A Meszecsinka, vagyis a Holdacska ragyogja be az SZTE Egyetemi Tavaszt

– Megtetszett a csengése a szónak: … Meszecsinka …, vagyis … Holdacska … Legyen ez a nevünk, mondtam a páromnak… Teliholdkor jöttünk össze… Sőt: a mai napig sokszor előfordul, hogy telihold idején koncertezünk – árulja el Oláh Annamari. A 2009-ben született duó, majd a zenekar énekese az életben és a formáció alapításában is társa a bolgár zenésznek, Biljarszki Emilnek. – Akkoriban sok bolgár zenét hallgattunk…Intimebb, finomabb zenét játszottunk az elején. Ehhez a korszakhoz különösen illik az egyik legismertebb bolgár népdalból származó Meszecsinka név.

Az SZTE Egyetemi Tavasz program-sorozat nyitó napján fellépő Meszecsinka zenekar tagjai: Oláh Annamari (ének), Biljarszki Emil (gitár, billentyű), Krolikowski Dávid (ütőhangszerek), Somogyi Ferenc (basszusgitár).

„... bölcsességfogig hatoló” folk

– Ismerek magyar népdalokat, azok feldolgozása is spontán alakult. Annyira jó volt ezekhez nyúlni, mint egy hosszú út elején a vándorbothoz. Sok-sok népdalt szívtam magamba. De tudatosan nem gondoltunk arra, hogy a nemzeti arányok, például a dél-alföldi hagyományok is visszatükröződjenek a dalainkban – magyarázza a méltatók szerint „...bölcsességfogig hatoló” folkkal jelentkező zenekar „őserejű papnőként” varázsló énekese. Példaként pedig elég a Felülről fúj az őszi szél… népdal Meszecsinka-féle hangzásvilágát felidéznünk.

– Énekesnő szeretnék lenni! Ezt már óvodás koromban tudtam. Ám ettől az álomtól eltávolítottak az egyetemi gyakorló ének-zenei tagozatán gyűjtött élményeim… Az húzott vissza a pályára, amikor a szegedi Deák Ferenc gimnázium diákjaként elkezdtem Andrejcsik István operaénekestől leckéket venni. Annyira szép emlékű az a kétéves időszak, hogy most, 16 év után ismét a tanítványa lettem, mert hiányzott a klasszikus éneklés, az diákként megtapasztalt nyitottság és az elfogadás. Középiskolásként a zeneelméletbe Ordasi Péter avatott be, a szigorúsága a zene iránti alázatot is megtaníttatta velem. A gimibeli tanárom, Kiszin Miklós bátorított, hogy lépjek énekesi, zenei pályára – sorolja zenei indulásának meghatározó szereplőit. Az énekesnő a családjára úgy emlékszik, hogy minden törekvésében és döntésében támogatták. – Nagyban hozzájárul az is a zenei pályafutásomhoz, hogy a családom nagyon jó ízléssel, kiváló minőségű, jófajta zenét hallgatott otthon is. Még akkor is, amikor én még nem az ilyen népzene felé vonzódtam. Ám ahogy értem és megtaláltam az utam, rájöttem: minőségi zenével vettek körül gyerekkoromban.

„…a dzsessz nem én vagyok”

– Ötéves kitérőt jelentett számomra a dzsesszénekképzés – utal a fővároshoz kötődő zenei tanulmányai mérlegére. – Rájöttem: a dzsessz nem én vagyok. Azért léptem arra az útra, mert zenét szerettem volna tanulni, de nem klasszikus éneklést, s akkor még nem tudtam arról, hogy létezik egyetemi szintű népzenei képzés. Így aztán sodródtam az árral… Az egyetem az éltre tanított, de zenei szempontból a dzsessz nem sokat adott. Közben kiderült: az én utam más, … valami ősi és ösztönszerű.

