Balatoni üdülők a nosztalgia és a remény jegyében

– Nászútra érkeztünk, mikor 1976-ban először jártunk a balatonboglári üdülőben. Akkor még csak az Erkel utca ház volt az egyetemé – emlékezik mosolyogva Dombos Kálmán és felesége, Éva. Az akkori egyetemi néptánccsoport oszlopos tagjai ma már nyugdíjasként mesélik: a balatoni nyár szinte minden esztendőben itt találja őket. Korábban azért, mert kisfiaik számára is ideális nyaralóhelynek bizonyult a déli Balaton-part sekély és gyorsan melegedő vize. Az utóbbi években pedig azért, mert Dombos Kálmán itt hódol a legszívesebben horgász szenvedélyének. Igaz, az SZTE informatikai központ nyugalmazott munkatársa az egyetemi horgászversenyeken is rendre dobogós helyezett, ám számára mégis a Balaton a horgászparadicsom. Felesége, a programozó matematikus Éva fotói pedig arról árulkodnak: sosem telik be a boglári napfelkelte látványával.

Sült keszeggel kínálja Dombos Kálmán a Balaton partig nyúló Kodály utcai nyaraló hat szobájában pihenő, 2018 nyarának egy hete alatt igazi üdülő-közösséggé kovácsolódó családok tagjait. Mindenki részesül a horgászzsákmányból, amelyhez Juhász Árpád is hozzájárult. Az egykori JATE fizika szakos hallgatója úgy képezte át magát, hogy a jogi kar rendszergazdájaként vonult nyugalomba. Feleségével, a joghallgatókat polgári eljárásjogra oktató Dr. Zvolenszki Anikóval együtt annyira szeretik a Balatonnak ezt a szegedi egyetemhez tartozó darabkáját, hogy 1981 óta szinte minden évben visszatérnek egy-egy hétre.

– Nosztalgiázunk, évekkel ezelőtti történeteket mesélek az unokáknak, hiszen a balatonboglári két kőház és négy faház szinte minden szobájában laktunk már a gyerekeinkkel valamelyik nyári szezonban – néz szeretettel két unokájára dr. Zvolenszki Anikó. – Visszatérő vendégként jól tudom már, mi hiányzik az itteni konyhából vagy az üdülőnek a korábban megszokott, de az utóbbi néhány évben tönkrement, mégsem pótolt felszerelései közül – mutat nevetve az otthonról hozott abroszra, az autó csomagtartójáról leemelt kerékpárokra, a napozóágyakra. – Örömmel konstatáltuk viszont, hogy az évtizedek alatt „szétfeküdt” ágyakat kicserélték, és új a ping-pong asztal is – von mérleget, miközben a húsz üdülővendég számára kicsinek bizonyuló két hűtőszekrényben igyekszik elhelyezni a reggelire és vacsorára vásárolt élelmiszert.

Az utóbbi néhány évben a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete népszerűsíti az SZTE balatonboglári nyaralóit, ahol egy-egy nyári szezonban 500-600 egyetemi polgár és családtagjaik pihenhetnek – tudjuk meg Lele Máriától. Az FDSZ szegedi egyetemi elnöke elmondta: az utóbbi hónapokban a szakszervezet sokat tett annak érdekében, hogy az üdülés ebben a szezonban egyáltalán elindulhasson. Szűkös anyagi forrásaikhoz képest a szakszervezet jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy idén már ne úgy nézzen ki az üdülő, mint korábban. Példaként említette, hogy új hintákkal, hűtővel, asztalterítőkkel, konyharuhákkal, új ruhaszárító állványokkal, napozószivacsokkal, vízforralóval, kávéfőzővel, zuhanyfelszerelésekkel várják a balatoni nyaralókat. Az FDSZ intézkedésének hála a stéget az idén is sikerült kihelyezni.

