2020. október 27., kedd

Kiemelt_Szent-Gyorgyi_LB

„15 perc zéróig”? – Szent-Györgyi Albert és a vírusok

Az új típusú koronavírust természetesen nem ismerhette Szent-Györgyi Albert, ellenben az SZTE Nobel-díjas kutatója egykori publikációiban, a hozzá kötődő cikkekben és előadásokban rábukkantunk olyan gondolatokra, amelyek a vírusok természetével, a pandémia hatásával, a tudomány működésével kapcsolatban új ismereteket és így érveket is szolgáltatnak a kételkedők meggyőzésére. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszerében kutattunk.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A „vírustagadók”, a tudománnyal szembenálló megnyilvánulások elleni állásfoglalásával az Akadémia is hozzájárult a COVID okozta társadalmi sokk kezeléséhez. Foglalkozott-e a vírusokhoz, a járványokhoz kötődő vagy a tudomány szerepével kapcsolatos témával a Szegedi Tudományegyetem Nobel-díjas kutatója, Szent-Györgyi Albert?


„Erasmus, a korai reneszánsz bölcse a történelmet csendes és viharos korszakokra osztotta. A viharos korszakok az átmenetek korszakai. Nagyobb vihar meredekebb átmenetet okoz. Még soha nem ment át az emberiség olyan viharos korszakon, mint manapság, és még soha nem függött az emberiség sorsa értelmetlenül olyan vékony hajszálon, mint napjainkban. Intézményeink idejétmúltak, és ősrégi ötletek tűnnek föl az éjszakában. Elértük a bizonytalanság maximumát, és a végső biológiai képtelenség készül, hogy letörölje az életet, amelyet a természet évmilliárdok alatt hozott létre” – írta Szent-Györgyi Albert 1970. szeptember 25-i cikkében. A New York Times a hidegháború egyik vészterhes időszakában jelentette meg a „15 perc zéróig” című kiáltványt, ám Szent-Györgyi fél évszázaddal ezelőtti sorai akár a ma emberének is szólhatnak.

 


Szent-Gyorgyi_USA

 

„A tudomány olyan hatékony eszközöket adott a kezünkbe, amelyekkel kinőttük kis bolygónkat. Be tudjuk szennyezni, beborítani szeméttel, pöcegödörré változtatni az óceánt, elfüstölni az erőforrásainkat, és lesöpörni róla magunkat” – figyelmeztetett ötven évvel ezelőtt a szegedi egyetem Nobel-díjasa.


„Kevés időnk van az átállásra. Amit tenni tudunk, hogy fölismerjük bolygónk félelmetes mértékben összezsugorodott, és mi egymástól függő utasokká váltunk. Meg kell értenünk, hogy az emberiség egyetlen összefüggő egységgé vált. A Hongkongban ma megjelenő vírus holnap Washingtonban gyilkol. (…)” – kezdte a választ a „Mi fog velünk történni?” kérdésére.


Ha az emberi életnek önmagában nincs értelme, akkor a fő prioritás, hogy adjunk neki: a javításával, azzal, hogy megszabadítjuk a félelemtől és gyűlölettől, a nyomornegyedektől, gettóktól, az éhezéstől, a tudatlanságtól és a betegségektől, megcselekedve minden jót és szépet. A legnagyobb dolog azonban, amit érezhetünk, az, hogy az emberi élet nagyon egyszerű dolog” – sorolta a politikai bírálatot is tartalmazó publicisztikájában. „Az emberiség receptje saját magának és a világnak az elpusztítására” alcímű cikk az SZTE nyugalmazott vegyészprofesszora, Hannus István fordításában az általa szerkesztett Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban című könyvben teljes terjedelmében olvasható.

 

 

Humoros példák az ismeretterjesztésre

 

A vírus-fertőzés például lényegében nem egyéb, mint egy idegen szkéma bejuttatása a sejtbe. Félretettem egyszer étellel teli élelmiszeres dobozomat. Néhány nap múlva kinyitván, lárvákkal teli találtam: egy légy új „szkémát" juttatott be a dobozba. Maga az élet is úgy tekinthető, mint bolygónk megfertőzése önmagát szaporító szkémával” – magyarázta Szent-Györgyi A biológiai stabilitás és az evolúciós paradoxon című tanulmányában.

