„Minden gyerek egy-egy csoda” – vallja Böjte Csaba, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója

– A Dévai Szent Ferenc Alapítványt 1993-ban hoztuk létre. Valójában a gyerekek hívták életre, mert jöttek, koldultak, s előbb csak egy-egy ebédre, vacsorára fogadtuk őket, de aztán nem is akartak már nagyon elmenni. Ezért szerveztünk nekik egy tábort, aminek a végén, amikor mondtuk, hogy „Most már haza lehet menni!” a gyerekek sírva kérdezték tőlünk: „Miért nem tartanak egy éves tábort?”… Innen indulva idén már a 26-27. „éves tábornál” tartunk – összegezte Böjte Csaba, miként született meg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, amely 2019-ben Erdély 82-83 három helységében tevékenykedik.

„A játék fontos része a pedagógiának”

Erdély területének négyzetkilométerei alapján nagyobb, mint a jelenlegi Magyarország, ezért aztán a Dévai Szent Ferenc Alapítvány – Temes megyéhez tartozó – zsombolyai házától a kovásznai otthonig több mint 500 kilométert utazik Böjte Csaba. A ferences szerzetes elmondta: az „alapítvány házai” között van olyan, amely „bentlakás”, vagyis kollégium, de a többség olyan „ház”, ahonnan a gyerekek – a magyarországi napközihez hasonlóan étkezést is biztosító közös tanulás, szakkört mintázó foglalkozás, illetve a tanulószoba után, délután vagy este – haza mennek.

– A gyerekotthon egész évben működik, így aztán karácsonytól a nyári vakációig, majd karácsonyig, vagyis egész évben jól jön, ha segítséget kapunk fiatal pedagógusoktól, akik szeretnek együtt játszani vagy tanulni a gyerekekkel. Meg vagyok arról győződve, hogy a játék fontos része a pedagógiának. A versmondástól kezdve a szorzótábla kikérdezéséig sok mindenben tudnak nekünk segíteni a Szegedi Tudományegyetem gyakorlatra hozzánk érkező hallgatói is. „Mindenevők vagyunk”, amit egy pedagógus nyújtani tud, azt mi örömmel és szeretettel fogadjuk – fogalmazott, amikor arról kérdeztük, milyen segítségnek örülnének a legjobban.

Az elmúlt 25 évben több mint 6 ezer gyereket fogadott be Dévai Szent Ferenc Alapítvány. A 2019. szeptember 9-én kezdődő romániai tanévben 1800-1900 gyerekről gondoskodnak.

– A pontos létszámot a tanév kezdete előtt nem lehet tudni, mert a szegény ember nem tervez előre: „esik – suppan” – magyarázta. – Ez úgy van, hogy „Fogorvoshoz ki megy el holnap? Hát, akinek fáj a foga.” És „Gyerekotthonba ki megy be? Hát, akinek baja van.”

A legtöbb gyerek szórványból kerül az alapítványi „házakba”, jórészt Erdélynek azon vidékeiről, amerre a magyarok kisebbségben élnek.

– A legkisebb gyerekünk? – kérdezett vissza. – Hát az még meg sem született, mert anyaotthont is működtetünk – hárította el Böjte Csaba a „leg”-ekkel kapcsolatos kérdést arra hivatkozva, hogy minden korosztályból fogadnak segítségre szoruló fiúkat és lányokat – Az eddig befogadott hatezer gyerekünk szülei között egy olyanról se tudok, aki érettségizett vagy egyetemet végzett volna. Ezt a réteget próbáljuk beemelni a társadalomba. Az elmúlt 25 évben azt tapasztaltam, hogy Isten selejtet nem teremt: minden gyerek egy-egy csoda.

„Ezt a régi a bolhacirkuszt fejezzük be!”

Ferences novíciusként két hétig a szegedi kolostorban élt Böjte Csaba. Így aztán mint a város egykori lakója is tudja: a Szegedi Tudományegyetem, amely a női klinika szülészetének és az anyatejgyűjtő állomásnak a működtetésétől kezdve a közoktatáson és egyetemi képzésen át a kutató laboratóriumok és a csillagvizsgáló fenntartásáig számos funkciót ellát, végig kíséri a dél-alföldi régióban élő ember életét a születéstől a halálig. Egy ilyen sokrétű állami intézmény miként működhet együtt a ferencesek alapítványával, amely nehéz sorsú erdélyi gyerekeknek nyújt menedéket?

