Egyetemtörténeti konferenciát tartottak az SZTE-n

„Kolozsvár – Budapest – Szeged, Egyetemünk fél évszázada (1872-1921)” címmel egyetemtörténeti konferenciát szervezett a Szegedi Tudományegyetem Szaklevéltára november 8-án a Rektori Hivatal épületében. Vajda Tamás levéltárvezető, az esemény főszervezője elmondta: a konferenciát a Szegedi Tudományegyetem Egyetemtörténeti Bizottságának felkérésére rendezték.

– Az esemény témája a Kolozsvári Egyetem 1872–1921 közötti története volt. A címben jelzett három település az intézmény múltjára célzott, hiszen az egyetem 1872-ben a négykarú királyi tudományegyetemként Kolozsváron kezdte meg működését, s folytatta 1921-ig. Bizonyos professzorokat azonban már 1919 májusában kiutasítottak a román hatóságok, ők Budapestre telepedtek át. Ez év ősze és 1921 nyara között két tanévet Budapesten működött az egyetem, 1921 júniusában született meg az a törvénycikkely, amely előírta az egyetem Szegedre kerülését. Így tarthatták meg 1921 októberében az első szegedi tanévnyitót – magyarázta Vajda Tamás, akitől megtudtuk: a konferencia fő apropója a Szegedi Tudományegyetem történetéről készülő monográfia második kötete. Az első két évvel ezelőtt jelent meg. Szögi László, az ELTE Egyetemi Könyvtár főigazgatója és Varga Júlia, az ELTE levéltárának igazgatóhelyettese szerkesztette. Ez a kötet az egyetem korai történetével foglalkozik: az 1581-1872-ig tartó időszakkal. A konferencia megpróbálta előkészíteni a majdan megjelenő második kötet munkálatait, hiszen a szervezők abban bízva hívták össze a 14 előadót, hogy érdekes adalékkal szolgálnak majd a második kötet elkészítéséhez. A meghívottak döntő többsége Kolozsvárról vagy Marosvásárhelyről érkezett, de voltak köztük miskolci, budapesti és pécsi előadók is.

Vajda Tamás elárulta, a tervek szerint a második kötetet az első szegedi egyetemi tanévnyitó 100. évfordulójára, vagyis 2021-re szeretnék megjelentetni. A könyv kiadásához azonban sokéves előkészítő munkára van szükség: a források összegyűjtése és feltárása alapos kutatómunkát igényel.

Szögi László is azt emelte ki a konferencián elmondott megnyitó beszédében, hogy az egyetemek történetének tudományos igényű megírásához nagyon komoly előkészületek szükségesek. Véleménye szerint a kötetet nem szabad egy jubileumhoz kötve hirtelen összeállítani, mert akkor lehet, hogy szép lesz, de nem lesz tartalmas. Az igazi egyetemtörténetet úgy lehet megírni, ha a forrásokat precízen összegyűjtik, és megfelelő forráskritikával feltárják. A szegedi egyetem történetében ez különösen nehéz feladat, hiszen a források szétszóródtak Romániában és Magyarországon, sok forrást pedig még fel sem tártak.

Egyetemtörténeti konferenciát tartottak az SZTE-n - GALÉRIA

– Erdély és Szeged esetében komoly tudományos vita alakult ki: nagy kérdés ugyanis, hogy egy universitas kit tekint jogelődjének. Ez egész Európában lényeges kérdés, hiszen egy egyetem fejlődése többlépcsős folyamat, a legritkább eset amikor hirtelen, azonnal klasszikus egyetemként jön létre. A 16-17. században, különösképpen Magyarországon vagy Erdélyben volt ez nehéz. Bizonyos, hogy megtörtént az intézményalapítás 1581-ben, de az számos viszontagságon keresztül vált egyetemmé a 18. század elején. Ezek tehát a vitakérdések: az első lépéseket egyetemnek tekinthetjük vagy sem? A kolléganőmmel minden létező forrást áttekintve nem ezt a kérdést akartuk eldönteni, hanem a tényeket a források alapján leírni, és azt a folyamatot bemutatni, hogy az egyetem nem a semmiből jött létre 1872-ben, hanem nagyon sokféle előzménye volt, sok kísérlet arra, hogy itt egy igazi egyetem működjön. Mi az előzményeket jegyeztük le, most itt az idő, hogy megírják a következő fejezetet – summázta Szögi László.

SZTEinfo