A szegedi egyetem rekorder rektora a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert

A Szent-Györgyi Alberttel foglalkozó újságcikkek 22 százaléka a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem Nobel-díjas rektorához kötődik – adott statisztikát is az 1928 és 1948 között a szegedi napilapot, a Délmagyarországot is áttekintő Hannus István. Az SZTE nyugalmazott vegyész professzora szerkesztésében megjelent Szegedi Egyetemi Tudástár 3. – Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban című kötetbe lapozva, az 1940-41. között a Nobel-díjas szegedi kutatóval és rektorral foglalkozó 144 cikket és az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta repozitórium-rendszere által fölkínált beszédeket olvasva Szent-Györgyi-rekordokra és „leg…”-ekre bukkantunk.

 

 

„A TUDOMÁNY CÉLJA A MEGISMERÉS, A MEGÉRTÉS, AZ IGAZSÁG KERESÉSE”

 

Két egyetemi intézetet is vezetett 1940-ig, de az egyikről lemondott, mikor elvállalta a rektorságot Szent-Györgyi Albert, aki dékáni tapasztalatokkal is rendelkezett.

 

A Kolozsvárról száműzött és Szegeden ideiglenesen elhelyezett Ferenc József Tudományegyetem biokémiai intézete a Kálvária térről a - jelenlegi nevén - Dóm téri új egyetemi épületbe költözött 1935-ben. Ott az Orvosi Vegytani Intézet mellett a Szerves és Gyógyszerész Vegytani Intézet irányítását is ellátta. A Dóm téri Szent-Györgyi intézet „helyiségében: a lombikok, a műszerek, a precíziós gépek világában, lelkes munkatársai között elárult többet is tudományos céljairól” – írta 1935. december 25-én Magyar László, a Délmagyarország újságíró munkatársa.

 

„– Hogy mi a főcél? Az égési folyamat megértése. Azt kutatjuk, hogy az égés miképpen folyik le a szervezetben. A folyamat olyan komplikált, a kérdés annyira elvont, hogy azt néhány szóval megmagyarázni nem is lehet” – nyilatkozta Szent-Györgyi.

„Megállapított tudományos igazság az, hogy a szervezetet is éppen úgy az égés táplálja, mint a lokomotívot” – folytatta hasonlattal a magyarázatot Magyar László. A Délmagyarország újságírója „Felderítő kirándulás a szegedi egyetem boszorkánykonyháiban” című, 3 részes, másfél kolumnás, 1935 karácsonyát köszöntő riportjának első részében Szent-Györgyit idézi: „A C-vitamin után, reméljük, rövidesen eljutunk a második lépéshez”.

 

Mit gondolt 5 évvel a szegedi rektorsága előtt a professzor „a tudományos kutatás és a gyakorlati téren hasznosítható eredmények közti különbségről”? A 85 évvel ezelőtt a Dóm téri egyetemi épület laborjába látogató újságíró lejegyezte Szent-Györgyi szavait.

 

„– A csillagász – mondotta –, sohasem gondol arra, hogy vizsgálódásainak, kutatásainak lesz-e gyakorlati haszna. Mégis kutatja, vizsgálja az ég titkait. A közönség szempontjából csak annak a fölfedezésnek van értelme és jelentősége, aminek közvetlenül is élvezheti a hasznát. A közönség szempontjából csak az a felfedezés számít, amit, mondjuk, por alakjában bevehet, amitől elmúlik a gyomorgörcse vagy a fejfájása. Ez azonban a tudóst nem érdekli. A tudomány célja a megismerés, a megértés, az igazság keresése. (…)” – fogalmazta meg Szent-Györgyi a – bennünket körülvevő világ megismerését célzó – tudomány célját.

 

 

„ÍZIG-VÉRIG MODERN EMBER”

 

„– Az ilyen természetű kutatásnak ebben az intézetben igen jó esélyei vannak, mert zavartalanul, csendben dolgozhatunk. Igen jó helye, hajléka van intézetünknek. Fontos az is, hogy a klinikákkal igen szoros belső kapcsolatot tarthatunk fenn, mert így azt, amit a teória felvet, a klinikákon rögtön gyakorlatilag is kipróbálhatjuk. Munkánk szempontjából tehát Szegeden majdnem ideális a helyzet” – jellemezte a Ferenc József Tudományegyetem Dóm téri laboratóriumai jelentette munkakörülményeket.

