Moliére-komédia a pénzről és tudásról – a Szabadtéri kisszínpadán az SZTE két oktatója

A nevettetés is célja a XXI. század „gondolkodtató színházának”. A Szegedi Szabadtéri Játékok műsorán szerepel a 2018. július 19-22. közötti 4 estén a REÖK Stúdiószínpad Moliére: Úrhatnám polgár című komédiája. „A nagy érdeklődésre tekintettel” még egy előadást is beiktattak a műsorba, pontosabban a 2018. július 19-i főpróbát is nyilvánossá teszik.

– Hogyan került a Szabadtéri kisszínpadán látható produkcióba az SZTE két oktatója?

– A Tartuffe című Moliére darabot 2017. májusában mutattuk be a REÖK-ben. Ez volt Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójának marosvásárhelyi vizsgarendezése is. Régóta ismerjük egymást. Eredetileg, nagyon fiatal korunkban „fordított felállásban” dolgoztunk: az 1988-90 körüli években létező diákszínpadom egyik középiskolás szereplője volt Herczeg Tamás. Az akkori két előadás közül az egyikre, Pirandello A hegyek óriásai című darabra nagyon jól emlékszem. Mára fordult a kocka: a Tartuffe előadás társulatának néhány tagja, köztük én is, részt vesz az Úrhatnám polgár 2018 júliusi produkcióban is – idézte a közeli és távolabbi múltat Balog József. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék oktatója Jourdain úrként lép színpadra az idei Szabadtérin. – Az előző Moliére-produkcióban összeszokott csapat most kiegészül Sebők Mayával, Jakab Tamással, Sorbán Csabával. Herczeg Tamás remek segítője a marosvásárhelyi rendező szakon korábbi osztálytársa: Horváth Sári. „Koprodukciós előadás is, mert Herczeg Tamás sok mindent hozott abból az erdélyi kultúrából, ami sokkal vegyesebbnek és változatosabbnak tűnik, mint amilyen a magyarországi.

– Balog Józsival többször is együtt dolgoztunk, például Bergman Rítusát együtt csináltuk a Pinceszínházban… A Tartuffe-ban Cléante szerepére jó lehetnék – javasolta tavaly Balog Józsi Herceg Tamás rendezőnek, akit addig nem ismertem. Most pedig, a Moliére-sorozata folytatásában engem is felkért a közreműködésre, hasonlóképpen Barnák Lacit és Farkas Andit – folytatta a hivatásszerűen színházzal foglalkozókhoz kötődő egyetemi oktatók kapcsolathálójának vázlatát Kosztolányi József. Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Bolyai Intézet Analízis Tanszék egyetemi docense az Úrhatnám polgár produkcióban Covielle, Cléonte inasa és a „vakvezető” szerepében tűnik föl. – Új számomra, hogy szabadtéren játszunk. Ez a fajta komédiázás is új, de nem maga a műfaj, hiszen Rejtő darabjával a vígjátékba is belekóstoltam már. A legjobb az egészben, hogy folyamatosan tanulok – a kollégáktól és a folyamatból.

– Parti Nagy Lajos „féktelen humorú átiratában” élvezheti a közönség Moliére 347 éve bemutatott komédiáját. A nyelvi leleményektől gazdag szöveg is hozzájárult ahhoz, hogy vállalta a szabadtéris szerepet?

– A görög klasszikusok többsége, vagy Moliére, Shakespeare, Csehov azon szerzők közé tartozik, akik meg tudják mutatni, hogy van, ami nem változik az emberben attól függetlenül, hogy a kor változik. Nem gondoltam egészen az utóbbi időkig, hogy valaha Moliére-főszerepekben lépek színpadra. Annál is inkább, mert elég nagyot buktam egy főiskolai felvételin a „Dandin Gyurival.” Azután 30 évig egy sor Moliére-t sem olvastam. És nem is nagyon szégyelltem magam emiatt – árulja el Balog József. – A mostani Úrhatnám polgár, Parti Nagy Lajosnak hála, olyan nyelven szól, amilyen magyar nem nagyon létezik. Így lehetett ez Moliére idején is: sokféle képtelen szófordulatra kihegyezett a történet szövege. Ezektől a szófordulatoktól és mondat-bukfencezésektől lett élő a Moliére-szöveg. A többi meg már energia kérdése. Aki akar, ráismerhet emberi prototípusokra, figurákra, akik esetleg a nézőtéren is jelen vannak, lehet, hogy épp mellettük ülnek.