– Ennél kedvezőbb árfekvésű szállás nincs a Balatonon! De szívesen fizetnénk kicsivel több díjat, ha tudnánk, azt az egyetemi üdülőházak fenntartására és karbantartására használná föl az intézmény vagy valamelyik alapítványa – halljuk a javaslatot Juhász Árpádtól. – Az egyetemünkön diplomázott, de a közszféra más területén dolgozó fiamtól tudom, hogy a hasonló fenntartású intézmények balatoni üdülői – egyszerűségük megőrzése mellett – színvonalasabban felszereltek. Mert az SZTE színvonalához illő lenne, ha a feltöltődést szolgáló üdülőben biztosított lenne mondjuk az internetelérés.

Időutazással is a felér a balatonboglári egyetemi üdülőben eltölthető egy hét. Az egykor akár egy busznyi egyetemista fogadására alkalmas épületekhez tartozó, időnként az egyetemi vezetőség „csapatépítő” összejöveteleinek is helyet adó társalgóban a linóleum rozsdafoltos, a székek kárpitja szakadozott, az asztalok bizonytalan lábakon állnak, a tévé kis képernyős, hiányzik a sötétítő függöny, törött az ablaküveg, így vihar idején beázik… „Retróból” ennyi is elég lenne. Hiszen ha az üdülő 1992. és 1997. közötti évek „Eseménynaplójába” belelapozunk, ugyanazokkal a gondokkal találkozunk, mint amelyekkel 2018 nyarán is megküzdött a gondnok: a közös tusolóban rendre eldugul a lefolyó, az áramvezeték se bírja már a terhelést…

– Jó lenne megjavíttatni a hintát! A stég egyik lejárója hiányzik, néhány balesetveszélyesen mozgó deszka megerősítésére is az egyik ezermester vendéget kellett megkérnem. Az – sorolta 2018 nyarán a problémáit Kiss Mária, aki 35. éven át volt gondnoka a 48 személyt fogadó 13 szobának, a közös helyiségeknek, az értékes két Balaton-parti teleknek, ahova a szezon meghosszabbításával akár májustól októberig érkezhetnének a vendégek pihenni, tanulmányi kirándulásra vagy alkotószabadságra.

A nyaralóházak fenntartása, javíttatása folyamatos. A gondnok emlékezete szerint 10 éve cserélték ki a faházakban a vizes kabinokat, 12 éve az Erkel utcai kőépület tetőzetét. De nagyon ráférne már a Kodály utcai házakra is a felújítás.

– Az üdülők jelenlegi működését az egyetemmel együtt végzi a szakszervezet. A szakszervezetthez futnak be az üdülőkben felmerülő problémák, ezek kezelése és ügyintézése a feladatunk jelenleg. E jelentős, az egyetemi polgárok rekreációját szolgáló feladatot teljesen ingyen, több kollégával együtt végezzük, az utóbbi időben már napi nyolc órában. A helyszínen új gondnok várja a pihenni vágyókat – emlékeztet az FDSZ szegedi egyetemi elnöke, Lele Mária. – Egyéb anyagi fedezet híján kizárólag a szakszervezeti tagdíjakból próbáljuk az S.O.S. megoldandó problémákat kiküszöbölni, a balesetveszélyes eszközöket megjavíttatani.

A balatoni egyetemi üdülőházak visszatérő vendégeinek népes táborába tartozik Hajnalné Dékány Katalin és családja is. Hajnalék, ha tehetik, egy évben akár kétszer is eljönnek: egyszer a gyerekekkel, aztán az SZTE Bolyai Intézetbeli munkatársaikkal „csapatépítésre”. Élvezik a közös főzést, a beszélgetések vidámságát, a Balaton szépségeit: a víz kékes-zöldjét, a hattyúk és a vadkacsák etetését, a sirályok röptét, a mókusok közelségét, a napfelkelte és a napnyugta mindig változó, mégis állandó szépségét. Mert az SZTE több mint 8 ezer dolgozója közül több száz számára a boglári élményeken alapul a nosztalgiázós sláger „… nekem a Balaton: a Riviéra…”

Szöveg és fotó: Újszászi Ilona