„Szent-Györgyi Albert dr.-ról, Szeged Nobel-díjas nagy tudósáról köztudomású, hogy ízig-vérig modern ember gondolkodásmódjában, tetteiben egyaránt. Mint ilyen, lelkes híve a sportnak, és fárasztó tudományos munkája közben gyakran keres felüdülést a sportok világában. Kitűnően teniszezik, nagyszerű autóvezető, kedvelője a vízisportnak is. Cseppet sem hat tehát meglepetésként (…), hogy Szent-Györgyi professzor fölcsapott vitorlázó-repülőnek” – így a Délmagyarország 1940. augusztus 8-án. „Arra a kérdésre, hogyan jutott eszébe, hogy repülni tanuljon, a professzor így felelt: – Semmi különösebb célom nincs vele. Csak nyaralok és sportolok. (…)”

 

„Ősszel aztán újra bevonulok az egyetemre, és folytatom a megkezdett új kísérleteimet. Titkárnőmnek már jó előre kiadtam az utasítást: senkinek nem vagyok ott, mindenkinek tagadjon le, s ha kell, viharágyúval riassza el a látogatókat. Nem különcködés ez, de higgyék el: tudományt nem lehet másképpen csinálni, mint abszolút nyugalomban. (…)” – magyarázta a szegedi professzor.

 

 

„SZEGEDHEZ VAGYOK NŐVE”

 

„A szegedi egyetem eltávozásával kapcsolatban a legkülönfélébb kombinációk és találgatások látnak napvilágot” – kezdődik a Délmagyarország 1940. szeptember 10-i cikke. A napilap igyekezett reagálni arra a fordulatra, mely szerint az I. világháború végén Kolozsvárról száműzött, a trianoni békediktátumot követően, 1921-ben Szegeden otthonra talált Ferenc József Tudományegyetem a II. világháború menetében is fordulatot hozó 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés következtében új helyzetbe került.

 

„– A szegedi egyetem eltávozásával kapcsolatban most folynak a tárgyalások az illetékes kormánykörökkel, így talán fölösleges nyilatkozattal megelőzni a kérdés fejleményeit. (…) A magam részéről Szegedhez vagyok nőve, Szeged talajában gyökereznek azok a termékek, amelyeket a világ szerény kísérleteimen keresztül megismert” – nyugtatta meg a helyi közvéleményt a Nobel-díjas kutató.

 

„A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzornak természettudományos működése az indoka annak, hogy nemcsak csonkítatlan állapotban ottmaradt az egyetem bölcsészeti kara, de hogy Szeged egyáltalában egyetemet kaphat” – idézhető a „Szeged hangja a parlament egyetem-vitájában” című hír a Délmagyarország 1940. október 13-i számában, ha újabb érvet kívánunk szolgáltatni arra a kérdésre, mit köszönhetnek a szegedi bölcsészek Szent-Györgyinek.

 

E lapszám híre az is, hogy 1940. szeptember 16-án „búcsúzik Szegedtől a Ferenc József-tudományegyetem, amely – mint ismeretes – visszatér Kolozsvárra”.

 

 

„AZ EGYETEM AZ EMBERISÉG KÖZÖS TUDÁSÁNAK ŐRE”

 

Rekordidő, két hónap alatt született meg a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem.

 

Az újszülött szegedi universitas rangját megadta, hogy annak első rektorává az ország egyetlen Nobel-díjas kutatóját, Szent-Györgyi Albertet jelölték – a Délmagyarország 1940. október 24-i értesülése szerint.

A szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen a rektorválasztást és a professzorok eskütételét 1940. október 29-én este tartották.

