Időtlenség és tünékenység ihletett pillanatai

„Ha hűek akarnánk lenni a kínai bölcs mondáshoz: miszerint egyetlen kép többet mond, mint ezer szó akkor egy szót sem szólva, a képek közt csöndben fél órát sétálva megnyitathatnánk a kiállítást.

Ezt a rendhagyó lehetőséget elvetve megosztok önökkel a kiállítás megtekintése kapcsán felmerült néhány gondolatot.

Pölös Zoltán fotóművész itt bemutatott 13. kiállítása fontos állomás alkotói életpályáján, mert az eddigi szisztematikusan épített ábrázoló fotók mellett képi látásmódjának változását, általánosabb érvényű, elvontabb munkáit is láthatjuk. Az elvontabb képekben határozott elmozdulás érzékelhető a tiszta képi költészet felé.

A jelentős, de időben behatárolt tartamú kiállítások csak kisebb részét mutatják Pölös Zoltán fotós munkáságának. Kilenc év alatt - szülei segítségével - 11 féle naptárt jelentetett meg 5.700 példányban. A naptárak többségében ajándékként kerültek tulajdonosaikhoz, és jelentettek számukra az év 365 napján esztétikai élményt. Ezek a naptárak többnyire az alkotó számára kedves növényeket, madarakat ábrázolták.

A kiállítás címe: „A titkos kert”, de ez a kert most már nem titkos, mert az alkotó vallomásos fotóin keresztül bebocsátást nyerünk a köznapi tekintetek elől elzárt kertbe. A kertbe, melyben Pölös Zoltán nagyon sok időt tölt, és otthonosan él. Kertjében évek óta értő szemmel és a természetre nyitott lélekkel készíti képeit: növényeket, virágokat, madarakat fényképez.

Azt hihetnénk, virágokat fényképezni könnyebb, mint madarakat. Saint Exupery A kis herceg című regényéből azonban tudjuk, hogy a virágok, különösen a rózsák, érzékenyek, kényesek, hiúak, és gyakran nárcisztikusak.

A kiállítást megtekintve megállapíthatjuk, hogy a képek a szépségről, a szabadságról, a harmóniára törekvésről, valamint az élet feltétlen szeretetéről szólnak, a fotóművész nyelvén.

A fotók a mindanyóink által vágyott volt aranykorba, a képzeletünkben létező édenkertbe visznek el bennünket.

A fényképezést Pölös Zoltán nagyapjától, Dr. Tildy Zoltántól, a kiváló természet fotóstól tanulta. Megtanulta a pontos expozíciót, a színek harmóniáját, a kompozíció szigorúságán alapuló szerves képépítést. De nem csak a technikát sajátította el, hanem, ami szintén nagyon fontos, a természet szeretetét, és átvette mestere, nagyapja szemléletmódját is.

A szemléletmódra példaként két verset idézek:

Macuo Basó japán költő a haiku legnagyobb mestere írta 1664-ben:
Jukou mireba Jobban megnézem.-
Zazuna hana szaku Zazuna virágzik ott,
Kakine kana A sövény alján.

A japán költő csak ránéz, jobban megnézi és tudja, érti a virágot, a világot, mert egységben látja magát és a természetet.

Alfred Tennyson angol költő pedig ugyan erről így írt 1840-ben:

Virág a falrepedésben,
gyökerestül kitéplek én.-
kisvirág, a kezemben tartalak.
de ha meg tudnám érteni, hogy mi vagy,
gyökerestül-mindenestül, egészen,
Istent is, meg az embert is érteném.

A nyugati civilizációjú költő kitépi a virágot, de nem érti. Nem tudja a nevét, de azt érzi, ha értené a virágot, a világot is értené.

Úgy gondolom, e néhány sorból, és a kiállítás képeiből már mi is tudjuk, hogy Pölös Zoltán a Basó-i, a keleti, a zen szemlélettel nézi, látja és láttatja titkos kertjének lakóit. Nem tépi ki, nem öli meg, nem helyezi mesterséges környezetbe a virágait. Talán nem tudatosul bennünk, a hétköznapokban, de azért az úgy van, ha vágott virágot veszünk, megszakítjuk a virág életét. Otthonunkban vízbe, vázába tesszük, és napokon át a virág mesterségesen meghosszabbított agóniájában gyönyörködünk.

