Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Színes előadás-sorozatok közül válogathattak az érdeklődők az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának épületében barangolva 2018. szeptember 28-án, a Kutatók Éjszakáján. A nyelvészeti, antik irodalmi és régészeti programok mellett az SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszék oktatói közül például Hansági Ágnes egyetemi docens a 19. század egyik népszerű műfajáról, a tárcaregényről mesélt.
A 19. század emberének is szüksége volt valamire, amely napi szinten szórakoztatta, és kiemelte a hírek és a munka valóságából. Olyan élményt igényeltek a több mint száz évvel előttünk élt őseink is, amely elég izgalmas, hogy minden nap időt szakítson rá, sőt ne bírjon leállni vele. Igen, olyan lehetett ez, akárcsak egy 21. századi brazil sorozatról beszélnék. A tárcaregény műfaja pontosan valami ilyesfélét (is) biztosított a kor újságolvasójának, aki mindennap kezébe vette a friss napilapot. A tárcaregény műfajának jellemzőiről és hatásáról az SZTE BTK Magyar Irodalmi Tanszék egyetemi docense, Hansági Ágnes beszélt a Kutatók Éjszakáján.
Az SZTE Kutatók Éjszakája programon készült fényképek itt megtekinthetőek.
A 19. század első évtizedeiben megjelent folyóiratok, hírlapok sok mindent hoztak magukkal, a hírek, tények, hirdetések napi szinten jelen voltak az emberek életében. Ugyanakkor ezek a cikkek a(z olykor mégiscsak kegyetlen) valóságban tartották az olvasót, vagy akár még mélyebbre, a valóság különböző rétegeibe húzták őt. Az embereknek igényük volt a valóságból való kilépésre, így pedig a kulturális rovatra, mely nem közöl tényeket, nem reklámoz és nem láncol le az objektivitás szürke küszöbére, hanem kreatívitásra késztet, szórakoztat és társalgási témát biztosít, olyan emberek között is, akiknek talán nem is lenne miről beszélniük. A szélesebb körű olvasóközönség megszólítása is a célok közt szerepelt. Fontos szemponttá vált, hogy olvassanak a nők és a nem politizáló férfiak is.
A könyvkiadás a 19. században is rengeteg pénzbe került, a könyvekhez való hozzáférés is elég komoly összeget igényelt, így a középosztály nem nagyon tudott a könyvek közelébe férkőzni. Tehát a hírlapok tartalmán kellett változtatni: a politikai, gazdasági tartalmak, reklámok mellett a szórakoztató tartalomnak is meg kellett jelennie. Így került be a hírlapba a szórakoztató és rövid történet, melynek műfaja először a novella volt. Az átütő sikert azonban a tárcaregény érte el, melyet igazából folytatásos regényként értelmezhetünk, és ebből adódik sorozathoz hasonló mivoltja. Hisz az olvasó mindennap kézhez kapott egy darabot a történetből, mindig a legizgalmazabb résznél megszakítva a cselekményt.
A kor nagy regényeinek útja is a tárcaregénytől indult a megjelenésig. Többségük tárcaregényként, azaz részenként jelent meg először, majd ha így meggyőződtek arról, hogy a nagyérdemű igenis éhezik erre a történetre, könyvként is kiadták. Remek példa erre akár Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, de Jókai is folyamatosan jelen volt a tárcaregény műfajában. Itt pedig máris állást foglalhatunk a a tárcaregény minőségét illető vitában – értékes vagy nem? – fogalmazott az előadó, aki szerint egyértelmű, hogy nem silány szórakoztató anyag volt ez. Igaz, mint minden irodalmi műfajnak, a tárcaregénynek is megvoltak a rétegei, de a kor alapvetően nem húzott éles határokat az úgynevezett alacsony és magas irodalom közé.
A tárcaregény hatása vitathatatlanul erőteljes volt, hisz elsősorban kulturális táplálékot kínált, melyre akkoriban kevés példát találunk, emellett szabályozta az olvasás idejét, az olvasó bármennyire szeretett volna is tovább haladni, a történet folytatását csak másnap kaphatta kézbe. Rövid szöveg megfelelő helyen félbeszakítva, rövid, de erős impulzus, nagy hatás – a valahogy így festett a hamar divattá lett műfaj képlete. Szintén fontos szempont – Hansági Ágnes szerint – az egyidejű befogadás jelensége, mely hasonlít a színház performalitására, azaz tematizál, aktuális problémákat dolgoz fel, így teremtve diskurzust az emberek között. Nem válogatja olvasóközönségét, széleskörben szól mindenkihez, társadalmi státusztól és előképzettségtől függetlenül.
A tárcaregény jelentette a teret, ahová a kor embere kiléphetett a valóságból, napi szinten, kultúrával érintkezve. Ez az a sorozatélmény, melyet később a televízió közvetített – emlékeztetett Hansági Ágnes. Az SZTE BTK irodalomtörténésze hozzátette: bár ma már könnyebben jutunk hozzá a könyvekhez, a tárcaregény műfaja – ha nem is olyan divatosan, de – még ma kulturális táplálékot ad egy-egy folyóiratban.
Ferencz Hedvig
Korábban írtuk:
Konfliktusszimulátorok – 7 történelmi társasjáték a Kutatók Éjszakája program bölcsészinnovációja
Középpontban a tudomány: több száz program a kutatók éjszakáján
Természettudományos érdekességek a Kutatók Éjszakáján
Egészségtudományi különlegességek a Kutatók Éjszakáján
Mezőgazdasági témájú programok a Kutatók Éjszakáján
Bölcsészettudományi érdekességek a Kutatók Éjszakáján
Társadalomtudományos szenzációk a Kutatók Éjszakáján
Szavazás és pályázatok a Kutatók Éjszakája programjai között