„A legfiatalabb magyar egyetemmel” kapcsolatos terveiről Szent-Györgyi Albert sajtótájékoztatót tartott. Erről a Délmagyarország 1940. november 3-i, vasárnapi számában „Diákjóléti intézmények felállítása, a jogikar visszaállításának szorgalmazása, és a tudományos kapcsolatok fenntartása – A Horthy Miklós Tudományegyetem új rektorának legfontosabb teendői – Nyilatkozik Szent-Györgyi Albert a szegedi egyetem első rektora” címmel számolt be.

 

„Az új egyetem rektorának kötelessége. Hogy az egyetemet megszervezze, annak működését megindítsa és zavartalan munkáját biztosítsa – kezdte nyilatkozatát a Horthy Miklós-tudományegyetem Nobel-díjas rektora. – Az én igyekezetem az lesz, hogy a nyugtalan idők ellenére, az egyetem nyugodtan szentelhesse minden erejét hivatásának: a tudás terjesztésének. Ezen az úton a Ferenc József-tudományegyetem tradícióit igyekszünk követni.

– Változás csak két irányban lesz – folytatta Szent-Györgyi Albert dr. – Az egyik változás az, hogy ez az egyetem most már ízig-vérig saját egyeteme Szegednek, s így szeretném azt a viszonyt, amely a város és az egyetem között fennáll, még bensőségesebbé tenni. Ezirányban a polgármester úrtól máris a legnagyobb biztatást kaptam.

– A másik változás a jogi kar szüneteltetéséből adódik. Hallgatóságunk csökkent, viszont az egyetem kebelén belül helyiségek szabadultak fel s így megnyílik a lehetősége annak, hogy az ifjúság számára az egyetem valóságos otthont nyújtson. Szándékom az ifjúságnak az egyetem épületében helyiségeket juttatni, ahol jól és otthon érezheti magát s azt szeretném, ha ezáltal az egyetem minden hallgatójának igazi otthonává válna. (…)”

 

A Nobel-díj kötelez. Erről azt mondta, hogy „Az egyetem az emberiség közös tudásának őre és továbbvivője. Ezen a téren vállvetve kell dolgoznunk a világ összes többi egyetemével és tudósával, legyenek azok bármelyik országban, vagy beszéljenek bármilyen nyelven. (…)”

 

 

A NYITÁNY „ORSZÁGRASZÓLÓ FÉNYES” ÜNNEPSÉG

 

A hallgatók beiratkozása 1940. november 4-én megkezdődött. A „Tisza-parti Göttinga” Horthy Miklós Tudományegyeteme 1940. november 11-én már tanévnyitót tartott, s elhangzottak az első egyetemi előadások.

A szegedi alapítású egyetem első „országraszóló fényes” ünnepségéről részletesen beszámoltak a szegedi napilapok. Például a Délmagyarország az 1940. november 12-i számában azt írta: „Szeged kultúrtörtenetében új fejezet nyílt meg”.

 

„A Horthy Miklós-tudományegyetem megnyitásának napján (…) a házakat fellobogózták, az utcákon ünneplő” tömeg. „Tizenegy óra után gördült be a kormányzó szalonkocsija a pályaudvarra”.

„Lobogódíszbe öltözötten, örökzölddel és pálmákkal ékesen várta a Horthy Miklós-tudományegyetem központi épülete a megnyitó ünnepség résztvevőit. Az aulát finom ízléssel és előkelő komolysággal díszítették fel erre az ünnepi alkalomra: Magyarország és Szeged város címereivel, színeivel és sötétfényű örökzöld füzérekkel. A központi egyetem bejárójánál vörös kókuszszőnyegek kúsztak kétoldalt a gyalogjáróig és díszegyenruhás rendőrök sorfala között vonult be az ünneplő közönség. Az aulában csak meghívott vendégek számára volt hely, hiszen a központi egyetem tágas aulája szűknek bizonyult erre a történelmi alkalomra” – adott dús leírást – sajtófotó híján – a napilapos tudósító.

„Díszmagyarruhás hölgyek csoportja sugározta szét a teremben az ünnepi hangulatot, a férfivendégek is magyaros, vagy utcai fekete öltönyben jelentek meg” – adott pillanatfelvételt a tudósító arról, milyen volt 80 évvel ezelőtti november 11-én az SZTE Dugonics tér 13. számú épülete.

