Az SZTE Nobel-díjas rektora, Szent-Györgyi Albert embermentő levelére bukkantak

„Nem én mentem a politikába. A politika lépett be az életünkbe, amikor könyveket égettek és zsidó barátaimat üldözték, igent vagy nemet kellett mondanom. És én nemet mondtam" - idézi Szent-Györgyi Albertet életrajzírója, Ralph W. Moss. A Nobel-díjas tudós nyitott volt a különböző politika nézetek iránt.

  Önzetlen bátorsággal

A „szegedi James Bond” új arcát mutatja meg Ungváry Krisztián, akinek a Csak nálunk: Szent-Györgyi ismeretlen levele című cikkét a Magyar Nemzet, illetve az mno.hu közli.

„Szent-Györgyi Albert nem volt egyszerű személyiség. Élete során azonban önzetlen bátorságtól motiválva sorozatosan mentett embereket” – összegzett cikkében Ungváry Krisztián. A történész az eddig ismeretlen, Szent-Györgyi Albert által kézzel írt, német nyelvű, feltehetően 1945. február 11. után született levelet cikkében közzétette és összefüggésrendszerbe helyezte.

„Malinovszkij Marsall Úrnak!

Excellenciás Úr!

Először is szívélyesen köszönöm Önnek a szegedi utat. Nagy örömömre ott váratlanul találkozhattam lányommal, aki esetében attól tartottam, hogy Budára szorult, és ott elpusztult. Így aggodalmak nélkül szentelhetem magamat Moszkvában munkámnak.
Sajnos asszisztensem most nem jöhetett velem. Ő és nejem remélik, hogy hamarosan lesz lehetőségük, és találnak lehetőséget az utazásra, hogy engem kövessenek.
Szegeden az egyetem rektora arra kért, hogy a mellékelt levelet adjam át Önnek. Magam írtam rá néhány professzor címét. Ők tudni fogják más professzorok elérhetőségét. Az egyetem nagyon nehezen tud működni professzorai nélkül. Mivel a helyzet Budapesten nagyon nehéz, engedje meg számomra, hogy azt javasoljam Önnek, hogy a magyar kultúra, művészet és tudomány legnevesebb képviselőit mentse meg. Ez nem sok fáradságot és áldozatot jelentene. Azt gondolom, hogy ezeket a személyeket családjukkal együtt egy nagy és jó állapotú, őrzött épületben kellene összegyűjteni és élelmezni. Javaslom, hogy ezzel az akcióval Major Tamást bízzák meg, és számára biztosítsák a szükséges eszközöket. Major a kommunista párt központi bizottságának kiváló tagja, jó művész (rendező), jól ismeri a magyar művészvilágot és a legkiválóbb művészeket. Ezen az úton ez az akció nagy és fontos szimpátiákat biztosítana a kommunista pártnak is.
Végül elő szeretném terjeszteni azt a kérésemet, hogy amennyiben moszkvai utam Debrecenen keresztül vezetne, akkor egy-két napot eltölthessek ebben a városban, amennyiben ez nem okoz nehézségeket. Ott beszélnék a kormány néhány tagjával annak érdekében, hogy véleményt alkothassak róluk. Rákosi urat is meg kívánom ismerni.

Baráti üdvözlettel:
Szent-Györgyi Albert
P. S.: Major Tamás a Magyar Kommunista Párt budapesti irodájában lelhető fel.

Alulírott mint a Szegedi Tudományegyetem rektora arra kéri Marsall Urat, hogy kegyeskedjen a professzorok és rokonságuk kétszeri elszállításához Budapestről Szegedre részünkre két teherautót biztosítani.

