Konfliktusszimulátorok – 7 történelmi társasjáték a Kutatók Éjszakája program bölcsészinnovációja

– A Kutatók Éjszakájára szerettünk volna előrukkolni egy olyan programmal, ami nem valami szokványos előadás, hanem interaktív módon segít megismerni jeles történelmi eseményeket. Mivel mindhárman szeretünk "társasozni", elhatároztuk, saját „táblajátékokat” tervezünk – sorolta az SZTE BTK doktori képzésén Japán 20-as és 30-as évekbeli történelmére fókuszáló Szabó Levente, hogy 2018 májusa óta két barátjával és doktorandusz társával miért alkotta meg a Konfliktus szimulátorokat.

A „társasozástól” a gamifikációig

– Nem csupán sorsfordító csatákat és háborúkat jelenítettünk meg a játékainkban, hanem vértelen összetűzéseket is, így összetetteb helyzetek szimulálása volt a célunk – tette hozzá Lengyel Ádám, aki doktoranduszként a II. világháború utáni időszak amerikai külpolitikájával és az amerikai katonai akciókkal foglalkozik a legszívesebben. Szerinte minden társasjátékuk alkalmat ad arra, hogy menet közben eljátszadozzanak az amúgy történelmietlennek minősülő gondolattal: „Mi lett volna, ha…” Ugyanis nyitott, a végeredményt illetően nem fix kimenetelű a 3 szegedi történész doktorandusz által kifejlesztett 7 társasjáték.

– Most nagyon pörög, reneszánsza van a „társasozásnak”, a közös játéknak. Egyre többen, köztük felnőttek is, részt vesznek ilyen programokon Így aztán a célközönségünk is széles: komplex játékainkat inkább a 15 év fölötti korosztálynak szánjuk – folytatta a kedvcsináló ajánlót Mezey Bence, akit történészként a gerilla hadviselés és az 1945 utáni fegyveres konfliktusok érdekelnek. Pedagógia szakos hallgatói tapasztalata szerint a Kutatók Éjszakáján az érdeklődőknek bemutatandó játékaik nem a történelem tanulását, inkább annak megértését segítik, hogy milyen eseménysor alakít ki egy olyan súlyú konfliktust, ami háborús helyzethez vezet.

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar önköltséges képzésén részt vevő három doktorandusz összesen több száz órát dolgozott azért, hogy a személyes jelenléttel párosuló kommunikációra és a játékosok közötti kooperációra ösztönző társasjátékokat kifejlessze. Ezek közül 3 az amerikai, 3 az európai, 1 az afrikai földrészt érinti.

A világtörténeti jelentőségű konfliktusokat játszva ismerhetik meg a Kutatók Éjszakáján az SZTE BTK épületében (Szeged, Egyetem utca 2.) a legfölső emeletre, a történeti intézetbe látogatók.

Gazdag szakirodalma van annak, hogy a gamifikáció, vagy más néven játékosítás miként alkalmazható az oktatásban is.

A döntéshozó és a kisember szempontjai

– Először eldöntöttük, melyik az a történelmi vagy diplomáciai konfliktus, amelyről annyit tudunk az 1700-as évek utáni időszakból, hogy azon egy játékmechanizmust is képesek vagyunk alkalmazni. Ami fennmaradt a rostán, azt a 7 konfliktust szétosztottuk egymás között és kidolgoztuk a játékokat – mondta Szabó Levente, aki makettkészítő gyakorlatát hasznosítva elkészítette a csatajelenetek figuráit, köztük Napóleont és Wellingtont is. – A waterlooi csatáról sokan hallottak, de történész doktoranduszként is alaposan utána kellett néznem a részleteknek. Például annak, hogy melyik egységben hány ezer személy harcolt, mekkora veszteséget szenvedtek. A külső körülményekre, köztük a korabeli időjárási viszonyokra is figyelni kellett. Itt a nagy politikai döntéshozók szemszögéből játszunk, akár másfél órán át is – saccolt a játékmester. – A spanyol polgárháborút feldolgozva is utána kellett néznem a helyszíneknek: hol mi történt, s ezek milyen hatást gyakoroltak például a pártokra. Az afrikai kolonizációnál más volt a sorrend: kitaláltunk egy koncepciót, ami működött Afrika felosztásának a szimulálásra is – ismertette saját feladatait Szabó Levente.

