Szabadegyetem – Szeged: Szeged és a Monarchia

Európa, Magyarország és ezen belül is Szeged történetében a 19. század második fele példátlan fejlődést hozott a városfejlesztésben, az iparban, mezőgazdaságban, és az oktatásban. Ebben az időszakban leomlottak a városfalak, és megnyílt az út a vidék felé, kialakult a munkásság, így egy új korszak köszöntött be a városok életében. Ehhez a fejlődéshez egy keretrendszert szolgáltatott az Osztrák–Magyar Monarchiát létrehozó 1867-es kiegyezés. Ekkoriban jelent meg a polgári társadalom, és teremtődtek meg a szabadságjogok, mint például a tulajdonjog, a vallásszabadság, vagy a tanhely szabadsága – kezdte az előadó
Mint megtudtuk, középkorban Szeged az ország egyik legnagyobb városnak számított. Különböző szigeteken alakult ki a város: a vár és a Palánk, a Palánk szuburbiuma, illetve Felsőváros. Városszépítő bizottmányt hoztak létre, megjelentek a gázlámpák, a köves utcák, és új épületeket emeltek Szegeden. A mostani egyetemi központi épület 1873-ban épült, ekkor még reáltanodaként. A szegedi 1879-es nagy árvíz azonban a várost szinte teljesen tönkretette. Ennek következtében a városépítőknek nem kellett bontaniuk, csak építeniük. Ekkor alakult ki a város két körutas, sugárutas szerkezete Lechner Lajos és Tisza Lajos irányításával. Párizsról mintázva hozták létre ezt a szerkezetet, továbbá a parkosítás is megkezdődött.
Az elsősorban szegedi vonatkozásokat számba vevő előadás egy nagyon érdekes virtuális séta keretében mutatta be a korszakban épült jelentős épületeket: az első az eklektika jegyében épült színház, a szecessziós Reök-palota, a Felsőkereskedelmi Iskola és még sok más jellegzetes, máig fennálló épületet, iskolát, laktanyát. Magyarországon elsőként Szegeden épült tornyos városháza, ám nem csak ebben volt első a város. Európában elsőként itt épült 1858-ban egy olyan vasúti híd, amely két nyomtávú volt. A vasút meghatározta a városfejlődés irányát, hiszen a főútvonalak elkerülték Szegedet, így a város fejlődése elmaradt Arad és Temesvár mellett. Az ipari fellendülés is megindult ebben az időszakban, főként a malomipar, az élelmiszeripar, valamint a fűrészipar fejlődésével. Ekkoriban a szegediek nagyrészt a kereskedésből, forgalomból, állattenyésztésből éltek, de a mezőgazdaság is megindult a városban a gyümölcs- és szőlőtermesztéssel. A népesség fejlődése is példaértékű: 1870 körül 70 ezer lakosa volt a városnak, amely az első világháborúig elérte a 120 ezer főt is. A népességrobbanás és a javuló orvosi ellátások járultak hozzá ehhez a fejlődéshez.
Az időszakban Szeged látványos fejlődésnek indult, nyugati formájú várossá alakult, ám ezek ellenére a környező Újvidék, Nagyvárad és Arad fejlődésétől elmaradt. A város történetében ekkor azonban egy olyan modernizációs folyamat ment végbe, amely se előtte, se utána nem volt tapasztalható. Ahogyan a professzor úr is mondta: „A kor embere úgy tűnik, hogy az örökkévalóságnak építkezett”. Valóban, hiszen a mai napig is láthatóak a 19. század örökségei.

Pataki Csilla