A szegedi egyetem számos professzora jelenleg Budapesten tartózkodik. Mihamarabbi jelenlétük a Szegedi Tudományegyetemen a tudományos működés biztosításának érdekében sürgősen szükséges.
Annak érdekében, hogy a professzorok elszállítása lehetőleg rövid időn belül megtörténhessen, kívánatosnak látszik, hogy az egyetem egy képviselője Szegedről Budapestre utazzon, ezért kérjük, hogy amennyiben lehetséges, a két kért teherautó Szegedről induljon el.
Legmélyebb tisztelettel:
Dr. Hermann Egyed István rektor
Szeged, 1945. február 11.

[Kézzel a levélre Szent-Györgyi Albert a következő neveket írta.]

Prof. Sík Sándor [irodalomtörténész], piarista rendház;
Prof. Rusznyák István [belgyógyász], Svéd Vöröskereszt, Üllői út 32.;
Prof. Dávid Lajos [gyógyszerész], Banga Béla utca 18.;
Prof. Ábrahám Ambrus [zoológus], Horánszky utca 23.;
Prof. Batizfalvy János [nőgyógyász], Türr utca 8.

Első ráírás – baloldalt felül Malinovszkij marsall ezt írta 1945. február 15-én világoskék-lilára fakult tintával:

Szuszajkov e[lv]társ, kérem, rendelkezzék belátása szerint.
Malinovszkij

Ivan Zaharovics Szuszajkov vezérezredes a háború során alapvetően politikai ellenőrző funkciókat látott el. Ebben az időben a 2. Ukrán Front haditanácsának tagja, és elsődleges feladata a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány megszervezése és felügyelete volt. 1945. február 28-tól a Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökhelyettese lett.

Második ráírás – élénkkék tintával az első alatt:

Povetkin e[lv]társ (aláhúzva), kísérjék el a professzort Szegedre, hagyják ott lakni és a munkájával foglalkozni. Moszkvába egyelőre nem visszük.
Szuszajkov
1945. 02. 25.

Harmadik ráírás – zöld tintával a jobb felső sarokban:

A nyom[ozó] alakulat F[őnöké]nek. (aláhúzva)
Végrehajtani Szuszajkov vezérezredes határozata szerint.

Sík Sándor Kárpáti Aurél írónak küldött, dátum nélküli, de nyilvánvalóan 1945. februári levele eddig az egyetlen adalék arra, hogy Szent-Györgyi akciója sikerrel járt:

Kedves Aurél!

Nem tudunk találkozni egyelőre, mert az orosz vasútparancsnokság két teherkocsit bocsát a kedd reggel induló tehervonathoz a szegedi egyetem professzorai rendelkezésére, így hát mennem kell a többivel.”

  „Malinovszkij marsall vendége voltam”

– Nem ismertem ezt a levelet, de teljesen beleillik Szent-Györgyi gondolkodásába – mondta az Ungváry által felfedezett dokumentum olvastán a vegyész Hannus István, az SZTE professor emeritusa, aki a Nobel-díjas tudós szegedi éveinek, teljesítményének népszerűsítője.

– Szent-Györgyinek a Malinovszkij marsallhoz fűződő élményeiről a Délmagyarországban 1945. február 13-án megjelent cikk is szolgáltat adalékot – utal a Szegedi Egyetemi Tudástár sorozat harmadik kötetére Hannus István. Az általa szerkesztett, az SZTE Klebelsberg Könyvtár repozitóriumából az internet segítségével is elérhető Szent-Györgyi Albert a Délmagyarországban és a New-York Timesban című könyvben olvashatjuk a politikával kacérkodó tudós egykori nyilatkozatát.

