Október öregdiákja: Kaáli Géza, a hazai meddőségkezelés atyja

Kaáli Géza Amerikából hazatért tudós, a hazai meddőségkezelés atyja, a Kaáli Intézetek létrehozója, az optikális trokár nevű műszer feltalálója, az Albert Einstein Egyetem klinikai professzora, az SZTE Senator Honoris Causája, valamint a legnagyobb állami elismerések tulajdonosa. 2014. októberben őt választotta a hónap öregdiákjának az SZTE Alma Mater. Az interjú a Csongrádi sugárúton megnyílt új szegedi Kaáli Intézetben készült.

Kaáli Géza

Szegedi diákévek

– Nagyon nagy élmény volt annak idején bekerülni az egyetemre, mert az akkori társadalmi-politikai körülmények miatt tőlem gyakorlatilag el volt zárva a továbbtanulás lehetősége. Édesapámat – aki szintén orvos volt – még be is börtönözték a háború után kommunistaellenes nézetei miatt. Jeles eredménnyel érettségiztem Orosházán, de hiába értem el maximális pontszámot, felvételről szó sem lehetett. Elmentem fizikai munkásnak, és ekként jelentkeztem a következő évben, mivel a fizikai munkások felvételi kerete magasabb volt, többet vettek fel belőlük, mint az értelmiségi gyermekekből. Ebben az évben szintén nagyon jól felvételiztem, így már fel is vettek. Nagy örömmel jöttem Szegedre, az egyetemre. Életem egyik legszebb időszakát töltöttem itt 19-25 éves koromban. Nagyon sokat tanultunk, rengeteget sportoltam, első osztályú atléta voltam, versenyeztünk, megtanultam angolul, nem is kicsit, ami annak idején nem volt könnyű. Itt váltam felnőtté, itt éltem meg az első szerelmet. Máig tartó barátságok, szakmai ismeretségek fűznek Szegedhez, második otthonomnak tekintem a mai napig – mesélte diákéveiről a professzor.

Amerikai kivándorlás

– Orvostanhallgatóként van a legfogékonyabb korban az ember. Legendás hírű egyetemi tanároktól, például Jancsó, Ivanovics, Karády és Földi professzortól sok pozitív élményt kapott az ember az egyetemi évek alatt – mondta az orvos, akinek családi háttere miatt sem Szegeden, sem Budapesten nem sikerült szülészeti és nőgyógyászati osztályra bekerülni, ezért döntött – komoly mérlegelés után – az amerikai kivándorlás mellett, melyet édesapja nemcsak helyeselt, de kinti ismeretségei által elő is segített. – 1969 őszén kalandos körülmények között elhagytam az országot és onnan kezdve nyílegyenesen alakult életpályám. A 80-as évek közepén vált lehetővé, hogy az itthoni baráti és szakmai kapcsolataimat felelevenítsem. Szeged e tekintetben is az elsők között volt, orvostanhallgatók, orvosok jöttek az USA-ba, legalább 100 kolléga megfordult nálam valamilyen úton-módon, vagy egy kongresszuson, vagy egy ösztöndíj keretein belül, így nagyon szoros kapcsolat alakult ki az alma materrel is. ’69-ben tehát elkezdtem a felkészülést az USA-beli pályámra. Ott gyakorlatilag semmit nem fogadtak el az itteni tanulmányaimból. Szinte olyan volt, mintha elölről kellett volna kezdeni az egyetemet. Amit itt megtanultam, arra rá kellett építeni angolul egy újabb típusú tudást, mely másfél év alatt nosztrifikáláshoz vezetett – mondta Kaáli Géza. Hozzátette: ahogy „utolérte magát”, a kinti rendszer szerint kezdett rezidensként dolgozni a szülészet-nőgyógyászaton, a Cornell Egyetem egyik gyakorló kórházában. Ennek befejezése után átkerült a Columbia Egyetemre, ahol 11 évig munkálkodott. Addigi munkássága eredményeként – ebbe beletartoztak az akkor induló lombikbébiprogramok is – meghívták az Albert Einstein Egyetemre, ahol végigjárta a ranglétrát, és jelenleg is clinical professor akadémiai státuszban van. Ez azt jelenti, hogy már nem kötelező bemenni a műtőbe, orvostanhallgatókat, rezidenseket tanítani, tehát kicsit szabadabb az élete.

Akár 1000 gyermek is születhet a szegedi intézetben

A professzor számára ez biztosította annak lehetőségét is a rendszerváltás után, hogy 1992-ben a volt ösztöndíjasai javaslatára, kérésére megnyissa a budapesti Kaáli Intézetet. – Óriási siker lett, egymás után jöttek a gyerekek, a szakma nem hitt a szemének, mivel a korábbi próbálkozások nem igazán voltak sikeresek. Amint a budapesti intézet beindult, megszületett a döntés, hogy az OEP finanszírozza a lombikbébi-beavatkozásokat. 1997. február 4-én megnyitottuk a szegedi intézetet, amelynek méretét azóta megdupláztuk, de mostanra újra kicsinek bizonyult. Az optimális betegellátás biztosítása érdekében döntöttünk úgy, hogy kiköltözünk egy önálló, új épületbe, abba, ahol most ülünk, és nagy izgalommal várjuk a nyitást – mutatta be új, szegedi központjukat Kaáli Géza, akitől azt is megtudtuk, hogy a szegedi a legnagyobb centrum Magyarországon, természetesen az összes Kaáli Intézet között is az. Európai szinten is nagynak számít: évente több ezer beteget lehet itt kezelni, melynek eredményeként akár 1000 gyerek is születhet.

