Szívműtött gyerekek látogatták meg a Gyermekklinika kardiológiai osztályát

Beck Mónika már gyermekkorában átesett egy nyitott szívműtéten, és 28 éve él szívritmus-szabályozó készülékkel. Maga is végigjárta azt a nehéz utat, amit ezek a pici gyerekek. Azt mondja, a futónagykövetség felelősségteljes feladat, egyfajta küldetés. A szívbeteg gyermekeknek és betegtársainak szeretné megmutatni, hogy az orvosi kontroll melletti mindennapi mozgás a rizikófaktorral élőknek is segíthet a megelőzésben, és a már beteg embereknek a gyógyulásban. Vagyis: van élet a betegség után! Beck Mónika egyik legkedvesebb sportos elfoglaltsága a gyaloglás, erre bíztatja sorstársait.

A rendezvényen készült képek itt megtekinthetőek.

A Budapestről érkező futónagykövet megfogalmazásában a szívbeteg gyermekek igazi hősök, mert minden nap megvívnak a betegségükkel, a kórházi élet fájdalmas pillanataival. Kis életük minden egyes percében megküzdenek a gyógyulásért, éppúgy, mint az olimpikonok az aranyéremért. Beck Mónika és kísérői, az ország különböző városaiból érkező szintén szívműtött gyermekek az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika kardiológiai osztályán tett látogatásuk alkalmával köszöntötték kis sorstársaikat. Nem jöttek üres kézzel, a szegedi kis hősöknek, bajnokoknak lelki támaszt és bátorítást nyújtva hoztak ajándékokat, a betegséget szimbolizáló kis piros plüss szívecskéket, valamint a mindennapi küzdelem jeleként – az olimpikonokhoz hasonlóan – érmeket. A Gyermekgyógyászati Klinika professzora, Dr. Katona Márta hangsúlyozta, hogy nagyon örül a kezdeményezésnek, ugyanis a kis szívbeteg gyermekek lelkével is kell foglalkozni, amire sokszor a hétköznapok során kevesebb idő jut. Egy-egy gyermek terápiája, gyógyulása mögött egy egész csapat, sokszor akár 25-30 ember összehangolt munkája áll. És ha a kis szívbeteg testileg és lelkileg is gyógyultan távozik a klinikáról, az mindannyiuk számára komoly sikerélmény.

A Gyermekklinika rendezvényére egy szegedi édesanya, Kovács Judit is elhozta kislányát, Temesvári Dórát, akit 2013-ban műtöttek meg a klinikán. Akkor a gyermek szervezete sajnos nem úgy reagált a műtétre, ahogy szerették volna, ezért azóta szívritmus-szabályozóval kell élnie. Nem estünk kétségbe – mondja az édesanya –, szerencsére a kislányom jól alkalmazkodott az élethelyzethez, és bár tudja, hogy az életben minden álma nem valósulhat meg, de nem szomorkodik emiatt. Hip-hop táncolni jár, és igyekszik – az orvosi javaslatokat figyelembe véve – minden sportos közösségi programon részt venni. – Tudom, hogy hol vannak a határaim – fogalmaz komolyan Dóra. Ha elfárad, akkor érzi, mikor kell abbahagynia a mozgást, de emiatt nem szomorkodik. Már csak azért sem, mert nagy örömére rövidesen kezdődik az iskola. Ugyanis a szegedi Dózsa György Általános Iskola 5. osztályába készülő kislány egyik legkedvesebb elfoglaltsága a tanulás.

SZTEinfo