– A Parti Nagy szöveg betyár nehéz, amikor tanulni kell, de nagyon működik a színpadon. Valószínűleg Moliére korában a francia szöveg hasonlóképpen hatott, hasonló lazaságú lehetett. Ez egy jó vígjáték, bár nem az elsők között említik Moliére darabjai közül. A jelenség pedig mindenféle aktualizálás nélküli, örök érvényű, bármely korban elővehető. Hálás vagyok, hogy benne lehetek ebben a produkcióban. Sokat tanulok a hivatásosoktól. A színház közösségi műfaj – kifelé és bent is. A „12 dühös ember” óta én, mint színházat szerető és művelő ember, azt gondolom, hogy tud ez működni, és a minőség a lényeg! – hangsúlyozza Kosztolányi József.

– Ember, aki próbál fölmászni az uborkafára… Hogyan gondolkodik Jourdain úr? Mit lát a néző

– Jourdain el akar sajátítani valamit a világról, ami nem az övé. Ehhez két eszköze van: a pénz és a naivitása, hogy a pénzén keresztül bekerülhet abba a körbe, amibe mások beleszületnek. Ez a helyzet kortalan. Illetve: minden évszázadban van olyan fordulat, amikor új osztályok, csoportok próbálnak fölemelkedni. Hogy ez a fordulat a gazdasághoz vagy az államhoz kötődik, az nem sokat változtat a helyzeten – magyarázza Balog József az első szabadtári pórba kezdetén. – Fogalmunk sincs, milyen volt francia arisztokratának lenni, vagy milyen lehetett pénzen megvásárolni a rangot, vagy hogyan lehetett a pénzt Moliére korában megkeresni. De arról talán van elképzelésünk, hogy ezek a furfangos figurák köztünk élnek ma is. Jourdain úr nem buta ember, csak nagyon elszánt a fölfelé vágyásban. Annak ellenére, hogy ez egy Moliére-darab, nagyon sok árnyalt, a mai világunkkal szinkronban lévő jelenség is megfigyelhető. A cím mindent elárul: a fölfelé vágyó, a csak fölfelé néző kisember az Úrhatnám polgár, aki úgy képzeli: pénzen minden, még a tudás is megvásárolható, kilóra.

– Vígjáték ez a javából! – jelenti ki Kosztolányi József. – Lesz itt egy kis tréfa, csapda és kelepce, rászedés. Az általam alakított inas és „vakvezető” kicsit nyers és minden tréfára képes. Abból a szemlélő körből való, amely Jourdain úrnak ezt a felfelé vágyását jól látja, és kikacagja…. Ez a darab mindenkinek szól. Általában kíváncsi vagyok, kik ülnek a nézőtéren. Ezt az előadást mindenkinek ajánlom, mert a néző nevethet is, miközben hazavisz az előadásból egy gondolkodni való darabot. Ez a színház lényege. Már nincs külön „tragédia” és „komédia”, csak „gondolkodtató színház” van a XXI. században, amikor jó, ha a sírás mellett ott a nevetés és a gondolkodás is. Mint Moliére: Úrhatnám polgárában…

*

"Bianca Imelda Jeremias díszlete és jelmezei, valamint Szirtes Edina Mókus zenéje még inkább kihangsúlyozza az Úrhatnám polgár furcsa, szinte meseszerű világát, ami egyszerre mókás, mégis a fajsúlyos dolgok nehézségével telepszik be az ember gondolatai közé" – olvasható a Szegedi Szabadtéri Játékok műsor ajánlójában.

Újszászi Ilona

Fotók: Dusha Béla, Ú. I.