Stadionberuházások: nincs objektív közgazdasági álláspont a megtérülésről

„Stadionok, és ami mögötte van” – ezt a címet viselte az a roppant érdekfeszítő és tanulságos beszélgetés, amit az SZTE GTK aulájában rendeztek 2014. november 26-án. A programot Szabó Csaba, az SZTE GTK pénzügy-számvitel szakos hallgatója, Magyar Nemzeti Bank-ösztöndíjas szervezte, a házigazda Kecse-Nagy Sándor kommunikációs szakértő, a GTK meghívott előadója volt, a két meghívott vendég pedig Szabados Gábor sportközgazdász és Szekeres Tamás, a Ferencváros vadonatúj stadionját üzemeltető LUSS Kft. ügyvezetője.

A fejlődés záloga az állami szerepvállalás volt

Szabados Gábor bevezetőjében kitért rá: Magyarország 2014 előtt még regionális vetélytársaihoz (Csehország, Szerbia, Lengyelország) képest is komoly lemaradásban volt a minőségi sportlétesítmények tekintetében, különösen, ami a labdarúgó-stadionokat illeti. A szakember szerint a továbbra is hazánk legnépszerűbb sportágának számító futball infrastruktúrájának rendkívül hátrányos helyzetét két körülménnyel magyarázhatjuk: egyrészt bizonyos időszakokban fokozottan sújtották a focit, másrészt ami ennél is lényegesebb, itt a legköltségesebbek a létesítményberuházások. Ki lehet tehát jelenteni: a magyar futballnak valóban komoly infrastrukturális váltásra volt szüksége! 2014 előtt problémát jelentett – folytatta az elemzést –, hogy a meglévő kapacitást sem használták ki jól, csökkent a nézőszám, és nemcsak a létesítmények, hanem a labdarúgásunk színvonala is bőven hagyott kívánnivalót maga után. A stadionok csak minimális hányada volt magánkézben. A klubok jobbára csak bérelték az ingatlanokat, ami a fejlesztések gátját képezte, így rövid távon jártak csak jól az egyesületek azzal, hogy állami, önkormányzati tulajdonú létesítményt használtak: sem a bérlő, sem a bérbeadó nem tudott vagy nem akart beruházni, korszerűsíteni. – Egyértelműen látszott, csak akkor lesz fejlődés, ha ebben a helyzetben az állam lép! – szögezte le a sportközgazdász.

Stadionberuházások: nincs objektív közgazdasági álláspont a megtérülésről - GALÉRIA

A labdarúgás, a stadion komplex szolgáltatási csomag

Felmerülhet persze a kérdés, valóban szükség volt-e a stadionberuházásokra, különösen a magyar futball jelenlegi állapotát tekintve – ismerte el Szabados Gábor. Rögtön feleletet is adott: a labdarúgás, illetve maga a stadion komplex szolgáltatási csomagnak tekintendő, ahol az alapszolgáltatás az, ami a pályán, a zöld gyepen történik, a kiegészítő szolgáltatások közé pedig magát az infrastruktúrát, a vécéket, a büfét és az egyéb szórakozási lehetőségeket sorolhatjuk. A kettőt pedig együtt vizsgálja a fogyasztó, akárcsak egy étteremben, ahol szintén nem kizárólag a séf teljesítménye a fontos. Az is világosan látszott, hogy a sportszakmának (az utánpótlás-nevelésnek) és az infrastruktúrának együtt kell fejlődnie, ezeket nem lehet egymástól elválasztani. A létesítmények fejlesztése a nézők mennyiségi és minőségi fejlesztésének is záloga: a korszerű stadionok nemcsak több nézők vonzanak, de fizetőképesebb réteg megjelenését is lehetővé teszik. Ez pedig hozzájárulhat ahhoz, hogy a későbbiekben könnyebb legyen megteremteni a sportág üzleti hátterét, az állami források folyamatos csökkentésével – mutatta be a folyamat logikáját. Hozzátette: jelenleg Magyarországon főként az alacsonyabb jövedelmű rétegekhez tartozók járnak focimeccsre, ám ahhoz, hogy a sportág egyre inkább saját lábára tudjon állni, olyanokat is ki kell vonzani, akik képesek a többletköltésre. Azt is kiemelte ugyanakkor, hogy a jelenlegi kormányzatot nemcsak az üzleti szemlélet vezérli, illetve nemcsak önmagában kívánja fejleszteni a focit, hanem az általános magyar kultúra részeként tekint a sportágra, arra törekszik, hogy a labdarúgás újra szerves része legyen a kultúránknak, a mindennapjainknak, az életünknek. Ebből a szempontból a sport egészségfejlesztő, nemzeti önbecsülést erősítő szerepe kerül előtérbe.