A „megnyitó ülés” előkelőségei közé ült – többek között – „Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros hercegprimása, Glattfelder Gyula dr. Csanádi megyéspüspök”.

A szegedi egyetem 1940. november 11-i tanévnyitó ünnepségén Szent-Györgyi Albert rektor; Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter; Banner János, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja; Fröhlich Pál, a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja és Veress Elemér, az Orvostudományi Kar dékánja. Fotó: Liebmann Béla, SZTE KK

A kormányzó „vitéz nagybányai Horthy Miklós”, a miniszterelnök Teleki Pál gróf mellett Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi, valamint Varga József iparügyi miniszter, továbbá olyan különleges személyek is megjelentek, mint Klebelsberg Kuno özvegye és titkos tanácsosi minőségben Lukács György.

Sőt: „Az összes magyar egyetemek képviseltették magukat, legnagyobb számban természetesen a Ferenc József-tudományegyetem, amelynek tanárai közül igen sokan jelentek meg a testvéregyetem megnyitásán Bartók György dr. rektor vezetésével”. Tisztelgett 4 rektor is: „Domanovszky Sándor a Pázmány Péter-tudományegyetem; Mitrovics Gyula, a debreceni Tisza István-tudományegyetem; Tóth Zsigmond, a pécsi Erzsébet-tudományegyetem; Vendl Aladár a József Nádor műszaki és gazdaságtudományegyetem részéről”.

A „tudomány templomának” nevezett egyetemi épületben a Nobel-díjas rektor „beiktatása” is rekordnak számít. Szent-Györgyi Albert rektori székfoglalójában az egyetem 3+1 hivatásáról beszélt, a középiskolai oktatást kritizálta.

 

A szegedi egyetem aranykönyvébe az „előkelőségek” beírták nevüket. Sőt: „az egyetem megnyitó ünnepségéről a rádió jólsikerült helyszíni közvetítést adott”.

 

Az előkelőségek 3 óra 40 perckor visszavonatoztak a fővárosba. „A Szegeden maradt előkelőségek a Hóman Bálint miniszter által adott ebéden vettek részt a Tisza-szálló nagytermében.” „Az egyetemi ifjúság lampionos felvonulása” zárta a pompás ünnepség-sorozatot.

 

 

REFORMOK ÉS TÁMADÁSOK

 

„A szegedi egyetem beiratkozott növendékeinek száma a folyó tanévben a következő: Orvosi kar: 203 hallgató, bölcsészeti 89 hallgató, matematika 118 hallgató, gyógyszertani 71 hallgató, Apponyi bölcsészek: 50 és a polgári iskolai tanárképző főiskola bölcsészhallgatói: 525, összesen: 1056 hallgató. (…) szemben a kolozsvári egyetem 1600 növendékével” – készített statisztikát a Délmagyarország 1940. november 14-én.

 

Az újonnan alapított szegedi egyetem főbb jellemzőit leírja „A Magyar Királyi Horthy Miklós-Tudományegyetem évkönyve az 1940/41. tanévről” című kiadvány. A rekordgyorsasággal meghozott rektori reformokról a korabeli újságcikkek alapján is leltárt készíthetünk.

 

Szent-Györgyi Albert professzorként tartott előadást a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat ülésén, ahol elmondta: „felfogása szerint a könyv mindenre való, csak arra nem, hogy bemagoljuk. A könyvet szeretni kell, ismerni, forgatni, s benne eligazodni, de ennél többre nem való. Magát a szót: ’tankönyv’ lehetetlennek találja. Az a kívánsága, hogy ha már szükség van valamilyen „tankönyvre”, akkor az olyan legyen, hogy ne lehessen észre-venni rajta, hogy tankönyv.” – adta közzé a Nobel-díjas véleményt a Délmagyarország 1940. november 9-én.

