Röst Gergelyé, az SZTE matematikusáé az első Gács András-díj

– Mit gondol, mi áll annak a döntésnek a hátterében, amelyről a sajtó hírül adta: „Az egyetemi matematikai oktatásban, valamint a kutatómunkában nyújtott kiemelkedő teljesítményéért az elismerést Röst Gergely, a szegedi SZTE TTIK Bolyai Intézet Matematikai Tanszékcsoport Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszék docense” kapta, Zábrádi Gergely, az ELTE egyetemi adjunktusával egyetemben?

– Az elismerést 2017-ben a Gács család alapította azzal a céllal, hogy az egyetemi hallgatókat motiváló fiatal – 46 éven aluli – matematikusokat jutalmazzák. A kuratóriumi tagok között vannak neves matematikusok, Gács András kollégái, valamint családtagja és tanítványa is, akik több tényezőt vettek figyelembe.

– Összesen 754 idézet és 14 h-index szerepel a nevénél a Google Tudós adatbázisában. Milyen számokkal jellemezhető az ön teljesítménye „az egyetemi matematikai oktatásban, valamint a kutatómunkában”?

– A kutatások eredményességét jellemzi a publikációk száma, hogy ezek milyen rangos helyeken jelentek meg és milyen fogadtatásra találtak. A hallgatók motiválásának megítélésénél nyilván számított, hogy közel egy évtizeden át voltam az SZTE csapatvezetője nemzetközi matematikaversenyeken, a három végzett doktoranduszom sikerei, és hogy az elmúlt négy OTDK mindegyikén volt díjnyertes hallgatóm.

– Kérem, röviden mutassa be Gács Andrást, akinek emlékére 2017-ben díjat alapított a családja!

– A díj névadója Gács András (1969-2009), fiatalon elhunyt tehetséges matematikus, aki kutatási eredményei mellett sokoldalú érdeklődésével, nyitottságával számos diákra hatott inspirálóan, és egyedi humoráról is ismert volt. Személyesen sajnos nem találkoztam vele.

– Önnek nem ez az első szakmai elismerése. Az eddig elnyert díjai között hol helyezkedik el a Gács András-díj?

– Ez a díj azért is különleges, mert nemcsak a kutatásban és az oktatásban végzett magas színvonalú munkát jutalmazza, hanem – mint azt a díj alapítói elmondták – a jelölt szellemiségét, inspiráló egyéniségét is figyelembe veszik. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az első alkalommal engem választottak.

– Először adták át ezt az elismerést, szokatlan körülmények között, hiszen – a hírek szerint – matematikus hangverseny keretében, a díszoklevélhez pedig a díjazottak maguk választhattak játékos tárgyjutalmakat. Hogy érezte magát ezen a díjátadón?

– A matematikus hangversenynek komoly hagyományai vannak: 1981 óta minden évben megrendezik. A koncertet, ahol hallgatók és professzorok egyaránt zenéltek, az ELTE dísztermében tartották, népes közönség előtt. A rendezvény egyszerre volt ünnepélyes és barátságos. Érdekesség, hogy volt középiskolai barátom konferált, aki most a legismertebb pénzügyi matematikai elemző cég egyik vezető munkatársa.

– A Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézetének a munkatársa, ám Oxfordból utazott Budapestre, hogy átvegye a Gács András-díjat, majd visszatért Angliába. Mi dolga Oxfordban? Miért és meddig marad?

– Az Európai Unió Marie Sklodowksa-Curie kutatói pályázatának köszönhetően másfél évet töltök Oxfordban, illetve két hónapot a skóciai St. Andrews-ban, ami szintén egy neves hely. Az Oxfordi Egyetem matematika intézete egy csodálatos új épületben, az Andrew Wiles Buildingben működik. A névadója Andrew Wiles, aki a több mint 300 éven át megoldatlan Fermat-sejtés bizonyításáról ismert. Többször is összefutottam már vele a folyosón. Én a biomatematika egy számomra teljesen új ágával, olyan sejtbiológiai folyamatok modellezésével foglalkozom, amelyek a tumorok növekedésében, a sebgyógyulásban, az embriók kifejlődésében vagy éppen mesterséges szövetek létrehozásában fontos szerepet játszanak. Ebben a témában Oxford a világon a legerősebb, és remélem lesz lehetőségem Szegeden is hasznosítani az itteni tapasztalataimat. Februárban meg is hívtam Oxfordba három szegedi diákot, hogy személyesen is megtapasztalják, milyen az élet a világ talán legjobb matematikai intézetében.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: R. G.