 

„Egész fölépítésünket az öröklött genetikai szkéma határozza meg; az egy-petéjű ikrek föltűnő hasonlósága már önmagában is ezt mutatja. Az atmoszféra kutató Piccard professzor és a kémikus Piccard professzor például annyira hasonlított egymásra, hogy diákkorukban — a pletyka szerint — egy haj-nyírást fizetve mindketten megnyiratkozhattak: egyikük levágatta a haját s másnap a másik elment a borbélyhoz s panaszkodván a rosszul végzett munkára, követelte a kiigazítását” – kezdődik a Szent-Györgyi-tanulmány. Ezzel a Tiszatájban 1976-ban Vekerdi László fordításában megjelent cikkével Szent-Györgyi erősítette a szegedi folyóiratot, és példát szolgáltatott arra, hogy a humor és adomázás miként támogathatja a komoly tudományos témák népszerűsítését és a kutatói ismeretetek közvetítését.

 

A „vírus” kifejezés visz el egy másik anekdotáig. A New York Times Könyvismertetés rovatában 1967. november 5-én közölte, hogy George Gamow egyik érdekes történetének a „címszereplője Cyril Tompkins, egy tudományos érdeklődésű bankpénztáros. Első álmában annyira lekicsinyítik, hogy beinjekciózható lesz saját vérébe, ahol találkozik egy influenzavírussal, amely megbetegíti, de előtte még megszemléli a vörösvértesteket, a hemoglobinmolekulákat, az oxigéncserét a tüdőben és így tovább. (…)

 

Szent-Gyorgyi_LB_j


Gamow zseniálisan szórakoztató író. Nem áll távol tőle a humor sem. Amikor az izomkémia legújabb eredményeit magyarázzák Mr. Tompkinsnak, akkor a „Szent”-re hivatkoznak. Ez természetesen Szent-Györgyi Albert, aki maga is Gamowhoz hasonló alkat. Gamow egy történetet idéz a Szenttel kapcsolatban, aki fölfedezett egy cukrot, amelyről akkor semmi mást nem tudtak. Használva a cukrokra utaló „-óz” végződést és az „ignorance” tudatlanság jelentésű szó elejét, „ignóz”-nak (nem tudni, milyen cukor) nevezte el. A begyöpösödött újság (ahová cikkét benyújtotta) begyöpösödött fejű szerkesztője másik nevet kért. (…)” – utal Gamow Szent-Györgyi Albert korai kutatási időszakára és humorára.


George_Gamow

 

A félévszázados cikk mai érdekessége, hogy – a szöveget lefordító és újraközlő szegedi egyetemi professzor, Hannus István által a publikációhoz tett lábjegyzetből megtudhatjuk: „George Gamow (1904–1968) orosz születésű amerikai fizikus, dolgozott együtt Rutherforddal Cambridge-ben, Teller Edével az USA-ban, Szent-Györgyi jó barátja. Tudomány-népszerűsítő munkáiért 1956-ban UNESCO díjat kapott.

 

 

Kutatók együttműködései

 

A „Csecsemőmirigy-kutatások” című, 1962. november 11-én a New York Timesban megjelent cikkében William L. Laurence írta: „Az elmúlt hónapokban újszülött egerek és más állatok csecsemőmirigyével végzett vizsgálatok azt bizonyították, hogy valószínűleg a test egyik létfontosságú mirigye, amely az élet sok alapfolyamatának titkát rejti. Valóban, ezek az úttörő jelentőségű munkák föltárták, hogy a csecsemőmirigy rejti az immunrendszer minden fontos folyamatának a titkát, amelyek révén a test védekezik a baktériumok, vírusok és más külső anyagok ellen. (…)


