Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
Díszdoktora, Klebelsberg Kunó-díjasa a szegedi egyetemnek a Nobel-díjjal, Corvin-lánccal, Széchenyi-nagydíjjal is kitüntetett Oláh György. Az Életem és a mágikus kémia című önéletrajz szerzőjét, a nemzetközi rangú Nobel-díjas kutatót nemcsak a kutatók gyászolják. Rendhagyó nekrológként Oláh Györgyről az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Szerves Kémiai Tanszék egyetemi tanárát, Pálinkó Istvánt kérdeztük.
– „A Life Of Magic Chemistry” címmel jelent meg Oláh György önéletrajza. Valóban a „mágikus kémia” volt az élete Oláh Györgynek?
– Az egész kémia volt az élete Oláh Györgynek – pontosított Pálinkó István, aki ösztöndíjasként 1996-1997 között Oláh György intézetében, Los Angelesben, a Dél-Kaliforniai Egyetemen (USC) dolgozott. A szegedi kutató emlékei szerint Oláh György találkozásukkor, a hetedik iksz táján is bámulatos szellemi frissességgel irányította a munkát. Sőt: életének szinte utolsó pillanatáig dolgozott. – Molnár Árpád, az SZTE Szerves Kémiai Tanszékét egykor vezető professzor, korábbi intézetvezető, aki 4 közös kötetet jegyez Oláh Györggyel még 2016 decemberében azért látogatta meg a Nobel-díjas kémikust, mert közös szakmai alapművük, a Hydrocarbon Chemistry 3. és bővített kiadásának utolsó simításait együtt végezték el. Ez a szakmai körökben nagyra értékelt könyv a szénhidrogének szerteágazó tulajdonságait és reakcióit mutatja be a szakma művelői és az ipar szereplői számára. Sőt mi több, Oláh Györgynek még 2017 januárjában is jelent meg tudományos közleménye a világ egyik vezető kémiai folyóiratában, a Journal of American Chemical Society-ban. Oláh György rendkívül termékeny kutató volt, nem is egy olyan éve volt, amelyben több mint ötven cikke jelent meg rangos szakmai lapokban.
A „karbokation kémiához való hozzájárulásáért” 1994-ben nyert el a Nobel-díjat Oláh György. A nemzetközi rangú kémikus ezt követően vette át a Szegedi Tudományegyetem jogelődjének számító szegedi József Attila Tudományegyetemen a díszdoktori címet. Oláh György felfedezésének jelentősége az, hogy az eddig csak feltételezett karbokationok létét kísérletileg bizonyította és tulajdonságaikat vizsgálni tudta. A karbokationok sok kémiai folyamatban kulcsszereplők, köztük olyanokban is, amelyek mindennapjainkban is szerepet játszanak. Ilyen folyamat például a telített szénhidrogének izomerációja, amely szerepet játszik a benzin oktánszámának növelésében.
– Oláh György nem szerette a skatulyázást. Ő nem szerves kémikusként, hanem kémikusként határozta meg magát. Mindennel foglalkozott, amit a kémiában érdekesnek talált. Az ő Nobel-díjas kutatásaihoz, a karbokationok kémiájához is kötődött az egyik olyan témám, amin az amerikai ösztöndíjas időszakban, Oláh György intézetében dolgoztam – idézte a két évtizeddel ezelőtti időszakot Pálinkó István, aki 3 közös cikket jegyez Oláh Györggyel. – Ez a szám persze nem nagy ahhoz képest, hogy Oláh György gazdag életművének legalább 1500 cikk és több tucat könyv is része – említette a szegedi kutató. – Oláh Györgynek szenzációs olvasottsága, kiváló memóriája volt. Ismeretanyagát eredeti módon kombinálta, ebből az egyéni látásmódból származtak a döntő többségben a laboratóriumban is működő ötletei.
Másodszor 2002-ben jött Szegedre a Nobel-díjas tudós: az MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága székházában a szuperelektrofilek kémiája témakörben tartott előadást. A nagy nemzetközi elismertségnek örvendő tudós harmadik látogatása alkalmával, 2003-ban vette át a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kunó-díját, mert jelentősen hozzájárult a Tisza-parti universitas, az itteni eredmények megismertetéséhez. Akkor Oláh György úgy fogalmazott: „Büszke vagyok rá, hogy a szegedi egyetem családjához tartozhatok.” A Nobel-díjas kutató valamennyi nyilvános szereplésén elismerően nyilatkozott a szegedi kutatók eredményeiről – például többször is az Életem és a mágikus kémia című, magyar nyelven is kiadott önéletrajzi könyvében.