Pölös Zoltán azzal, hogy természetes élőhelyükön fényképezi a növényeket, lehetővé teszi teljes életciklusuk betöltését. A fotókon láthatók rügyek, mint ígéretek, virágok, mint a kibomlás és kiteljesedés képei, valamint a termések, a virág létének beteljesüléseként jelennek meg előttünk. Az alkotó egységben látja a természetet, ezért, művészetén keresztül a létezés mindhárom aspektusáról, az önlétről, az ittlétről és a nem létről is van érvényes mondanivalója.

Az alkotó és a befogadók szemszögéből nézve megállapíthatjuk, hogy a növényekkel és a madarakkal szemben, a múlandóság tudata miatt gondba vetett ember a létezés teljességére nem nyitott.

Az embernek a létezés teljessége felé nyitottsága, ha nem is tökéletesen, de a szakralitásban és az alkotás extázisában tud megvalósulni. Aki alkot, az tudja, hogy az alkotás feledteti a múlandóság öntudatát.

A kiállításon látható kitűnő képek gazdagították létrehozójuk életét. Az alkotás során a kozmikus tudattalan és a tudatalatti aktív, nem tudatos működésbe lépésével az alkotó a létezés totális aktusát éli át. Ebben rejlik az alkotás csodája, amikor az előre eltervezett, kigondolt képnél tartalommal telítettebb, formailag tökéletesebb műalkotás jön létre. Pölös Zoltánnak, a művésznek, a növények és a madarak megmutatták igaz arcukat, mert az időtlenségnek és a tünékenységnek abban az ihletett pillanatában exponált, amikor azok nyíltsággal önmagukról a legtöbbet mutatták. Megszemélyesítette modelljeit és így a virág és madár már nem az ami, hanem az, akit fényképezett. Az alkotói folyamatban azonban a növények és az állatok léte is átváltozik. A lét teljessége felé nyitott, de behatárolt életű növények és állatok létideje a fotózás során az alkotásban minőségileg megváltozik, megörökítődik, és ez által egy más lét-időbe helyeződik át. A virágok, a madarak valóságban, a jelenvaló létben már csak képmásként – intenzív totalitásként – létezve, a megismételhetetlen élet szimbólumaivá válnak.

Ebből a szempontból a fotográfiai megörökítésnek kitüntetett jelentősége van, mert a festményhez, vagy a grafikai képhez képest a fényképi képmás a direktebb ábrázolás révén sokkal inkább önmaga.

Feltétlen beszélnem kell ezzel kapcsolatban a valóság és a művészi valóság viszonyáról, a természeti szépről és a természetfotózásról.

Immanuel Kant még egyértelműen a természetit tartja magasabb rendűnek az ember által létrehozott szépségnél. Friedrich Hegel viszont már az ember által alkotott szépet részesíti előnyben a természeti szépséghez képest, mert szerinte azért lehet a műalkotás a magasabb rendű, mert az alkotás során a meglévő természeti szép emberi tartalommal telítődik.

Természetfotót mindenki tud készíteni, még az is, akinek nincs fényképezőgépe, mert a mobil telefonokkal lehet bizonyos felbontásig kielégítő képet létrehozni.

A kiállításon látható képek létrehozásához azonban kellett a tehetség, az alkotásra szánt nyugodt idő, a szeretet, az őszinte érdeklődés, és a minden praktikus szempontot nélkülöző szabad gondolkodás.

Pölös Zoltán fotóművésznek a természetről alkotott képeit különlegessé, sajátossá, egyedivé az emberi, lelki tartalommal telítődés teszi. A fotók azért kiválóak, mert tartalmilag és formailag egységesek, egyszerre van meg bennük az igaz, a szép és a jó. Ezáltal a konkrét képek egyszerre képesek az élet, múlandóság és egyetemesség érzetét kelteni a befogadóban. Ha van titok, akkor ez Pölös Zoltán fotónak titka.

Meggyőződésem, hogy ezek képek azért hatnak ránk, a nézőre, a befogadókra, mert a létezésről, az emberi létről igazat, és érvényeset tudnak mondani.

