Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A Szabadegyetem – Szeged 2014. március 19-i előadásában Fried István, az SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa beszélt az operett világáról Csárdáskirálynő a világháborúban címmel.
A Csárdáskirálynő története 1914 tavaszán kezdődött, amikor Leo Stein és Béla Jenbach felkereste Kálmán Imrét, hogy szerezzen zenét az általuk írt szerelmi történethez. Így a mű dramaturgiai funkcióit a zene fejezi ki. A hagyomány szerint előbb a zeneműnek kell elkészülnie, és utána írják rá a szöveget, ebben az esetben ez fordítva volt.
Fried István professzor az előadása során igyekezett kiemelni a mű keletkezésének főbb ok-okozati összefüggéseit. Elmondta, hogy Kálmán Imre először az Éljen a szerelem címet adta a műnek, de kiderült, hogy létezik már egy hasonló néven szereplő alkotás. Továbbá az első világháború kitörését eredményező szarajevói merénylet után Kálmán Imre kapott egy megrendelést, ami szerint be kellett építenie a művébe olyan elemeket, melyek elősegítik a háborús propagandát. Volt is egy régebbi alkotása, Obsitos címmel, melyet alkalmasnak tartott erre a szerepre, így készített egy átiratot belőle, melynek az Aranyat adtam vasért címet adta. Ennek az operettnek az előadását viszont megakadályozták. A Csárdáskirálynő ilyen kritériumok és változtatások mellett 1915 novemberére készült el, számos világháborús vonatkozással, és nagy sikert aratott a bécsi publikum előtt.
A Csárdáskirálynő kapcsán Fried István kitért a párizsi és bécsi típusú operettek különbségére, valamint a bécsi operett két nagy korszakára és magyar vonatkozásaira.
Mint megtudtuk, a mű a bemutatása után is változtatásokon esett át. A világháború térségre gyakorolt mozzanatai sokszor visszaütköztek az operettben. Például amikor Románia az Osztrák–Magyar Monarchia ellen fordult, Kálmán Imrének el kellett tüntetnie a műből a román szálakat. A Monarchia által ebben az időben preferált könnyedebb szórakozási lehetőségek is a világháború időszakának voltak köszönhetőek. Kezdett eluralkodni a hedonista filozófia, és ezáltal az „élj a mának” hozzáállás vált dominánssá, hiszen háború idején nem lehetett senki sem biztos a holnapban. Erre az életérzésre a Csárdáskirálynő rá is játszott.
A mű rendkívül sikeres volt ebben az időben, hiszen az 1917-ben készített statisztika alapján Bécsben százötvenszer, Pesten száztízszer és Stockholmban száztizenhétszer játszották. Oroszországban pedig máig ez az egyik legtöbbet játszott operett.
Az előadó elmondta, hogy bár fénykorában fényesen csillogott az operett műfaj, de a 20. század közepétől az amerikai eredetű musicalek vették át a főszerepet. Fried István ugyanakkor előadása zárásaként úgy fogalmazott, hogy egy jó operett-előadás még ma is képes megcáfolni minden, a műfajt ért kritikát.
Czakó Balázs