– A világzene a legegyszerűbb megközelítés, ha már azt kell meghatározni, hogy mi az, amit csinálunk… – hárítja a műfaji meghatározás kényszerét az énekes, aki aztán hozzáteszi: a Meszecsinkában a pszichedelikustól a „sámánkodós zenén” át a kísérletezőig számos vonás összeadódik. – Nem vagyok költő – mentegetődzik Oláh Annamari a Meszecsinka stílusváltására, saját szerepének bővülésére utalva. – A szövegeim között persze akadnak „versszerűek” is. Az új lemezünk borítójába magyar és angol nyelvű szövegkönyvet is teszünk. Így a közönség is eldöntheti, igazam van-e: egy-két szöveg talán zene nélkül is megállja a helyét, de ezek dalok, vagyis zenével együtt élnek.

„Újra vágyom…, ősibb dalokra”

– 2017 egy erős klippel, a Nehézzel kezdődött… A 2018. év nagyon pörgősre sikeredett: az „Álomban Ébren” albumunkkal megnyertük a Fonogram-díjat a világzenei kategóriában, rengeteget utaztunk – Portugáliától kezdve Németországon át Oroszországig, a legnagyobb helyeken léptünk fel, ami itthon lehetséges. A zenekar kicsit átalakult. Nehéz és fárasztó időszakon vagyunk túl – néz vissza Oláh Annamari. – Most szakaszváltásban vagyunk, nehéz megmondani, hova érünk... De azt tudom: újra vágyódom. Földhöz közelibb, ösztönösebb, a korábbiaknál ősibb dalokra. Aki ismer minket az eleje óta, annak az új albumunk és az ottani dalokat bemutató szegedi koncertünkön – 2019. április 11-én este, a Millennium Kávéházban, a Fonó Klub Szeged és a Szegedi Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat közös rendezvényén – fel fog tűnni, hogy mekkorát változtunk... Szegeden egyébként nagyon sokat játszunk, legalább évi két-három alkalommal. Eddig csak duóztunk a kedvenc koncertezős helyünkön, a Millenniumi Kávéházban. Most teljes zenekarral jövünk. Az új album új dalainak a zöme is elhangzik itt - a május 24-én a Kobuci Kertben esedékes "hivatalos" lemezbemutató előtt. Így aztán ezt az új arcunkat is fölvillantjuk az SZTE Egyetemi Tavasz fesztivál közönségének.

– Milyen az idei koncertnaptár? – kérdez vissza Oláh Annamari, aki a stílusváltás jellemzőjeként megadja legújabb klipjük, az Altató / Lullaby linkjét is. – Szépen alakul: 2019. május elején Sepsiszentgyörgyre, aztán Bulgáriába megyünk többállomásos turnéra. Május vége felé visszatérünk Budapestre, aztán utazunk még Oroszországba, Kazahsztánba is. A további felkérésekről nem beszélek, babonából – zárja a beszélgetést Oláh Annamari. Csattanóként azért hozzáteszi: – Már kétszer is jártunk Amerikában: az első turnén a keleti partot, a második koncertsorozattal New Yorkot ragyogta be a Holdacska, a Meszecsinka.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Kóti Réka, Raffay Zsófi

Médiavisszhang – például:

„… vad és rendezetlen, mint a világegyetem végét ünneplő rave party filmzenéje…kelet-európai Kate Bush vagy Cocteau Twines…The Orbra és Ozric Tentaclesre emlékeztető trance hangulat…” Songlines Magazine UK

"A hazai világzene jelenleg futó legerősebb produkcióját nyújtó Meszecsinka folkgyökerű pszichedelikus popzenéjéknél talán nincs is most jobb a műfajban, és tessék megkapaszkodni, ezt globálisan értjük”. Lángoló Gitárok

„Élőben a zenekar legalább olyan szédítő körutazásra viszi magával a nézőket, mint amilyenben Danténak volt része az Isteni színjáték során” Ekultura.hu