Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Több ismeretterjesztő programmal is készült az idei Kutatók Éjszakájára az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Növénybiológiai Tanszéke. Dr. Szepesi Ágnes, egyetemi adjunktus a paradicsom történetét mutatta be az érdeklődőknek. Az előadás online volt megtekinthető a Zoom-on.
A paradicsomról általában mindenkinek egy piros, kerek zöldség jut eszébe, de ennél jóval több fajtája létezik. Az előadás olyan kérdésekre adott választ, mint például: hány fajtája létezik vagy honnan származik? A paradicsom nagy népszerűségnek örvend, világszinten a hetedik helyet foglalja el a növények között. – Évente összességében 148 millió tonna paradicsom terem, jelentős szerepet tölt be a termesztésben Ázsia – tudtuk meg Dr. Szepesi Ágnes előadásán.
Az ősi paradicsom Közép- és Dél-Amerikából származik, Ecuador, Peru, és Mexikó régióiból. A növény rendkívül jól ellenáll a szélsőséges időjárási körülményeknek. Sziklás, száraz helyen volt megtalálható, termése a mai paradicsomhoz képest jóval kisebb volt. A paradicsom Európában azután terjedt el, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát. Európában először csak dísznövényként tartottak paradicsomot, mert mérgezőnek gondolták a hasonló rokonnövények miatt. Körülbelül 100 év után jöttek rá, hogy a termése fogyasztható. A házasítás során alakult ki a paradicsom modern, jelenleg is ismert kinézete. Európában már ekkor is a kerek, piros változatot részesítették előnyben. – Később biotechnikai módosításokkal újabb vonalak jelentek meg, a terméksokféleség megemelkedett, új fajták jelentek meg a piacon – mondta el az előadó.
A háziasítás során azokat a géneket módosították, amelyek az ősi fajtákra voltak jellemzők. Szükség van a különböző paradicsomfajtákra, hiszen mindegyik más-más tulajdonságot hordoz. A sárga színű paradicsom íze savanykásabb mint a pirosé, a fekete meg lila színűre pedig nagyobb ellenállóság jellemző. – A genetikai kutatások napjainkban is tovább folynak, ezek a világ minden tájáról egyesítik a paradicsom kutatókat – tette hozzá az érdeklődőknek Dr. Szepesi Ágnes. Az ipari felhasználásban azonban továbbra is a piros, kerek paradicsom az elsődleges.
Az előadáson megtudtuk, hogy több károkozó is veszélyezteti a paradicsom termesztését. Az EU-ban elterjedőben van a paradicsom barna termésráncosodás vírus, ezért csak növényi útlevéllel lehet behozni vetőmagokat. A paradicsom másik nagy ellensége a sokak által bizonyára ismert zöld vándorpoloska, ami a klímaváltozással terjedt el, de nem nagyon van még ellene hatásos módszer.
A paradicsom hazai tájfajtái az adott tájegység klimatikus és egyéb adottságaihoz alkalmazkodtak. A legismertebb hazai tájfajták: Tolna, Gyöngyös, Cegléd, Máriapócs, Pécs gyöngye, Keszthelyi bőtermő és a Gegesi rongyos paradicsom. Dr. Szepesi Ágnes elmondta, hogy a Szegedi Tudományegyetemen is zajlanak paradicsommal kapcsolatos kutatások, az egyetem üvegházában különféle fajtákkal végeznek kísérleteket.
SZTEinfo - Mátó Gábor
Grafika - Gór-Nagy Gábor