– Hetente tartott megbeszélést az Oláh-csoport. Ilyenkor 2-3 kutató beszámolt arról, éppen mi az a téma, amin dolgozik. A beszámoló kezdete után többnyire fél perccel Oláh György felállt és a fali táblát teleszórta az adott témához kötődő ötleteivel. Ilyenkor villámgyorsan beszáguldottuk a szerves kémia egészét! Az Oláh-féle heti 60 ötlet közül 30-ról a laborban dolgozó tudta, hogy nem fog működni. A maradék 30 ötletet azonban érdemes volt kipróbálni, és ezek közül legalább 10 működött is. Tehát hetente 10 használható Oláh-ötlet termékenyítette meg az ottani munkát, miközben sok kutatónak ennyi működő ötlete van egész életében – jellemezte az Oláh György vezette intézményben folyó munkát Pálinkó István professzor.
A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karán dolgozó szerves kémikusok közül több kutatóval is kiváló munkakapcsolatot ápolt Oláh György. Ezt a kapcsolathálót a tanszéket egykor vezető Bartók professzor kezdeményezte. Legelsőként Bucsi Imre docens, aztán Molnár Árpád, az SZTE jelenleg már nyugdíjas professzora került Amerikába, Oláh György intézetébe. Ők ketten alapozták meg Oláh Györggyel a szegedi kapcsolatot. Őket követően több szegedi fiatal kutatót is fogadott a Nobel-díjas tudós, így például Török Bélát is, aki ma az University of Massachusets professzora. Oláh György az SZTE Általános Orvostudományi Karával is jó kapcsolatokat alakított ki.
– A kémia nemzetközi tudomány. Aki nem foglalkozik a külfölddel, az provinciális marad – jelentette ki Pálinkó István. – Így aztán a Nobel-díjas Oláh György nemzetközi szintű publikációkban is mérhető támogatása erősíti a Tisza-parti egyetem ismertségét és rangját. Felemelő, hogy egy Oláh György kaliberű tudós észrevette és figyelmével, támogatásával kitüntette a Szegedi Tudományegyetemet.
*
Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. A fővárosi Piarista Gimnáziumba kiváló humanista alapműveltségre tett szert. A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán folytatott tanulmányokat, 1949-ben diplomázott. 1954-től 1956-ig a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetének igazgató-helyetteseként nevéhez fűződött a magyarországi műanyagipari kutatás és gyártás megalapozása. A szénhidrogének reakcióinak és átalakítási jellemzőinek feltárására irányuló kutatásait még Budapesten kezdte. Az 1956-os forradalom leverése után, decemberben családjával együtt elhagyta Magyarországot. 1957 és 1964 között Kanadában élt, majd az Egyesült Államokban telepedett le. 1965-ben az Ohio állambeli Cleveland egyetemének tanára lett, majd a dél-kaliforniai egyetemre (USC) került, ahol 1977-től végzett kutatómunkát. 1991-től az USC Loker Szénhidrogén Kutatóintézet igazgatója volt. Az MTA 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. 2017. március 8-án Los Angeles-ben, Beverly Hillsi otthonában hunyt el.
Újszászi Ilona
Fotók: archív felvételek; Bobkó Anna
Oláh Györgyöt 1995-ben avatták a szegedi József Attila Tudományegyetem díszdoktorává. Az akkor készült 15 fotóból álló képgaléria itt elérhető.
A katalízis kapcsolta Szegedhez Oláh Györgyöt című, az SZTE TTIK honlapjáról elérhető, 2011-ben megjelent cikk itt olvasható.
"A Nobel-díj elnyerését követően az egész emberiséget érintő, a természetes nyersanyagok és energiahordozók apadását és a fokozott széndioxid-kibocsátást érintő problémák átfogó kezelésére alkalmas metanolgazdaság koncepcióján dolgozott" - olvasható a 2017. március 8-án elhunyt Oláh Györgyről az mta.hu oldalon közölt nekrológban.