Szent-Gyorgyi_USA_2


Két hónappal ezelőtt a Nobel-díjas biokémikus, Prof. Szent-Györgyi Albert a mass.-i Woods Hole Tengerbiológiai Laboratórium Izomkutató Intézetének igazgatója és munkatársai a Nemzeti Tudományos Akadémia kiadványában közölték, hogy tízéves munkával sikerült borjak csecsemőmirigyéből két hatásos anyagot kis mennyiségben kinyerni. A növekedésserkentőt prominnak, a másikat, amely ugyanilyen arányban gátolja a növekedést, retinnek nevezték el. Azt találták, hogy a növekedést serkentő a kísérleti állatokban a rák kifejlődését is elősegíti, míg a gátló megakadályozta egerekben a rák gyors kifejlődését. (…)” – olvasható a Szegedi Egyetemi Tudástár 3. kötetében – Hannus István fordításában – a teljes cikk.

 

Salvador_Luria


Közéleti aktivitásai közepette Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudósokkal is szövetkezett. Például az 1972. január 18-i New York Timesből tudjuk, hogy a „Tudósok George McGovenért” csoport tagja volt Salvador Luriával egyetemben. Az olasz származású amerikai biológus 1969-ben „a vírusok reprodukciós ciklusának és genetikai szerkezetének a megosztásáért” kapta meg a megosztott orvosi Nobel-díjat. Az internetes „szabad enciklopédia” szerint Salvador Luria fedezésének lényege, hogy egyes bakteriális enzimek képesek megakadályozni a vírusszaporodást a sejtben. Ezek a restrikciós enzimek később a molekuláris biológia alapvető eszközeivé váltak. Egyébként az olasz származású biológus 1955-től 1972-ig főszerkesztőként jegyezte a Virology szakfolyóiratot.

 

 

Szent-Györgyi hatásai

 

A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert munkásságának és kapcsolatainak a tudományos közéletre gyakorolt hatása máig kimutatható.

 

A „vírus” kulcsszóval kapcsolatos „találatok” sokaságából kiemelhetjük, hogy az 1951 és 1999 között önálló intézményként működő, 1987-től Szent-Györgyi Albert nevét viselő Szegedi Orvostudományi Egyetem kutatóinak a „szakirodalmi munkássága” kiterjedt a vírusokra is. Például Szent-Györgyi Albert halálának évében, 1986-ban vírus ellenanyagok kimutatására végzett összehasonlító vizsgálatai eredményeiről számolt be a SZOTE „Klinikai Központi Mikrobiológiai Laboratórium” ernyője alá tartozó Horóczi Erika és Deák Judit a Fiatal Oktatók 10. Tudományos Fórumán. Ekkor az ugyanebben a szegedi tudományos műhelyben dolgozó Mécs Ágnes a Vírus-fertőzések gyors diagnosztizálásának a módszeréről tartott előadást és írt cikket. Az akkori SZOTE Igazságügyi Orvostani Intézete, valamint az Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Intézet együttműködéseként Antal Albert, Mojzes László és Lupkovics Géza fórumbeli előadásának és későbbi cikkének címe: Influenza vírusfertőzés hatása egérthrombociták arachidonsav cascadjára. És e sor folytatható.

 

Egy másik példa: a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi-konferenciáján, 2012-ben 9 Nobel-díjas előadását hallgathattuk meg. A Szent-Györgyi Albert által elnyert Nobel-díj 75. évfordulójára emlékező rendezvény-sorozaton a Melbourne Egyetemen és a St. Jude Kutató Gyermekkórházban, az Egyesült Államokbeli Memphis-ben mikrobiológiával és járványok kutatásával foglalkozó Peter C. Doherty „The continuing challenge of virus infections” címmel tartott prezentációt. A Szent-Györgyi emléke előtt tisztelgő Nobel-díjas vendég a vírusos járványok terjedéséről beszélt a régmúlttól máig.


doherty

 

