Ma ér a Föld közelébe az üstökös – az SZTE kutatói is reagálnak

Az üstökösök olyan égitestek, melyek a Naprendszer pereméről érkeznek, a nap és az óriásbolygók gravitációs tere miatt közelednek a Napunk felé. Néhány száz métertől, akár 10-30 kilométeres átmérőig terjedő magjuk leginkább kőzettörmelékkel teleszórt piszkos hógolyóhoz hasonlítható, mely a Nap közelébe érve por és gázfelhőt (az úgynevezett kómát, illetve hosszú elnyúlt csóvát) bocsát ki magából. Az üstökösök csóvája mindig a Nappal ellentétes oldalukon alakul ki a Napból érkező részecskesugárzás (napszél) hatására.

- Az üstökösök megjelenése a csillagos égbolton sok ezer éven át babonás félelemmel töltötte el az embereket. Sokáig baljós égi jelnek tartották az üstökösök feltűnését, járványokat, királyok bukását, pusztító háborúkat jövendöltek a csillagjósok, asztrológusok egy-egy ilyen "égi jel" megjelenésekor. A modern tudomány már jól ismeri az üstökösök mozgását, Kepler törvényei és a newtoni fizika révén könnyen és gyorsan ki tudják számítani mozgásukat, illetve hogy várhatóan mikor (hány száz vagy hány ezer év múlva) lesznek ismét láthatóak. Az üstökösök kutatása sok új felfedezéshez segítette a modern kor természettudósait. Mozgásuk tanulmányozása révén sikerült megcáfolni olyan, több mint ezer éves dogmákat, mint a változatlan égbolt, vagy a geocentrikus világkép. Mivel az üstökösök magja minden napközelpont elérésekor jelentősen csökken, ezért az életútjuk végén szétesnek, és a világűrben keringő, kőzetdarabokká, meteoridokká válnak. Az augusztusi Perseidák meteorraj, és a novemberi Leonidák meteorraj szintén egy-egy korábbi üstökös széthullott magjának törmelékmezői. Ezek a meteoridok, ha elérik Földünk légkörét, meteorokká válnak, felizzanak. Némelyikük, fényesen felizzó tűzgömbbé, bólidává válik. Ha elérik a Földet, kőzetanyaguk is vizsgálhatóvá válik. A kő, illetve vas meteoritok tanulmányozása hozzásegíti a geológusokat Földünk belső szerkezetének, illetve a Naprendszer történetének megismeréséhez. Korszerű számítógépekkel nagyon korán ki lehet számolni a meteoridok pályáit, ezért ezek sem jelentenek veszélyt Földünkre – tudtuk meg Dr. Szilassi Pétertől, az SZTE TTIK Földrajz és Földtudományi Intézetének egyetemi docensétől.

A magyarországi égbolton mostanában látható C/2022 E3 (ZTF)-üstököst 2022-ben észlelték először és 50 000 évet kell várnunk következő visszatérésére. Tartanunk nem kell tőle, viszont akár egy színházi távcsővel is meg tudjuk csodálni. Bővebb infó itt.

A C/2022 E3 pályája erősen dőlt, a bolygók keringési síkjával 71°-os szöget zár be, keringési iránya pedig ellentétes a bolygók keringési irányával. Januárban déli irányba mozog, és február 12-én fog áthaladni az ekliptika síkján. (Forrás: NASA HORIZONS)

A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán több területen is tudományos alapossággal vizsgálják az üstökösök és meteorok mozgását, és hatását a Földre. Az SZTE TTIK Fizikai Intézetben Magyarországon is egyedülálló csillagászati kutatás és képzés zajlik, a Földrajzi és Földtudományi Intézetében pedig számos érdekes aspektusát vizsgálják a korábbi üstökösök és meteoritok bolygókra gyakorolt hatásának, valamint elemzik a Földre hullott meteoritok kőzettani és geokémiai jellemzőit.

Így például az SZTE TTIK Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének gyűjteményében több úgynevezett kondrit típusú kőzetmeteorit darab is megtekinthető. Közülük külön figyelmet érdemelnek a szenes kondritok, ugyanis ilyen típusú meteoritban mutatták ki először extraterresztriális szerves anyag jelenlétét. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy több kutató szerint e kőzetanyagokat is hordozó üstökösök szerepet játszhattak a földi élet keletkezésében – hívta fel figyelmünket Dr. Fintor Krisztián, a Földrajz és Földtudományi Intézet egyetemi adjunktusa. Az üstökösök tehát a múlt hírnökei.

Mit „láthatott” a most visszatérő üstökös 50 ezer évvel ezelőtt?

– Ekkor a legutóbbi jégkorszak enyhébb, de éghajlati szempontból nagyon ingadozó periódusa zajlott. Az üstökös áthaladásakor még alapvetően a neandervölgyi ember élt Európában, de nem kellett sokat várni, hogy mintegy 45 000 évvel ezelőtt megérkezzenek a Homo sapiens első csoportjai. A Kárpát-medencében ez idő tájt akár néhány évtized alatt is több C° fokot változhatott az átlaghőmérséklet. Érdekes továbbá, hogy ebben az időszakban a Duna még Szeged felé folyt, s itt találkozott a Tiszával, ami pedig a Nyírség területét délről kerülve a Körösök irányából érkezett. Ezeket a kérdéseket a Földrajzi és Földtudományi Intézet Földtani és Őslénytani, valamint Geoinformatikai, Természet és Környezetföldrajzi Tanszékein a legmodernebb módszerek segítségével részletesen is kutatjuk – tette hozzá Dr. Sipos György, az SZTE FFI egyetemi docense.

 Lévai Ferenc