– Halottak a bolhacirkuszról? A két világháború közötti látványosságról, az „idomárának” a tenyerén ugráló bolhákról? – válaszolt a kérdésre kérdéssel Böjte Csaba. – A mutatvány úgy történt, hogy a bolhára ráraktak egy poharat, s ahogy ugrott a bolha, nagyokat koppant a pohár belső falán. Ilyen „tapasztalatok” után a bolha akkor is az „idomár” tenyerén maradva ugrált, amikor már nem is tartotta fölé a poharat – magyarázta és tenyerén mutatta. – Azt gondolom, hogy a mi népünk is ilyen bolhacirkuszt folytat. A kommunizmus végén lebontották a vasfüggönyt, több irányban alig észrevehetőek vagy eltűntek az országhatárok, de a fejünkben megmaradt, hogy „Magyarország véget ér Nagylaknál”. Holott nem így van! Azt mondom: ezt a régi a bolhacirkuszt fejezzük be! Mert a magyarországi emberekhez tartozik a Retyezát-hegység a tavaival ugyanúgy, mint ahogy hozzám, erdélyi emberhez a Balaton, mert nem vette el senki tőlem, tőlünk ezt a tágas hazát, amely keresztül-kasul látogatható. Megfoghatjuk egymás kezét! Nem is szűkíteném le ezt a most induló együttműködést csakis a szegedi egyetem tanárképző karának a falai közé. Ne csak az intézmények közötti kapcsolatokra gondoljunk, hanem a mögöttük meglévő hajszálerekre is: minden látogatás bővíti az emberek közötti – komák, sógorok, barátságok, szerelmek alkotta – hálót.

A szegedi fiatalok, az iskolai osztályok, vagy éppen a vállalkozók ugyanúgy gondolhatnák: Bethlen Gábor szülőházát vagy Vajdahunyad várát bármikor megnézhetik, s kirándulás közben útba ejthetik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány valamelyik „házát”, ahol vendégként fogadják őket, ugyanakkor megismerhetik, és sokféle módon segíthetik az ott élő vagy a délutánjaikat ott eltöltő gyerekeket. – Mi ott idegenvezetést is adhatunk, de néptánccsoportunk is van, s a táncosaink szívesen föllépnek itt vagy bárhol, ahova hívják őket… – hozott egy újabb példát a kölcsönösségre Böjte Csaba.

„Menjetek és tanítsatok!”

Négy ferences szerzetes él Déván. A 810 éve, 1209-ben alapított ferences rend nem tartozik kifejezetten a katolikus egyház „tanító rendjei” közé.

– Jézus, mielőtt mennybe ment volna, azt mondta a tanítványainak: „Menjetek és tanítsatok minden népet!” Az oktatás, a nevelés Isten akarata – válaszolta Böjte Csaba, amikor azt kérdeztük: miben látja egy szerzetes és egy pedagógus feladatának a hasonlóságát és különbözőségét. – Ugyanaz az alapcél: a jól kiművelt emberfőnek több esélye van az életben boldogulni.

Lelkiség napot többször is tartott már a „Csillag”-nak nevezett Szegedi Fegyház és Börtön falai között Böjte Csaba. Sok-sok előadásához hasonlóan a saját életéből vett példákkal a „karácsony üzenetét” vitte az elítélteknek is. A „Csillagban” gyűjtött tapasztalatát összegezve hangsúlyozta: az ottani 1600-1700 elítélt és fogva tartott átlagbüntetése 11 év 8 hónap, ugyanakkor az átlag iskolázottságuk nem éri el a 6 osztályt. Szerinte ebből világosán lehet látni: az a gyerek, amelyik az oktatás jótékony hatásából nem annyira részesül, lehet, hogy nem adófizető állampolgár lesz, hanem talán börtöntöltelék.

– Köszönet jár mindenkinek, aki a gyerekeinkkel foglalkozik – hangsúlyozta a szerzetes. – Mert a gyerek olyan, mint a tűzre tett étel: ha nem keveri az ember, akkor odaég - fogalmazott. A szerzetes szerint a gyerek – minél többen foglalkoznak vele, vagyis – minél több kézen megy keresztül, annál finomabb lesz.

Az SZTE több kutatócsoportja foglalkozik a pedagógiai módszerek megújításával. Ezekre az eredményekre – Böjte Csaba szerint – azok az állami iskolák is fogékonyak lehetnek, ahol a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által patronált gyerekek tanulnak.

– A román államnak vagy a magyar pedagógusszövetségnek megvannak a maga eszközei és prioritásai, amik alapján dolgoznak. Hozzánk délután érkeznek a gyerekek, akkor foglalkozunk velük. A mi szerepünk más, mint a pedagógusoké, mert mi a szülőket helyettesítjük az olyan gyerekek életében, akiknek a családjában szükség van erre – hangsúlyozta Böjte Csaba ferences szerzetes. – Remélem, hogy a Szegedi Tudományegyetemmel most induló együttműködés olyan ajtót nyit ki, amelyen keresztül sokkal többen jönnek át, mint eddig, s nem csak pedagógusok, illetve azt gondolom, mi is egy olyan kaput tárunk ki, ami a romániai magyar oktatásnak is jót tesz.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Ocskó Ferenc

Az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány közötti együttműködésről, az ezt bemutató sajtótájékoztatóról, Böjte Csaba itteni látogatásáról a képgaléria megtekinthető itt; az összefoglaló videó megtekinthető itt.

Korábban írtuk:

Böjte Csaba szemeszternyitó előadást tart az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Karon