 

„Új szellem van itt kialakulóban, és ez az új szellem már nem választja el a tanárt és diákot, a katedrát és a padokat. – Egységbe szeretném tömöríteni az ifjúságot. (…) Azért van szükség a diákegység megteremtésére – mondotta továbbiakban a rektor –, hogy a széthúzó és sok irányban elágazó egyesületek helyett olyan közösség jöjjön létre, amelyben módja legyen az ifjúságnak önmaga erejével megteremtenie azokat a lehetőségeket, amelyek az egyetemen kívüli továbbképzésben, klubéletben és minden egyéb vonatkozásban azt a célt szolgálják, hogy egyéniség, ember váljék a diákból. (…)” – jelentette ki Szent-Györgyi rektor az Auditórium Maximumban összegyűlt diákok gyűlésen, tudósított egy nappal később, 1940. december 14-én a Délmagyarország.

 

Országos visszhangot keltettek a szegedi egyetemi életben Szent-Györgyi hatására bekövetkező kisebb-nagyobb változások.

 

A szélsőjobb – különösen a Turul Szövetség, illetve ennek lapja, a Szegedi Új Nemzedék – élesen támadta a rektort. 1940. december 21-én a Magyar Nemzet is megírta, hogy „Szent- Györgyi Albert rektor a Turulvezérek kérése után kijelentette, hogy (…) Nem támogathatja a Turul Szövetséget, mert ő csak saját diákegyesületét támogatja, amely nem frakcionál, amely nem osztja az egyetemi diákságot helyi érdekképviseleti-, vallásfelekezeti- és sportegyesületekre, hanem a megoszthatatlan diákegységet teremti meg. Ennek az egyetemi egységes diákfrontnak minden egyetemi hallgató tagja lehet, ez az egyetem érdeke, ebben a kérdésben nem tekinthet semmi más érdeket, csak az egyetemét.”

Arról is beszámolt az országos napilap, hogy Szent-Györgyi Albert Diákegység Szervezete egyesületként egyensapkát készíttetett, amely „Szent-Györgyi szavai szerint, mint külsőség nem jelenti ugyan a lényeget, azonban kétségtelenül olyan szimbólumot jelent, amely az összetartozás és a hovatartozás szuggesztív érzését juttatja kifejezésre”.

 

A „Szent-Györgyi-iskola” kutatóinak kirajzásáról, a „kitűnő egyetemi énekkar” megfelelő elhelyezéséről, a „fényes sikerrel” megtartott és hagyományteremtő „egyetemi bálról”, a teniszszövetség tisztikarában vállalt szerepkörről, a „szegedi diákinduló komponálására” kiírt rektori pályázat eredményéről is beszámoltak a szegedi lapok.

 

„A Szegedi Egyetem modern élete a tantermekben, diákklubokban, diákhangversenyeken, írói szemináriumokon” címmel a Délmagyarország 1941. február 2-i számában jelent meg Kalmár-Maron Ferenc riportja. A másfél kolumnás összeállítás alcímei kifejezik az szegedi egyetemi reformok nagyságát és irányát: „Rektor a diákklubban”, „Fel kell rázni az ifjúságot”, „50 filléres zongorahangverseny az egyetemen”, „Sík Sándor az irodalmi szemináriumokról”.

 

„Készülnek a diákotthon helyiségei a központi egyetemen, az egyelőre szünetelő jogi kar termeiben” című cikk a fejlesztések 1941. február 8-i állapotát rögzítette.

 

A Kolozsvárról származó hagyománynak számító „szabadegyetemi előadások” is folytatódtak. „Szent-Györgyi professzor előadása az Egyetembarátok Egyesületének orvosi szakülésén új biokémiai vizsgálatairól” – című, 1941. február 20-i tudósításból egyértelmű, hogy a szegedi rektor kutatóként is helytállt, miközben egyeteme köré külső támogatói kört szervezett.

 

„Nyitány az egyetemi ’Hamlet’-hez” címmel a Délmagyarország 1941. március 29-i összeállítása kifejtette, mi mindent köszönhettek a diákszínjátszók Szent-Györgyi rektor támogatásának. De a sportolóknak is segített a rektor – tudatta 1941. május 22-én a „Nincs pálya a SZEAC-nak” című cikk. Hozzájárult a rektor a Szegedi Híd, a Szegedi Egyetemi Ifjúság lapjának a kiadásához – a Délmagyarország 1941. május 30-i híradása szerint.