Pölös Zoltántól munkássága kapcsán megtanulhatjuk, hogy az élet egyszeri, megismételhetetlen és különleges lehetőség a tudás tovább adására, és a szeretet gyakorlására.

Úgy gondolom kiállítást értő szemmel és nyitott lélekkel szemlélő nézőknek maradandó esztétikai élményben lesz részük, mert hiszem, hogy a művészet kiemeli az embert mindennapi élete esetleges élményeiből, szembesíti a létezés nagy kérdéseivel, és ezzel értőbbé, emberibbé teszi.

Köszönöm a figyelmet, a türelmet, a kiállítást megnyitom” – mondta Dömötör Mihály fotóművész.

A természetfotós Pölös Zoltán „A titkos kert” című, a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri épületében rendezett tárlata június 7-ig tart nyitva.

Pölös Zotán néhány fotója itt megtekinthető:

Időtlenség és tünékenység ihletett pillanatai - GALÉRIA

SZTEinfo

Fényképeken: A titkos kert

Az elmúlt 15 évben 14 tárlatot rendezett, 9év alatt 11 féle naptárt jelentetett meg Pölös Zoltán. A „fénylátó” új, 15. tárlatán több újításra is számíthat a látogató. Barangolhat „A titkos kertben”. A mesevilágot idéző című tárlat megmutatja, hogy mit tanult Pölös Zoltán, milyen utat tett meg a növények, virágok, madarak világának, a fény játékának fotósaként.

„A szép és a fény, e két szempont alapján válogat felvételei között Pölös Zoltán. Egy szegedi kert, az ottani növények életének, a fény és az árnyék játékának rögzítése, a fotózás teszi széppé és teljessé Pölös Zoltán életét. A testében felnőtt, de szívében örök gyermek, mert Dawn-kórral világra jött fiatalember mindene a fényképezés, aminek alapfogásait, nagyapjától, dr. Tildy Zoltán Balázs Béla díjas természetfotóstól, illetve alkalmazott grafikus szüleitől kapta örökül, de a látásmód és a komponálás művészetét ő adja nekünk” – olvasható egy korábbi kiállításról a beszámoló a Délmagyarország 2008. januárjának egyik számában.

Titkos kert. Ez volt Pölös Zoltán első kiállításának a címei. Az 1999. évi bemutatkozásakor tárlatmegnyitójában a református lelkész, Bartha Tiborné elmondta: „A tiszta, gyermeklelkű fiatalember képes meglátni azt a legapróbb szépséget is, amelyet mi talán észre sem veszünk. Őt ez boldogítja.” De örömmel tölti el azokat is, akik elmerülhetnek e fotók részleteiben.

A fényképezőgép Pölös Zoltán számára eszköz, aminek kezelését elleshette ugyan nagyapjától, de a látásmód, a komponálás csakis az övé, ugyanis „nyers képei”, vagyis a géppel rögzített teljes képkockái kerülnek a paravánra most is. Utólag még vágni sem engedi, amit a kertben látott a gép keresőjén keresztül, mert emlékszik minden színre és foltra. Fényképeinek állandó tárlata megtekinthető például a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának a Gyógypedagógus-képző Intézet Tanulásban Akadályozottak Pedagógiája Szakcsoportja Hattyas sori tantermeinek közelében, illetve a szemészeti klinika épületében.

Fotópályázaton is szerepeltek Pölös Zoltán képei. Segítette őt a fejlődésben Kármán Balázs fotóművész, aki elkísérte közismert természetfotóshoz, Máté Bencéhez „madárlesre”. Ez fordulatot hozott Pölös Zoltán életében: megtanulta, hogy fotósként arra is figyelnie kell, hogy „a madár szeme legyen éles”.

Fényképeken: A titkos kert - GALÉRIA

Pölös Zoltán legújabb kiállításának anyagát is alkalmazott grafikus szüleivel – Pölös Endrével, a Tömörkény gimnázium művész tanárával, és Tildy Katalinnal, az egykori Kincskereső művészeti vezetőjével és a Szeged tervezőgrafikai stúdió irányítójával – együtt válogatta.

„A titkos kert” című, 2013. május 27-én (hétfőn) 16 óra 30 perckor a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri épületében nyíló tárlatot Dömötör Mihály fotóművész ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A kiállítás június 7-ig tart nyitva.

Ú. I.