„ (…) Tegnapelőtt érkeztem Szegedre. Annakidején nem azért hagytam el ezt a várost, mintha az oroszok elől akartam volna menekülni, ezt különben a szegedi nép tudja a legjobban. Nyári pihenőn voltam, és a Gestapo üldözött. Ezért nem jöhettem vissza Szegedre. Hosszú hetekig bujkáltam Budapesten, egészen az orosz csapatok bevonulásáig. Rejtekhelyemen ért az a rendkívül jóleső megtiszteltetés, hogy Malinovszkij marsall küldöttsége felkutatott, és tolmácsolta a marsall meghívását. Így kerültem a főhadiszállásra igen megviselt egészségi állapotban. Egész mostanáig Malinovszkij marsall vendége voltam, és most, hogy rendbejött az egészségem, hazalátogattam Szegedre. (…)”

  A Nobel-aranyérem „kalandjai”

„Szent-Györgyinek alapos oka volt félni. 1939-ben a finnek ellen viselt háború miatt nyilvánosan is elítélte a Szovjetuniót” – rögzítette cikkében Ungváry Krisztián. A történész leírta Szent-Györgyi Nobel-aranyérme kalandos történetének egyfajta változatát is. E szerint „1940 januárjában annyira meghatotta a finnek hősies védekezése, hogy a háborús erőfeszítések támogatására és „az oroszok elleni tiltakozása” jeléül elküldte Nobel-díjának kétszáz grammos színarany érmét a Finn Vöröskeresztnek. Ezt a magyar kormány visszavásárolta, és a Budapest Történeti Múzeumban állította ki, ahonnan 1945-ben feltehetően éppen a szovjet csapatok rabolták el. Az sem volt számára életbiztosítás, hogy a szovjet biztonsági szervek korábbi akciói miatt a brit titkosszolgálat ügynökének tarthatták.”

Pontosítja a Nobel-díjjal járó aranyérem kalandjainak sorát Hannus István, aki a Tudástár-sorozatban megjelent kötetébe is beemelte a Délmagyarország 1940. január 18-i cikkét, melynek címe: „Szent-Györgyi Albert fölajánlotta Nobel-aranyérmét Finnországnak”. A történtekről a szegedi napilap március 10-i száma „Szent-Györgyi professzor átadta Nobel-díjas aranyérmét Onni Talas finn nagykövetnek” címmel közölt részleteket.

– Végül nem „a kormány” vette meg – az első DM-cikk szerint „több mint egyharmad kilogramm súlyú” – Nobel-aranyérmet, hanem egy finn kereskedő, aki az árát átadta a Finn Vöröskeresztnek, az érmet pedig a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, ahol ma is őrzik és időnként megtekinthető – pontosítja a legendás, nagy publicitású sztorit Hannus István. A porfessor emeritus az SZTE által szervezett Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny résztvevőinek felkészülését így is segíti.

Levelek az Egyetemi Gyűjteményben

– Egyáltalán nincsenek Szent-Györgyi levelek az SZTE Klebelsberg Könyvtár Egyetemi Gyűjteményében. Csak a Nobel-díjjal kapcsolatos, neki írt köszöntéseket őrizzük – közölte érdeklődésünkre Pap Kornélia. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár Egyetemi Gyűjteményét gondozó könyvtáros a Szent-Györgyi Albert szegedi éveiről 2007. április 11-én szabadegyetemi előadást tartó Marton Jánossal, a bibliotéka nyugalmazott címzetes igazgatójával is konzultált az mno.hu cikkében bemutatott Szent-Györgyi levélről. Megtudtuk: egyikük sem ismeri a Nobel-díjas tudós embermentő levelét, amelyet Ungváry Krisztián fedezett fel.

– Véletlenül, a szovjet csapatok zsákmány anyagában bukkantam Szent-Györgyi Albert levelére – árulja el kérdésünkre reagálva Ungváry Krisztián. A történész a II. világháború eseményeit, összefüggéseit kutatva, egy internetről is elérhető adatbázisban fedezte fel a dokumentumot. A tárgyszavazás nélküli adathalomban megbújó dokumentum elérhetőségét átadja az SZTE Klebelsberg Könyvtár Egyetemi Gyűjteményének, hiszen a levél új mozaikkockákkal egészíti ki Szent-Györgyi Albert portréját és a szegedi universitas történetét.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Archív fotók: Liebmann Béla