Az SZTE Bolyai Intézetében egykor gyűjtött élményeit is beépítette a gráfok és a funkcionálanalízis kapcsolatát bizonyító előadásába Lovász László matematikus, miután átvette a Szőkefalvi-Nagy Béla Érmet. A Bolyai Intézet matematikai folyóiratában publikálókat elismerő díjat 18. alkalommal adták át.
„Felnőtt korba lépett”, mert 18. alkalommal adták át a Szőkefalvi-Nagy Béla Érmet. Az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Bolyai Intézet Tanácsa döntése értelmében Lovász László matematikus, az MTA elnöke kapta a díjat.
A szegedi matematikai Acta hatása
– A Szőkefalvi-Nagy Béla Érmet az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Bolyai Intézetének Tanácsa ítéli oda évente egy olyan matematikusnak, aki matematikai folyóiratunkban, az Acta Scientiarum Mathematicarumban jelentős, nagy hatású tudományos cikkeket publikált – emlékeztetett Zádori László. Az SZTE Bolyai Intézetet vezető egyetemi tanár a 2018. február 19-i ünnepségen méltatta a díjat, amelyet Szőkefalvi-Nagy Erzsébet alapított 1999-ben édesapja, Szőkefalvi-Nagy Béla, a szegedi egyetem világhírű analízisprofesszora emlékére.
2017-ben a Szőkefalvi-Nagy Béla Érmet a Bolyai Intézet Tanácsa Lovász Lászlónak, az ELTE professzorának, a Magyar Tudományos Akadémia Elnökének ítélte oda. A rövid indoklás szerint Lovász László korunk egyik legszerteágazóbb tudású matematikusa. A matematika és az elméleti számítástudomány sok területén ért el kiemelkedő eredményeket. Munkái jelentősen formálták és formálják jelenleg is a matematika fejlődését. Monográfiái nemzedékek számára nyújtanak hasznos ismereteket a matematika különböző területein. Lovász László 1972 óta öt olyan tudományos cikket publikált az Acta Scientiarum Mathematicarumban, melyek jelentősen hozzájárultak a diszkrét matematika, az algebra és a geometria fejlődéséhez.
Áttörő eredmények
– Áttörő eredményeket ért el a matematikában Lovász László 1975 és 1982 között, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetem Bolyai Intézet Geometria Tanszékének vezetőjeként dolgozott – húzta alá laudációjában Zádori László. Példaként említette, hogy Lovász László első kiemelkedő eredménye Knesner egy több mint 20 éves nyitott problémájának a bizonyítása volt. Nevéhez fűződik az öt pontú kör Shannon kapacitásának meghatározása. E bizonyításból több évi munka után kristályosodott ki az optimalizálás ma is egyik leghatékonyabb módszere, a szemidefinit programozás. – Lovász László szegedi évei alatt publikálta kombinatorika feladatgyűjteményét, amelyet a matematikusok bibliájaként tisztel több generáció is. Bázis redukciós algoritmusa sok alapvető algoritmikus eredmény magja lett. A szegedi Acta Scientiarum Mathematicarumban publikált cikkeinek témái a matematika szinte összes ágát érintik. E publikációra eddig összesen több, mint 200 hivatkozás született– zárta a beszédét a Bolyai Intézet vezetője.
A díjat alapító Szőkefalvi-Nagy Erzsébet az elismerés átnyújtása előtt arra emlékeztetett, hogy édesapja szinte egy emberöltőnyi időn át szerkesztette – más tudóstársaival együtt – a szegedi Bolyai Intézet máig nagy hatású tudományos folyóiratát. Meggyőződéssel hangsúlyozta, hogy a 18. alkalommal átadott Szőkefalvi-Nagy Béla Érem a lehető legjobb helyre kerül, hiszen a díjjal elismert Lovász László matematikai munkássága nemzetközi jelentőségű.
Gráfok és funkcionálanalízis
Az SZTE Bolyi Intézet zsúfolásig megtelt Bolyai termében rendezett ünnepségen a Szőkefalvi-Nagy Béla Éremmel kitüntetett Lovász László aláírta azt a márványtáblát, amelyen a szegedi matematikai lapban publikáló szerzők legjobbjainak névsora olvasható.
– Diszkrét matematikával és gráfelmélettel foglalkoztam, mikor a szegedi egyetemre kerültem. Az itteni Bolyai Intézetben akkor az analízis volt az egyik legerősebb terület, köszönhetően Szőkefalvi-Nagy Bélának, Tandori Károlynak, Leindler Lászónak és másoknak – idézte az 1970-es évek hangulatát Lovász László, aki feleségével együtt máig szívesen emlékszik vissza erre a Szegeden eltöltött időszakra. – Életünk legboldogabb hét éve volt matematikai és kutatási szempontból, valamint emberileg is – hangsúlyozta.
„Gráfok és funkcionálanalízis: jó a szűk szakmán túl is tanulni” címmel tartott előadásában Lovász László igazolta, hogy a Bolyai Intézet társalgójában teázás közben beszélgető matematikusok mikét hatottak egymás gondolkodására.
– Három kérdés fogalmazódott meg bennem 2003-ban, egy hónapon belül – emlékezett Lovász László arra az időszakra, mikor Microsft cég tudományos kutatójaként is dolgozott. Alapkérdésként említette, hogy „Mi a limesze egy véletlenszerűen növekvő gráf-sorozatnak?” A matematikai kérdés hétköznapira fordításában is segített, mikor elmondta: a gráfot olyan hálózatnak tekinti, mint például az internet, amelynek nyilván van határa. Mégis izgalmas matematikai problémának találta, hogy "Mi volna ez a limes?" Illetve azt is, hogy miként jellemezhetők az általánosított „kvázi-véletlen gráfok”?
A tanítványait, munkatársait is megemlítette előadásában, melyben bepillantást engedett a matematikus által alkalmazott kutatói módszerbe is. A gráfokról, mint hálózatokról beszélve fölvillantotta: miként születik az egyik matematikai kérdésből egy másik, miként jut el a tudós a kérdésekre adott válaszaival olyan eredményre és olyan tudományterületre, amelyre az első kérdés megfogalmazásakor nem is gondolhatott. A laikus számára is kiderült, hogy egy-egy matematikai megoldás miként lehet ihletője egy új eredménynek.
– Nagy hasznát vettem annak, hogy teaidőben sokat beszélgettem egykor a szegedi egyetem Bolyai Intézetében az analízissel foglalkozó matematikusokkal – összegzett előadása végén Lovász László, aki elindult a gráfoktól, és a gyakorlati kérdésektől, majd eljutott az analízis lényeges kérdéseiig. Eredményeit összefoglalta a világhálón is elérhető monográfiájában, amely Large networks and graph limits címmel 2012-ben látott napvilágot. Az MTA elnöki tisztét immár a második ciklusban betöltő matematikusnak ezzel a munkájával kapcsolatos idézeteknek a száma máris 498 – az internet szerint.
SZTEinfo – Újszászi Ilona
Fotók: Ú. I.