– Érdeklődésem mindig – a mai napig is – nagyon széles körű, sok irányú. Volt olyan, amikor legalább ilyen hírnévnek örvendtem a laparoszkópia területén. Én fedeztem fel ugyanis az optikális trokár nevű műszert, amelyről az USA-ban engem még ma is inkább ismernek, mint a magyar lombikprogramról. Minden 10-15 évben mást csináltam, de az utóbbi 25 évben az asszisztált reprodukció hűséges elkötelezettje vagyok. A kinti első gyerek most lesz 30 éves. Az első lombikbabák, akik nálunk születtek, egy új generáció, akik például az SZTE-re járnak, és lassan már saját családalapításon is gondolkodnak – fogalmazott a professzor. Az SZTE Alma Maternek elmesélte: nemrégiben Orosházán volt egy úszóversenyen, amit szponzorál. Odajött hozzá egy nő pityeregve, a mellette álló 7-8 éves kisgyerekkel, aranyéremmel a nyakában, és nagy büszkeséggel azt mondta: „Jaj, professzor úr, ő maguktól van, és van még egy kisebb is, ő is maguktól van.” Kaáli Géza alig tud elmenni olyan helyre, ahol ne találkozna lombikbébikkel.

A siker titka

– A Kaáli Intézet a világ egyik legnagyobb intézményrendszerévé nőtte ki magát, amit egyre nehezebb volt külföldről igazgatni. Ez a hazaköltözés azt jelenti, hogy huzamosabb időt töltök itt, és közelről tudom kezelni a problémákat. Az új szegedi intézet létrehozása mérhetetlen kihívás, és ez már a tizedik épületünk, amit saját erőből, saját terveink alapján építünk. Az egyik jellegzetessége intézetrendszerünknek, hogy bármelyikbe jelentkezik egy pár ellátásra, megszólalásig ugyanolyan környezetet, műszereket és orvosi ellátást tudjuk nyújtani. Ezt a betegek is tudják, ez sikerünk egyik titka – emelte ki az SZTE öregdiákja, akitől azt is megtudtuk, hogy hazánkban egymillió fogamzó korban lévő pár van, akik közül 20-25% meddő, különösen 35 és 45 év között. Nekik csak orvosi segítséggel lehet gyermekük, az intézet pedig erre a szolgáltatásra specializálódott.

– Összesen 25 ezer gyermekünk van már, évente 2000 születik. Nagyon nehéz szavakban kifejezni azt a megelégedettséget, örömöt, amit ennek a 25 ezer gyermeknek a megszületése jelentett számomra. Néha úgy tekintem, hogy ezért érdemes volt élni. Eredményeim elismerésével az ország, az egyetem sem maradt adós – így a Szegedi Tudományegyetem Senator Honoris Causája, aki a diákköri munka több évtizedes támogatásáért is kitüntetést kapott, a Laparoszkópos Társaság, a Nőorvos Társaság tiszteletbeli tagja, megkapta a Kármán Tódor-díjat, a Köztársasági Elnöki Aranyérmet és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, díszpolgári kitüntetésben részesült Orosházán és Sarkadon. A magyarság egyetemes érdekében tett erőfeszítéseiért az USA-ban George Washington-díjjal tüntették ki.

– Néha – Arany János szavaival élve – úgy érzem, „több a hírnév, mint az érdem”, de egy dolog vitathatatlan, hogy munkatársaimmal együtt valami olyat tettünk le az asztalra itt Kelet-Európa közepén, amivel eddig senki nem próbálkozott, és eddig senkinek sem sikerült. Fáradozásaink eredményeként a világ egyik legnagyobb és legeredményesebb lombikbébicentrumával Magyarország büszkélkedhet. Mindez nem egyik napról a másikra jött létre. Hosszú évtizedes szívós, kitartó, odaadó munka eredménye. Az ember menet közben hozzászokott ehhez a tudathoz. Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy míg más területen a magyar orvosok külföldön próbálnak szerencsét, a mi orvosaink nyugati tapasztalatszerzés után jöttek haza, és megtalálták számításaikat a Kaáli Intézetben. És itt nem csak anyagi megbecsülésről van szó. Olyan környezetben és körülmények között dolgoznak, mint Nyugaton, és a szakmai ismeretek elsajátítása után teljes az önállóságuk is. Mi minden szembejövő kihívásnak eleget fogunk tenni. Nagyon remélem, hogy a kormány és az egészségügyi vezetés talán mérlegeli, hogy a meddőségkezelésből származó több ezer gyermeknek milyen demográfiai jelentősége van. Amennyiben igen, akkor ez az új szegedi épület is előbb utóbb kicsi lesz. Minden próbálkozás, amit eddig ebbe az irányba tettünk, sikeres volt. Miért ne sikerülne ez is? Ez több gyereket jelent, ami a fiatal pároknak boldogságot, a nemzetnek meg szaporodást, erősödést hoz. Az intézet dolgozóit pedig nagyon jó érzéssel tölti el. Itt mindenkire érvényes a „win, win, win”, kifejezés, hiszen mindenki győz, ami manapság ritka – összegezte a hazai meddőségkezelés atyja.

SZTEinfo – SZTE Alma Mater