„Csak a nagy emberi ideálok tudják megmenteni a világot” – idézte a Délmagyarország 1941. június 19-én, hogy mit gondol „Szent-Györgyi professzor a kultúra hivatásáról” . Máig szóló üzenete, hogy „össze kell fogniuk azoknak, akik a tudomány, a kultúra ápolására szentelték életüket”.

 

A magyar élelmiszertudomány és –ipar fellendítéséhez is hozzájárult Szent-Györgyi. A Délmagyarország 1941. augusztus 20-án írta meg, hogy „A korszerű táplálkozás új elvei az egész világon magukkal hozták az élelmiszerek konzerválásának nagy fejlődését. (…) Egy kávéskanálnyi Globus pritamin az emberi szervezet minimális napi C-vitamin szükségletét fedezni képes”. Ez a paPRIka viTAMIN, a paprikából készül, „amelynek különlegesen magas C-vitamin tartalmát a világhírű magyar professzor fedezte fel”.

 

 

„A MEGÉRTÉS, A SZERETET ÉS A BÉKÉS MUNKA ÉVE”

 

A rektori megbízatás – a 80 évvel ezelőtti szokásrend alapján – Szent-Györgyi Albert esetében is egy esztendőre szólt. Ezen időszak ikonikus lezárásának tekinthető, amit 1941. szeptember 18-án a Délmagyarország is megírt: „A szegedi egyetemen tilos a ’Méltóságos Uram’” megszólítás. Ez volt Szent-Györgyi egyik utolsó rektori javaslata, amivel a poroszos hazai oktatást az általa modellnek tekintett angolszász stílusúvá kívánta formálni – elsőként a szegedi egyetemen.

 

Rektori egy évének tapasztalatait az 1941. június 5-i tanévzáró ünnepélyen összegezte. Szent-Györgyi Albert beszédében kiemelte: „Saját rektori tevékenységemet két meggyőződés irányította. Az egyik, hogy az egyetem célja nem csupán a szaktudás művelése, tanítása és előbbrevitele, hanem elsősorban az ifjúság nevelése; a másik pedig az, hogy az egyetem a diáké, a diák meg az egyetemé.”

 

Az új, az 1941-1942. tanévet megnyitó ünnepségen – az 1941. szeptember 23-i Délmagyarország tudósítása szerint – a stafétabotot Kogutowicz Károly rektornak átadó Szent-Györgyi Albert azt mondta: „Az első esztendő a megértés, a szeretet és a békés munka éve volt.”

 

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Fotó: SZTE Klebelsberg Könyvtár,

illusztráció: internet

 

 

Forrás:

A Magyar Királyi Horthy Miklós-Tudományegyetem évkönyve az 1940/41. tanévről

Szegedi Egyetemi Tudástár 3. – Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New York Timesban

Szegedi Egyetemi Tudástár 1. – Szent-Györgyi Albert szellemi öröksége

 

Korábban írtuk Szent-Györgyi Albertről:

2020:

November 11. az Egyetem Napja: ünnep az SZTE három „első rektorával”

A szegedi professzorok és Szent-Györgyi Albert 1956 novemberi segélykiáltása a világ egyetemeihez

Nobel-díjas médiaszemélyiségként népszerűsítette Szent-Györgyi a szegedi egyetemet

Szent-Györgyi Nobel-díjával „világmárkává vált Klebelsberg szegedi egyeteme”

„15 perc zéróig”? – Szent-Györgyi Albert és a vírusok

A cikkeket és könyveket író Szent-Györgyi Albert „utcára vitte a tudományt”

„Izgalmas belátni a történelem kulisszái mögé” – véli a PhD-értekezést író Szent-Györgyi-kutató könyvtáros

Megmentette a Szent-Györgyi labort Banga Ilona

Versek a havasi esküvőn és Az őrült majom függelékeként

Szent-Györgyi Albert képeskönyve is bővül az SZTE Klebelsberg Könyvtárban

„Szent-Györgyi Szegeden az egyetemi ifjúságnak is ideálja lett”

2019:

Mester és tanítvány: Szent-Györgyi Albert, az iskolateremtő tudós

 

További cikkek, információk: SZTE Szent-Györgyi Albert Emlékoldal