Egy kezdő riporter felejthetetlen élményei az Egyesült Államokban

Nánási Anita most a Budapesti Kommunikációs Főiskolán tölti mesterszakos éveit, emellett 2013 novembere óta a D1 Televízióban is dolgozik. A D1 Televízió és a CNN között lévő megállapodásnak köszönhető, hogy egy ösztöndíjprogram keretén belül ki tudott látogatni Atlantába, a CNN székhelyére. A 2014. május 30-án kezdődő turnusban vele együtt 13 ember vett részt 12 országból (Costa Rica, Venezuela, Kolumbia, Dél-Afrika, Japán, Indonézia, Malajzia, Dél-Korea, Ausztrália, valamint Németország, Bulgária, Magyarország és Törökország) újságírói utaztak el a képzésre. A CNN Journalism fellowship egyetlen kitétele az, hogy a jelentkezőnek legalább három évet dolgoznia kellett valamilyen médiumnál. Anita elmondta: neki éppen hogy kijött a három év a szemeSZTEr egyetemi magazinnál végzett munkát és a D1 televíziós tevékenységét összeadva.

A CNN Journalism Fellowship programról

Minden CJF-programban részt vevő kapott a többiekről egy rövid fényképes ismertetőt, ebből kiderült, ki hány éves, milyen csatornánál dolgozik, milyen feladatokat lát el az adott szolgáltatónál. Anita volt a legfiatalabb a csapatban, ő az, aki a legkevesebb tapasztalattal rendelkezett, ezért nagyon félénken indult neki a programnak. – Az volt a jellemző, hogy mindenki a saját országa legnagyobb csatornájánál dolgozik, engem kivéve – mondta erről.

Néhány nap elteltével rájött, hogy nem is lóg ki annyira a sorból, hiszen akadtak olyan előadáson elhangzott információk, amik mindenki számára újak voltak. Az első időszakban inkább kevesebb, de hosszabb előadásokat tartottak nekik, majd ahogy az idő haladt, egyre inkább az egyéni fejlesztésre fektették a hangsúlyt, ebben a szakaszban már mindenki egyedül ment a különböző foglalkozásokra. Anita kedvencei közé tartozott egy etikáról szóló előadás, ahol többek között arról beszéltek, hogy egy olyan esetben, ha valaki fejbe lövi magát a televízióban, mit lehet tenni, mi az etikus – ez az eset CNN-nél meg is történt. Ezeket egyébként a televízió részlegeinek vezetői tartották, tehát, ha az oknyomozó újságírásról volt szó, akkor az azért felelős vezető adta át tapasztalatait. A részvétel nem volt kötelező az előadásokon, de azért egy jó tanáccsal látták el a riportereket. – Ez a program annyit fog adni, amennyit mi kiveszünk belőle. Ha maximálisan kihasználjuk, hogy bármit meg lehet kérdezni, bárhová elmehetünk, és bárkivel beszélhetünk, akkor annak lesz haszna – idézte fel Anita az első napon elhangzottakat.

Egy kezdő riporter felejthetetlen élményei az Egyesült Államokban - GALÉRIA

Életre szóló tapasztalat

A sok információ befogadása mellett kikapcsolódásra is maradt idejük. Elmentek például baseballmeccset nézni, vásárolni, de Global Lunchra is sor került. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy hagyományos ebédet, csak ide mindenki hoz valami különlegességet az országából. Mindenki elmondja, milyen az ő országa, és mit tart fontosnak, ezt képekkel, videókkal színesítették. Igazi kulturális ismeretekre tehettek szert. Anita videókat játszott le Budapestről, illetve Bajáról, hogy megmutassa, milyen szép a mi kis országunk.

Az SZTE-n tartott előadása alatt a résztvevőknek lehetőségük nyílt közelről megnézni az oklevelet, amit Anita kapott, névre szóló képes mágneskártyáját és fényképeit, az egyiken például a CNN alapítójával, Ted Turnerrel látható. Anita a következőket javasolja a leendő újságíróknak, riportereknek, tévéseknek: „Azt, amit csinálsz, nagyon kell szeretni, mert máshogy nem lehet, és mindig mindenről tudni kell.”

SZTEinfo – Juhász Éva

fotó: Herner Donát