– Az amerikai polgárháború is „utánatanulást” igényelt – vette át a szót Lengyel Ádám. – Például meg kellett néznem, melyik állam kerülhetett volna át északról délre, vagy fordítva, s hogy a csaták milyen veszteséggel zárultak, majd ki kellett következtetnem, hogy mennyi erőforrásból gazdálkodhatott „Észak” vagy „Dél”. A kubai konfliktusnál hat-hat szcenáriót építettünk föl, hogy ne csak megismételjük a történteket. Az I. világháború akár isonzói vagy doberdói elképzelt harcterén a katona célja a túlélés a lövészárkában. Itt azt akartuk visszaadni, amilyen az átlagember helyzete: a legnagyobb méretű világkonfliktusban is a túlélés az érdeke.

– A két játékos olyan alapon küzd, hogy az egyik a brit birodalom, a másik a 13 kolónia helyzetébe képzelheti magát. A kártyahasználat dominanciája és a specifikus szabályok jellemzik az általam összeállított, az amerikai függetlenségi háború előzményeire épülő játékot – zárta az ismertető-sorozatot Mezey Bence.

A 3 történész doktorandusz Konfliktus szimulátorok név alatt létrehozta azt a Facebook-eseményt, amelynél megadták a 7 játék leírását is.

A Trónok harcától a „vasháromszögig”

A szerencsének nincs túl nagy szerepe a Konfliktus szimulátorokban. Dobókocka például csak egy játékban használatos, ott is csak az illúzió kedvéért.

– Mi az én kedvenc játékom? – kérdezett vissza nevetve Szabó Levente, majd elárulta: A Trónok harca, mert komplex társasjáték. Kiderült: a Betrayal at the House on the Hill, a szinte minden játékban más-más „játéktér” miatt Lengyel Ádám, míg az együttműködésre alapuló Pandemic: Reign of Cthulhu Mezey Bence kedvence. A közösen készített 7 konfliktus szimulátorukhoz a leginkább a Trónok harca stratégiai játék adott ihletet – például a licitálás igénye vagy a harc logikája visszaköszön a két polgárháborút megjelenítő „társasban”.

– A szabadalmaztatáson és az online változat elkészítési lehetőségén még nem gondolkodtunk, de a Konfliktus szimulátoraink kiadatása érdekében már tettünk lépéseket – ismerte el Szabó Levente. – Fejlesztőként veszünk részt 2018. november 10-11. között Budapesten a társasjátékok ünnepén. A folytatáson is agyalunk: elképzelhető, hogy egy év múlva új játékokkal jelentkezünk a Kutatók Éjszakáján. Foglalkoztat minket a „vasháromszög”: Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK viszonya 1945-től a '80-as évekig.

– Nevezhetőek-e innovációnak a Konfliktuskezelő szimulátoraik? – kérdeztük a játékbemutató végén a három ifjú történészt. – Igen, mert teljesen új módon állnak hozzá a történelem kutatásához, segítik a történelem megértését. Bővíthető többféle irányban is, hosszú távon, így lehet jövője – válaszolt Szabó Levente. – A történelemtudománybeli alapkutatási eredmények nehezebben innoválhatóak, mint a reáltudományok világának nóvumjai. A bölcsészettudományi innovációk hatása sem mérhető azonnal – tette hozzá Mezey Bence. – Ettől függetlenül – folytatta Lengyel Ádám – a társadalom és a jelen kor problémáinak megértéséhez sokkal közelebb jutunk a társadalomtudományokon át, mint mondjuk egy mérnök új találmányával.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Bobkó Anna

Korábban írtuk:

Középpontban a tudomány: több száz program a kutatók éjszakáján

Természettudományos érdekességek a Kutatók Éjszakáján

Egészségtudományi különlegességek a Kutatók Éjszakáján

Mezőgazdasági témájú programok a Kutatók Éjszakáján

Bölcsészettudományi érdekességek a Kutatók Éjszakáján

Társadalomtudományos szenzációk a Kutatók Éjszakáján

Szavazás és pályázatok a Kutatók Éjszakája programjai között