Pénzügyi megtérülés vs. társadalmi hasznosság

Mindezzel együtt is fontos megvizsgálni, fenntarthatók-e a stadionok, megtérülnek-e a nagyberuházások. Mivel infrastrukturális fejlesztésekről van szó, alapvetően hosszú távú, 10-20 éves megtérüléssel lehet számolni. Szabados Gábor szerint üzleti szempontból ennek több alapvetőn feltétele van: közönségvonzó futball, mely alkalmas a nézők megtartására (hiszen nemzetközi trendek is mutatják, az új stadion alapvetően mindig növeli a nézőszámot), multifunkcionalitás (az adott létesítmény nemcsak focimeccseknek adhat otthont, hanem például jelentős koncerteknek is) és végül jó kiegészítő létesítmények (melyek folyamatos bevételt termelnek, nap mint nap biztosítják a közösségbe való beágyazódást, úgy mint étterem, kávézó, ajándékbolt, egyéb üzletek, akár esküvők megtartására alkalmas rendezvényterem). – Tudni kell, hogy a magántőke mindig a megtérülést keresi, az állami nem feltétlenül, ez utóbbi esetben a társadalmi hasznosság sokszor lényegesebb körülmény. Olyan szempontokat vesz figyelembe az állam, mint a sport, a futball nemzetfejlesztő ereje, a kulturális tradíciók ápolása, valamint az adott 'iparág' üzleti alapokra helyezése. Ha pedig a kormányzat nem elsősorban a pénzügyi megtérülést tartja szem előtt, feltehetjük a kérdést, jó gazdája-e pénzünknek. Közgazdászként viszont nem lehet objektíven felelni erre, hiszen attól függ, hogy fontosnak tartjuk-e az említett társadalmi hasznosságot. Csakis szubjektív megítélés lehetőség tehát, hiszen például szigorúan üzleti alapon a 4-es metró beruházása sem térül meg sohasem, de annál sem az a cél, hanem Budapest közlekedésének fejlesztése, a fővárosiak életminőségének javítása – foglalta össze.

A beruházások kockázatai

Mindezzel együtt is említett néhány kockázatot a sportközgazdász. Egyrészt azt, hogy amennyiben nem lesznek fenntarthatók, pénzügyi értelemben megtérülők a beruházások, akkor az további terheket ró az államra, másrészt az új építésekre szánt források töredékéből (1-2 milliárd forintból) az összes élvonalbeli klub stadionjának pályafűtését meg lehetett volna oldani (ami komoly sportszakmai előrelépést jelentett volna, tekintettel az időjárás okozta hosszú „téli szünetre”), harmadrészt pedig megvan a veszélye annak, hogy a legnépszerűbb sportág politikai csatatérré válik, ha az ellenzék a labdarúgáson keresztül támadja a kormányt.

FTC-stadion: a sport és az üzlet találkozása

A rendezvényen Szekeres Tamás, a Ferencvárosi TC új stadionját, a Groupama Arénát üzemeltető LUSS Kft. ügyvezetője mutatta be azt a nyugati típusú üzleti modellt, mellyel a cég nyereséges élményközponttá kívánja alakítani a mintegy 14,7 milliárd forintos állami beruházás keretében 2014 nyarára elkészült létesítményt. A francia tulajdonú multinacionális konszern magyarországi leányvállalata – mely egyébként német irányítás alatt áll – tíz évre kapta meg az üzemeltetést és a Fradi reklámjogait; a stadion tulajdonosa eközben természetesen az állam, a vagyonkezelő pedig az FTC. Már a szlogenválasztás sem véletlen: „Ahol sport és üzlet találkozik!” A korábbi válogatott labdarúgó elárulta, a mintát a mainzi stadion jelentette és jelenti számukra. – A stadionnak termelnie kell a pénzt, nem pedig elvinni. Ebből az aspektusból nagyon fontos, hogy az FTC-arénánál már a tervezési fázisban nemzetközi tanácsadókat, üzemeltetői tapasztalattal rendelkező kört is bevontak – emelte ki. Az üzemeltető alapkoncepciója a sport és az üzlet összekapcsolása, a tehetősebb rétegek bevonzása. Ez persze nem rövid folyamat, ám Szekeres Tamás szerint bizakodásra ad okot, hogy a 34 exkluzív páholyból már 20-at kiadtak (ezek éves díja 20 millió forint)... A tervek szerint a Groupama Aréna úgy lesz egyfajta élményközpont, tehát több mint stadion, hogy június folyamán (a labdarúgó-holtidőben) rangos koncerteknek adnak otthont, a 6 rendezvényhelyszínen pedig fogadásokat, céges rendezvényeket vagy akár gólyabálokat is tartanak.

SZTEinfo – Pintér M. Lajos

Fotók: Varga Kristóf