Bár az ember létezése óta kísérnek bennünket, csak 150 éve, a kutatási módszerek fejlődésével tudtunk meg többet a vírusokról. Mindenütt jelen vannak, például az óceánok felső rétegeiben is. Általában növényeket és baktériumokat fertőznek meg, ritkán jelentve közvetlen veszélyt az emberekre nézve. Ugyanakkor az influenza egyes típusai könnyen életben maradnak a vízben, sokféle vízi szárnyast, időről-időre vízi emlősöket is megfertőznek. A mutálódott vírusok alkalmanként „átugranak” emberekre is, megjósolhatatlan járványokat okozva, amelyek a modern légi közlekedéssel hihetetlen gyorsasággal terjednek el az egész világon – jelezte előre napjaink pandémiáját a Szent-Györgyi kutatói nagysága előtt a szegedi egyetemen tisztelgő Peter C. Doherty. – Az extrém fertőzőképességű, gyors terjedésű vírusok jelentik a legnagyobb fenyegetést az emberiségre nézve” – összegzett. Emlékeztetett: 2002-ben például a Sars vírus okozta megbetegedések keltettek riadalmat, mintegy 30 országban közel ezer áldozatot követelve.

 

Doherty szerint a legfontosabb az új vírusok felbukkanásakor a fertőzés átadásának megértése és a diagnosztizálás módszerének kifejlesztése. Azt mondta: növekvő problémát jelent, hogy a múlt század járványos betegségeit nem ismerő szülők nem akarják beoltatni gyermekeiket, bizonyos vírusok pedig egyszerűen nem elég elterjedtek ahhoz, hogy forrást szánjanak a megelőzéshez szükséges vakcina kifejlesztésére. Napjainkban az influenza az egyik legelterjedtebb vírus, változatai rendkívül gyorsan terjednek: akár egy-két hónap leforgása alatt új kontinensekre jutnak el. A tudós szerint fontos, hogy a tudományos dialógus foglalkozzon a kérdéskörrel, hogy milyen azonnali és hosszú távú lépéseket tehetünk az ilyen, kiemelten fertőző vírusok okozta világjárványok elterjedésének megakadályozására” – olvasható az SZTE hírportálján a Szent-Györgyi Albert kutatói teljesítménye előtt tisztelgő Nobel-díjas Peter C. Doherty 2012-ben elhangzott figyelmeztetése.


Szegedi diákokkal és tudósokkal is találkoztak a Szegedre jórészt Szent-Györgyi miatt ellátogató Nobel-díjasok. Az ismeretterjesztést és a kutatók szakmai kapcsolatainak a bővítését is szolgálta Peter C. Doherty, aki 2019. március 19-i, a SZAB-székházában tartott előadásában az influenzavírusokkal szembeni ellenálló-képességről beszélt. „Nobel-díjáról szólva a professzor úgy fogalmazott, az elismerés óta aktívabban részt vesz a közéletben, és próbál a tudomány érdekében szót emelni”Szent-Györgyi Alberthez hasonlóan.

 

A Nobel-díjra érdemes kutatásait jórészt a szegedi egyetemen végző Szent-Györgyi Albert mai utódai jelenleg is dolgoznak a COVID-19-pandémia megfékezésén. A Szegedi Tudományegyetemen harmincnál is több orvos- és élettudományi projektet kezdeményeztek a koronavírussal kapcsolatban. (Ennek részleteiről a Szegedi Egyetem Magazin legfrissebb – immár az SZTE Hírportálján is elérhető – száma ad körképet.)

 

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár, internet

 

 

Forrás: az SZTE Hírportál Szent-Györgyi Albert Emlékoldala; a Szegedi Egyetemi Tudástár című 9 részes könyv-sorozat, amely a Szent-Györgyi Albert Nobel-díja 75. évfordulója tiszteletére rendezett emlékév egyik „terméke”. A Szegedi Egyetemi Tudástár digitalizált darabjai elérhetőek

az SZTE honlapján a Szent-Györgyi Emlékoldal Dokumentumok gyűjteményében;

az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszerén belül;

az SZTE Általános Orvostudományi Kar honlapjának Szent-Györgyi Albert aloldalán is.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés