SZTE Info

Eltűnő kisépíményeink

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés
Ma már nyoma sincs a szegedi Kálvária sugárúton annak a kálváriának, amiről a sugárút egykor a nevét kapta. A szakrális (például út menti keresztek, szentképes oszlopok, szobrok, kápolnák) és profán (kilométerkövek, birtokhatárjelzők stb.) kisépítmények megőrzésére is szerette volna ráirányítani a figyelmet az a nemzetközi konferencia, amelynek idén az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke adott otthont május 22-25. között. A 18. alkalommal lezajló ülésen osztrák, német, szlovák és magyar előadók vettek részt.
Mintegy huszonöt éve szerveződött Németország több tartományában és Ausztriában az a társaság, amelyik a határbeli és út menti kisépítmények kutatását tűzte ki céljául. A társaságban néprajzosok, művészettörténészek, építészek és műemlékszakértők mellett bárki dolgozhat, aki fontosnak tartja ezeket a kisépítményeket; hiszen ezek hozzátartoznak egy-egy település, táj képéhez, művelődéstörténetéhez, életéhez; részben mindennapjaihoz, részben pedig a különleges történeti eseményekhez. Ez a kisépítmény-kutató munkacsoport vizsgálja az emlékeket, és megszervezi a karbantartásukat, felújításukat.
Barna Gábor, a szegedi néprajzi tanszék vezetője úgy fogalmazott, hogy a szakrális kisépítmények kor- és mentalitástörténeti dokumentumok, jelzik az akkori emberek kiszolgáltatottságát, de ugyanakkor reményét és hitét is, ahogyan Istenhez fordultak a nehéz időkben. A tanszékvezető hozzátette: kiadványaik segítségével fel szeretnék hívni a figyelmet e kisépítmények megmentésére és felújítására, melyek közül itt Szegeden is nagyon sok a városfejlesztésnek vagy korábban az ideológiának esett áldozatul: az újszegedi templom mögött például egykor egy lourdes-i barlang állt. Milyen szép lett volna, ha a lourdes-i jelenés 150. évfordulójára emlékezve visszaállítják azt.
A rendezvény keretében bemutatták Grynaeus Tamás, a néprajzi tanszék címzetes egyetemi docense szerkesztésében megjelent „Szakrális kisépítmények”, valamint a 2006-ban a felső-ausztriai Adlwangban megrendezett konferenciának néhány előadását tartalmazó, Barna Gábor szerkesztette „Kleindenkmale” című kötetet. A szlovák résztvevők egy kiállítást is hoztak, amit május 23-án nyitottak meg a Móra Ferenc Múzeumban „Kálváriák Szlovákiában” címmel.
„Magyarországon a kisépítményeket még nem igazán vizsgálta egyik szaktudomány sem. Tanulmányok azonban születtek, amik megmutatták, mekkora az érdeklődés ebben a témában. Ezért a tanszékünk arra gondolt, hogy felvállalja e kutatás megszervezését Magyarországon. Grynaeus Tamás tanár úr pár éve kurzust tartott, a kilencvenes évek végétől pedig az én szakmai segítségemmel egy jászapáti tanárember felmérte a Jászság egész területén az összes szakrális kisépítményt. A munkában szeretnénk együttműködni a Móra Ferenc Múzeummal és a Szeged-Csanádi Püspökséggel. Először az egyházmegye területét, majd pedig az egész ország területét és a határainkon túli területeket is szeretnénk inventarizálni” – mondta a tanszékvezető.
A szakrális kisépítményekhez sorolhatók a keresztek, szobrok, kápolnák mellett az apró, helyhez kötött, többnyire szilárd anyagból készült profán kisépítmények is, mint a kilométerkövek, birtokhatárjelzők vagy a szegedi „vastányérok”. Több mint nyolcvan ilyen öntöttvas jelzőt helyeztek el a nagy árvíz után Szegeden, ezeket beszintezték, és innen mérték fel a várost az újjáépítéshez – napjainkra csak mintegy tíz maradt meg, ilyen látható a Széchenyi tér Kárász utca felőli részén is. Vita folyik arról, hogy az úgynevezett természeti emlékek – mint amilyenek például a vulkáni „bombák”, vagy a szél-víz alakította kőalakzatok – a kisépítményekhez sorolhatók-e; valamint a nem tartós anyagból készült építmények, mint a csőszök kunyhója, a templomokban karácsonykor felállított betlehemek kategorizálásban szintén megoszlanak a vélemények – tudtuk meg Barna Gábortól.
A kisépítmények keletkezése sokféle lehet. Felállíthatott egy keresztet a földjén egy gazdálkodó ember egy baleset vagy egy gyilkosság helyszínén. Az ilyen emlékek elég gyakoriak, különösen Németországban – vezeklőkereszteknek hívják őket. Magyarcsanád határában is található ilyen kereszt, ami a Kun kereszt, Kun László keresztje nevet viseli. A kutatók valószínűsítik, hogy ez a magyarcsanádi kereszt azon a helyen állhatott, ahol Dózsa felkelő parasztjai a csanádi püspököt karóba húzták. Később erre emlékezve, vezeklésül, engesztelésül állították ezt a keresztet.
„Az ideiglenes kisépítményekre, a karácsonyi templomi betlehemekre, a nagypénteki szentsírokra, az úrnapi körmeneti oltárokra szerettem volna különösen is nagy hangsúlyt fektetni ezen a konferencián, a megnyitó előadásban róluk beszéltem” – emelte ki Barna Gábor. „Ezekről soha senki nem írt Magyarországon, és ezért az ilyen ideiglenes, egy-egy liturgikus esemény céljára felállított építményekről szinte semmit nem tudunk. Pedig ezek olyan összetett szimbólumrendszerrel élnek, amely kiemeli és segíti jobban kifejezni azt a keresztény tanítást, amely karácsonyhoz, nagypéntekhez, húsvéthoz, illetve úrnapjához kötődik. Mintegy kulisszái a liturgikus eseményeknek. Lehetővé teszik az emberek számára, hogy a kisépítményeknek az elkészítésébe bekapcsolódjanak, az ünnepek ideje alatt felkeressék őket, és ezáltal az adott ünnep ebben a keresztény tanításában és szellemiségében is jobban elmélyüljenek” – mondta a tanszékvezető.
Arany Mihály
Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2020. január 27.

Kiemelt_Zolnay_Kriszta

Szeged és London között ingázik: a Richter igazgatósági tagja, multinacionális gyógyszercégeket képviselt a nemzetközi porondon, most a pénz és az egészségügy metszéspontján végez szakértői munkát a Tisza-parti város Kígyó Patikája tulajdonosaként is ismert dr. Zolnay Kriszta. Az SZTE Gyógyszerésztudományi Karán végzett szakemberrel életútjáról beszélgetve megtudtuk, időnként miért kérdezi önmagától: „Ez tényleg velem történt meg?”

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *