold újságíróval, aki a The New York Times 1970. február 20-án megjelent cikkében megmagyarázta: „A cím a biológus nem túl hízelgő véleménye az emberi nemről”. Majd idézte Szent-Györgyit: Ez forradalmi könyv – mondta –, mert csak negyven lap, két óra alatt el lehet olvasni. Az a baj a könyvekkel, hogy nem lehet őket elolvasni. Ki az ördögnek van ideje elolvasni 300 lapot? Nincs olyan fontos dolog, amit ne lehetne elmondani két óra alatt. – fogalmazott a 77 éves tudós.


szent-gyorgyi-albert_USA

 

A Délmagyarország cikkéből megismert, a Kálvária téri laborban dolgozó 38 éves Szent-Györgyi Albert és a The New York Times hasábjain a 77 éves Nobel-díjas tudósról fölvillantott újságírói kép nagyon különbözik. Szent-Györgyi Albert „Cape Cod-i zegzugos tengerparti házának verendáján állva, mélyen zsebébe süllyesztette kezét, és úgy nézett körül szomorú szürke szemével, mint egy magányos sirály, amely élelemre csap le az öböl és a kökénybokrok fölött, és a fodrozódó vizet figyeli…”

 

SZTEinfo – összeállította: Újszászi Ilona

Fotók, illusztráció: SZTE Klebelsberg Könyvtár

 

Korábban írtuk:

86. Ünnepi Könyvhét: Keresd a nőt! – érdekességek Szent-Györgyi Albertről és a Nobel-díjról

86. Ünnepi Könyvhét: Utcára vitt tudomány –Szent-Györgyi öröksége

86. Ünnepi Könyvhét: „Az SZTE utcára viszi a tudományt” – akadémikus, professzor a kutatásról

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Aktuális események

Rendezvénynaptár *

Kapcsolódó hírek