SZTE Info

40 nap Amerika körül

A Szegedi Tudományegyetemen doktorált Jászay Tamás színikritikus, aki egy amerikai színházi szervezet meghívására töltött negyven napot az Egyesült Államokban. Színházi nagykövet – talán így foglalhatnánk össze azt a feladatot, amely a következő években rá vár.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

A Center for International Theater Development 1990-ben kezdte működését. Az alapító, Philip Arnoult munkatársaival keresi és támogatja azokat a tehetségeket, akik a nemzetközi színházi kapcsolatokért sokat tesznek, tehetnek. A CITD mindig más-más régióra fókuszál: korábban keresték az együttműködés lehetőségét a hollandokkal, most Magyarország, Lengyelország és Oroszország van soron. Jászay Tamás a szervezet alapítóját a Pécsett megrendezett POSZT-on ismerte meg, tavaly pedig már a CITD támogatta a Hungarian Showcase elnevezésű, külföldiek számára megrendezett magyar színházi szemlét, amelynek a szervezésében a szegedi szakember is részt vett.

 

A szegedi színházkritikusnak egy egy hónapos ösztöndíj-lehetőséget ajánlottak fel, amelynek a lényege, hogy egy hónapot tölthetett három amerikai nagyvárosban – San Franciscóban, Austinban és New Yorkban –, hogy betekintést nyerhessen az amerikai színházi szcénába. Házigazdái igen szoros programot állítottak neki össze: 30 nap alatt 80 színházi emberrel találkozott és beszélgetett. A legfontosabb cél a kapcsolatépítés mellett az volt, hogy közös projektek is létrejöjjenek.

 

A Grand Caféban megrendezett úti- és élménybeszámolón a színházi kritikus elmondta: ez idő alatt teljesen egyedi lenyomatát kapta annak, hogy hogyan működik az amerikai színház. Több szempontból is eltér a magyartól, egyrészt nem állami támogatással jönnek létre az előadások, amelyeket többnyire csak néhány hétig tartanak műsoron, másrészt nincsenek évadra leszerződtetett társulatok – mindenki egy-egy előadásra ír alá.

 

Jászay Tamás azt is elmondta: az amerikai egy hónapos tanulmányúttal a munkájának nincsen vége, sőt, még csak most kezdődik. Három, négy nagy projektben gondolkodik, ezekről annyit mondott el: arra biztosan nem lesz lehetőség, hogy egész produkciók utazzanak az egyik kontinensről a másikra, de egy-egy szakember számíthat arra, hogy hosszabb időt tölthet az CITD jóvoltából az Egyesült Államokban, és dolgozhat együtt amerikai kollégákkal, s színházi darabok cseréje is szóba jöhet.

 

Már ki is választott egy kortárs darabot, amelynek színpadra állítására szeretne felkérni egy magyar rendezőt.

 

A színi kritikus beszámolt arról is, hogy az Egyesült Államokban nagyon izgalmas közösségi színházi projekteket látott, például Austinban egy koreográfus-táncos, a három gyermekes Allison Orr rendszeresen dolgozik együtt amatőrökkel. A Trash Dance című produkcióban – amelynek egyébként több ezer nézője volt – kukásokkal készített darabot, mert szerette volna bemutatni azokat az embereket, akiket a hétköznapi ember nem lát ugyan, de ha nem végeznék jól a munkájukat, az feltűnne mindenkinek. Ezt követően villanyszerelőkkel dolgozott együtt, most pedig egy japán baseball csapattal próbál – utóbbi előadást egy több tízezres stadionban nézheti meg a közönség.

 

Ugyancsak fontos élmény volt számára egy másik kezdeményezés. 2013 őszén egy kaliforniai kisvárosban – amely lakosságának 70 százaléka fehér, 30 pedig latin – egy rendőr meggyilkolt egy gyereket. A 13 éves fiú egy játékpisztollyal a kezében sétált az utcán. A rendőr több lövést eresztett bele. A városban érthető módon igencsak felerősödött az esemény hatására az egyébként is kódolt feszültség. A kultúrák közötti közeledés azonban elindult: fehér színházi emberek kezdtek el a helyi spanyol iskolában tanítani.

 

Nyemcsok Éva Eső

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. január 27.

Kiemelt_Zolnay_Kriszta

Szeged és London között ingázik: a Richter igazgatósági tagja, multinacionális gyógyszercégeket képviselt a nemzetközi porondon, most a pénz és az egészségügy metszéspontján végez szakértői munkát a Tisza-parti város Kígyó Patikája tulajdonosaként is ismert dr. Zolnay Kriszta. Az SZTE Gyógyszerésztudományi Karán végzett szakemberrel életútjáról beszélgetve megtudtuk, időnként miért kérdezi önmagától: „Ez tényleg velem történt meg?”

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *